A, Philip Matyszak: Antik Athén napi öt drachmából
ford.: Jutai Péter, Scolar, 2009, 135 oldal (képekkel és színes melléklettel), 3500 Ft
Az Antik Athén valahol a regény, a történelemkönyv és az útirajz műfajainak képzeletbeli metszéspontja közelében helyezhető el. A szerző – saját honlapja tanulsága szerint – egyaránt foglakozik ókori görög és római történelemmel, de megjelent könyveinek címe alapján eddig inkább az utóbbit részesítette előnyben. A nem csupán a tananyagot kiegészítő, ennek esetleges memorizálását segítő könnyed hangvételű kiadvány elsősorban Periklész kori életmódtörténet Athén fénykorából, a Kr.e. 5. századból, de a város alapos megismertetése céljából történelmi események, filozófiai és irodalomtörténeti adalékok is gazdagítják a szöveget. Bármennyire is valósítja meg Matyszak eredeti elgondolását (a szórakoztató ismeretterjesztést), az Antik Athén egyúttal jól forgatható kislexikon is, amelynek függeléke még abban is segít, hogyan kérjünk sört egy ókori kocsmában vagy küldjük el a fenébe az Athénban gömbvillámként cikázó Szókratészt, ha már nagyon a bögyünkben van.
A könyv utazóként tekint az olvasóra, így a megérkezéskor elénk táruló látvány bemutatása után képzeletbeli kísérőnk a környező démoszokról árul el érdekességeket, majd szállásfoglalási útmutatással lát el minket. Megtudhatjuk, mivel tölthetjük el szabadidőnket, illetve milyen esti programok látogatása során mehetünk le alfába. Matyszak a korabeli híres szellemi szabadfoglalkozásúakat is bemutatja, hiszen többjükkel összefuthatunk az utcán, ezekben az esetekben pedig nem árt, ha felismerjük őket, hogy legyen mit mesélni unokáinknak, miután hazaérünk. Tekintve, hogy a Krisztus előtti érában járunk, katolikus templomok helyett csupán – a politeizmusnak megfelelően – számtalan szentélybe kukkanthatunk be (már amelyikbe bekukkanthatunk), kiderül, mire számíthatunk. Az istenekről szóló agytágítást követően a korabeli rítusokról is érdekes információkat tudhatunk meg, majd a főbb athéni látnivalókról olvashatunk – akárcsak egy korrekt útikönyvben.
Mivel nem vagyok történész, ráadásul az ókori Görögország soha nem tartozott a kedvenc korszakaim közé, nem tudom megítélni, mennyire dolgozik a szerző a jól hangzó „történeti hűség” vagy az alaposság kárára, de két dolog mindenképpen feltűnt. Egyrészt természetesen rengeteg olyan információval „gazdagodtam”, ami vagy kimaradt a töriórákon vagy megvolt, de elfelejtettem, másrészt tetszett a megoldás, hogy a könyvben külön keretek között vagy külön oldalakon találhatók meg a görög ábécé betűi vagy például a korabeli ivóalkalmatosságok rajzzal kísért elnevezései – utóbbi értelemszerűen túlmutat az elvárható tudáson. Nevezetes szállóigék, pénzegységek vagy a korabeli szentély felépítéséhez kapcsolódó terminusok ugyanígy a szövegtől elkülönítve találhatók meg, a kiadványt ráadásul számos illusztráció, fénykép, színes képmelléklet gazdagítja. A fejezetek ezeken felül hemzsegnek a korabeli irodalmi- és tudományos szövegek adott témához kapcsolódó idézeteitől.
Azt hiszem, Matyszak könyve karcolgatja a jó öreg arany középszert, már ami az információátadást és a szórakoztatást illeti. Monty Phyton kaliberű ökörségeket ne várjunk a szövegtől, de az erőltetettségtől mentes humor messzemenően az Antik Athén előnyére válik. Ennek csúcspontja a korábban említett függelék, amely szerint tehát Platón mesterét így küldhetjük el melegebb éghajlatra: „Parekhoi ho Apollón tász szász elaiász kai ta probata kai to szperma a karpa!”. (A végéről a harmadik szó után a fő mondanivalót talán nem kell részleteznem.) Ez az a könyv, amit nyugodt szívvel ajánlhatok mindenkinek, hiszen segítségével és képzelőerőnk jótékony hatásának köszönhetően – amennyiben az olvasó is úgy akarja – valóban kalandos utazást tehetünk az „európai kultúra bölcsőjébe”.
