A-
Neil Gaiman: A temető könyve
Fordította: Pék Zoltán, Agave kiadó, Budapest, 277 oldal, 2980 Ft.
Már vagy nyolc hónap eltelt azóta, hogy legutóbb Gaiman-könyvet adtak ki hazánkban, de hála az Agavénak, itt van végre magyarul is A temető könyve. Örüljünk, mert kivételesen jó darabot kaptunk a kezünkbe - nem, nem kell attól tartani, hogy kockás hasú vámpírok kornyadoznak benne. Gondolom a legtöbben már tudják, de illik leírni: a regény a Dzsungel könyvének újraértelmezése, melyben az árva kisgyereket, miután egy kegyetlen gyilkos lemészárolja egész családját, nem farkasok, hanem halottak nevelik fel.
A kissrác a véletlennek köszönhetően megmenekül, a temetőbe kerül, ahol a bár halott, de igen kedves lakók örökbe fogadják. A még nem is olyan régen halott Owens házaspárból lesznek a nevelőszülők, így kap nevet is - Senki Owens -, evilági szükségleteiről pedig Silas, a titokzatos, se nem élő, se nem holt férfi gondoskodik.
Folytatódik tehát az olyan Gaiman-mesék sora, melyek nem csak gyerekeknek valók. Ha egyáltalán. Nem vagyok sem pszichológus, sem pedagógus, de a kezdést esti mesének annak ellenére kissé erős felütésnek tartom, hogy az explicit erőszak teljességgel hiányzik. Ettől eltekintve a könyv teljesen kisgyerek-kompatibilis, de tényleg. Bár holtak közt játszódik, messze nem olyan ijesztő, mint a bőven 18+-os Coraline.
Az egyes fejezetek között több év telik el, így kísérjük végig Senki útját a totyogótól a kiskamaszig. Bár a történet természetesen összefüggő, a fejezeteket akár önálló novellaként is olvashatnánk, ha akarnánk - de minek, hiszen végre újra itt egy izgalmas, kerek, mindenki számára élvezhető és (ön)plágiumtól mentes Gaiman-regény.
Ha már élvezhetőség: nem bírom ki, hogy ne dörmögjek kicsit egy roppant zavaró félrefordításon. Pék Zoltán a ghoult szisztematikusan vámpírnak fordítja. Nem kell ahhoz fantasy-geeknek lenni, hogy ez zavaró legyen, hiszen a ghūl már az Ezeregyéjszaka Meséiben is felbukkan, aztán Poe-tól a Vámpír brooklynban c. örökbecsűig ezer helyen említik, még a Harry Potterben is, az ég szerelmére! A rothadó testű, falkában járó hullaevőt összekutyulni a hűvös, intelligens, viktoriánus eleganciával öltözködő vámpírral - hiba. Egy egész fejezet válik ettől a melléfogástól érthetetlenné és zavaróvá. Mintha a Dzsungel Könyve megfelelő fejezetében - Ká vadászata - nem majmok, hanem medvék rabolnák el Mauglit. Ejnye, no. Ettől eltekintve a fordítás egész jó, bár tisztességes kultúrsznob Gaimant eredetiben (is) olvas.
De vissza a toposzhoz! Gaiman zsenijének egyik fontos ismérve, hogy írásai a legtöbb korosztály számára élvezhetők, igaz ez A temető könyvére is. Egy gyerek is szívesen olvassa majd: van benne Jó, Rossz és Csúf, meg mindenféle izgalom, ugyanakkor mégsem annyira egyszerű és didaktikus, hogy a felnőtt olvasót untassa. Sőt. A bennünk lakó gyerek nagyon fogja szeretni a könyvet - írnám, ha bennem a gyerek mellett lakó macsó nem szégyellné.
Van benne farkas és szellem, meghökkentő környezet és egy igazán szerethető főhős. Senki Owens többé-kevésbé tipikus gaimani figura. Többé, mert egy egyszerű ember - gyerek -, aki olyan helyre és körülmények közé keveredik, amelyek a hétköznapi ember számára láthatatlanok és/vagy elérhetetlenek. Sok mindent nem tud, sokszor hibázik, de alapvetően egy rendes gyerek, aki próbál mindig jóra törekedni. Kevésbé pedig azért, mert nem olyan idegesítően béna, mint Richard (Sosehol), vagy Kövér Charlie (Anansi fiúk). Szerencsére.
A temető könyvével igazából csak egy bajom van: Neil Gaiman nem aknázza ki teljesen saját tehetségét. Ez a regény egy hihetetlenül jó ifjúsági regény, amit még többször el fogok olvasni, ugyanakkor Gaiman mítoszteremtő képessége nem bontakozik ki benne teljes nagyságában. Ez persze semmivel nem csökkenti a könyv értékét, csak biztos lesznek olyanok, akik számára nehéz lesz elfogadni: ez megint nem a következő nagyregény. Ez egy kicsit kár, hiszen hiába fujjognak sokan, többször bizonyította már , hogy nem csak novellákban erős, hanem nagyobb lélegzetű művekben is mesterien keveri a fantáziakoktélt. Hosszú ideje éheztet minket, én is nagyon várom már a következő nagy dobást tőle - addig viszont itt vannak a novellák és a mesekönyvek, itt van a rendkívül jól sikerült A temető könyve, legyünk türelmesek. Megérdemli.
