Sheila Heti: Változások könyve
Fordította: Csonka Ágnes, Libri Könyvkiadó, 2019, 312 oldal, 3499 HUF
Az, hogy valaki vállal-e gyereket vagy sem, sokáig nem döntés kérdése volt. Ebbe nyilván belejátszott a fogamzásgátlás hiánya is, de emellett a társadalom is úgy épült fel és úgy állt hozzá, hogy az a természetes, ha egy nő gyerekeket szül és az életét a gyerekeinek szenteli. A férfiakkal a rendszer megengedőbb volt, de a nők esetében ez alól csak egy mentség lehetett: ha valaki Istennel kötött házasságot. Ma már viszont ez nem ilyen egyszerű. Most valóban dönthetünk arról, hogy szeretnénk-e gyereket vagy sem, és ha szeretnénk, mikor és hányat. De hogyan lehet meghozni egy olyan döntést, amely drasztikusan és örökre megváltoztatja az ember életét? Van-e jogunk egy lehetséges élet akadályába állni, vagy épp ellenkezőleg, az életre kényszeríteni egy embert?
Ezeket a kérdéseket feszegeti Sheila Heti, aki regényében olyan őszintén és bátran beszél a gyerekvállalás dilemmájáról, ahogy korábban senki. A Változások könyvének főhőse egy harminchét éves írónő, aki érzi, most már mindenképpen meg kell hoznia a döntést, hogy lesz-e gyereke vagy sem, különben ki fog csúszni az időből. De maga sem tudja, mit szeretne, néha arra vágyik, hogy ő is szülhessen és beállhasson a sorba, máskor viszont megretten a gondolattól, hogy egy életen át gondoskodjon valakiről. Párja, Miles nem kifejezetten akar újabb utódot (egy már becsúszott neki egy korábbi kapcsolatból), de nincs is ellene. A választást 100%-ig a nőre bízza: ha ténylegesen és elkötelezetten a gyerekvállalás mellett dönt, ő nem lesz akadálya.
„Hogy akarok-e gyereket, vagy sem, azt magam elől is titkolom – ez a legnagyobb titok előttem.”
A könyv témáját és szerkezetét az első pillanattól a döntési folyamat dinamikája határozza meg, amelyben csak két lehetőség van, az igen és a nem. Hiszen a gyerekvállalás fekete-fehér kérdés, nincsenek benne kompromisszumok. Sheila Heti éppen ezért egy ősi megoldáshoz nyúlt, a három pénzérme feldobásának módszeréhez, amely a Yi-kingből ered. A jövendölési technikát a királyok is használták, ha háborúba mentek, de az átlagemberek is ezzel keresték a megoldást az életük nehézségeire. Három pénzérmét kell feldobni, két vagy három fej azt jelenti, igen, két vagy három írás pedig azt, hogy nem. A Változások könyve erre a játékra épül, a felmerülő kérdésekre mindvégig a pénzérmék adják meg az igen-nem választ. Az író a tétet azzal emelte, hogy a könyvnek ezeket a részeit a valóság írta. „Ebben a könyvben a pénzfeldobások eredménye minden esetben valódi pénzérmék feldobásán alapul.”
Jó ötlet ez a könyv?
igen
Most van itt az ideje, hogy belefogjak?
igen
A Változások könyve bizonyos értelemben monológ, hiszen egy nő naplószerű feljegyzéseiből áll, és azalatt a folyamat alatt játszódik, amíg eldől, vállal-e gyereket vagy sem. A feltett kérdések sokasága viszont mégis izgalmas párbeszéddé alakítja a belső dilemmázást. Hogy pontosan kivel vagy mivel folyik ez a beszélgetés, Istennel, a sorssal, az univerzummal, vagy csak a véletlennel, az persze nyitott kérdés. Közben pedig a barátok, szülők, párok és egyéb ismerősök perspektíváján keresztül megfogalmazódnak az emberek egyéni válaszai is arra, kell-e gyereket vállalni.
Az ezzel kapcsolatos kérdések, amelyek sorra fogalmazódnak meg, ahogy halad a könyv, elképesztően izgalmasak és elgondolkodtatók, de persze nem ismeretlenek. Azoknak a nőknek legalábbis semmiképpen, akik már termékenyek, de még nincs gyerekük, hiszek nap mint nap megfogalmazódnak bennük, vagy ha mégsem, a környezet teszi fel őket nekik rendszeresen. A legfőbb ilyen kérdés talán az, hogy tényleg lemarad-e valamiről az, aki nem vállal gyereket, hogy egy nő élete tényleg csak akkor teljesedhet-e be, ha szül. És mit szól a társadalom azokhoz, akik bár már megtehetnék, de még várnak a gyerekvállalással, vagy végül mégis úgy alakul, vagy úgy döntenek, hogy nem lesz babájuk.
„Van abban valami fenyegető, ha egy nő nem a gyerekeivel van elfoglalva. Valamiféle elvarratlanszál-érzés társul hozzá. Vajon mihez kezd helyette? Miféle bajt kever?”
Miközben az elbeszélő ezen tipródik, megismerjük a múltját és a családi hátterét is, amely sok szempontból magyarázatot ad arra, hogy miért nem egyértelmű számára a döntés. Gyerekként egy olyan anya mellett nőtt fel, aki boldogtalan volt, és mindig azt hitte, az anyja miatta szomorú. A könyvnek, amit ír, éppen ezért két célja van: az egyik, hogy megváltsa általa az anyját azzal, hogy a könnyeit művészetté változtatja, a másik pedig, hogy nőként teremtsen valamit, ha nem is embert, akkor legalább egy műalkotást.
„Ez a könyv elejét veszi majd a jövő könnyeinek – megakadályozza a sírásunkat, anyámét és az enyémet. Akkor nevezhető sikeresnek, ha anyám elolvassa, és után többé soha nem sír. Tudom, hogy nem a gyerek dolga felszárítani az anyja könnyeit, de már nem vagyok gyerek. Író vagyok.”
A Változások könyvében tehát az anyaság és a művészet összeér, az elbeszélő legalábbis a művészetben keres menedéket a nőkkel kapcsolatos elvárások elől. De a legizgalmasabb nem is ez a regényben, hanem azok a megfigyelések, amelyek arra irányulnak, hogy egy nő, egy lehetséges anya számára mennyire más a világ tapasztalata, mint egy férfi számára.
„Nőként az ember nem jelentheti ki csak úgy egyszerűen, hogy nem akar gyereket. Kell, hogy legyen valami nagy terve vagy ötlete, hogy mit fog csinálni helyette: És ajánlatos, hogy már eleve meggyőzően tudja előadni, később milyen életpályát fog bejárni.”
A legszembetűnőbben ez talán az eltérő időérzékelésre való rámutatás által fogalmazódik meg. Ahogy arra a magyar cím is utal, a folyamatos változásban levés, a ciklikusság az, ami egy nő életét alapvetően meghatározza. Az, hogy a női testben folyamatosan ott ketyeg az idő, a biológiánk, a létezésünk, a viselkedésünk alapjaiban függ össze a termékenységgel. Hogy napi szinten érzékeljük, hogy éppen alkalmasak vagyunk-e arra, hogy anyává váljunk-e vagy sem, és havi szinten éljük meg azt, hogy elveszítünk egy lehetséges gyereket. Az anyasággal kapcsolatos döntési időnk azonban – a férfiakkal ellentétben – véges, így teljesen máshogy definiálódik számunkra az életidő.
„Egy nő élettartama körülbelül harminc év. Úgy tűnik, ez alatt a harminc éve alatt – tizennégy és negyvennégy között – kell mindent megvalósítania. Találnia kell egy férfit, gyereket szülnie, elindítani és felgyorsítani a karrierjét, elkerülni a betegségeket, és elég pénzt félretenni egy privát számlán ahhoz, hogy a férje ne tudja elverni minden megtakarításukat.”
Sheila Heti, aki már a könyv elején utal rá, hogy „az idő lelkéről” szeretne írni, végül valóban a női időről mondja a legtöbbet ezzel a történettel. Olyannyira hangsúlyossá válik ez a vonal, ahogy halad a regény, hogy idővel a fejezetek is a menstruációs ciklus egyes szakaszait kezdik követni, váltakozik a tüszőérés, az ovuláció, a PMS és a vérzés időszaka. De mindez nemcsak hatásvadász írói fogás, hanem annak a felmutatása, hogy egy nő személyisége, viselkedése, az életével és a világgal kapcsolatos érzései sohasem stabilak, mert mindig ki van szolgáltatva a ciklusának és a hormonoknak.
„Tegnap este négy órát töltöttem az interneten, olyan nők beszámolóit olvastam, akik a számomra oly ismerős módon hangulatingadozástól szenvednek: a hónap egyik felében el akarnak menekülni, a másik felében úgy érzik, minden rendben van. Azóta, hogy nyomon követem a ciklusomat, látom, hogy én is így vagyok ezzel. De hogyan tudom eldönteni, hogy van-e valami baj az életemmel, amikor a hónap fele rózsásan alakul, a másik fele pedig csupa tüske. Melyik nézőpontban bízhatok?”
A Változások könyve nem ad válaszokat, viszont cserébe tűpontos kérdéseket tesz fel, és ezáltal nagyon sok mindent elárul a nőként való létezésről, ami eddig nem volt kimondva. Benne van az összes félelem a gyerekvállalással és a gyerektelenséggel kapcsolatban is. Ugyanakkor arra mindenképpen rámutat, hogy az egyik fajta életmód nem kritikája a másik fajta életmódnak. Egy nő sem állítja, akinek nincs gyereke, hogy másnak sem kéne gyereket vállalnia. És éppen ezért senki sem mondhatja azt sem, hogy minden nőnek szülnie kell.
