A
Dampyr - A Sötétség Gyermeke 5: A kőhíd alatt, írta: Mauro Boselli, rajzolta: Luca Rossi, Fumax kiadó, 2008, 96 oldal, csak 990 Ft!
Az előző hétvége a tinivámpírok és a nagycsöcsű vérszívók jegyében telt el, ezért körülnéztünk, mit ajánlhatnánk a Könyvesblogon azoknak a Drakula-rajongóknak, akik már ronggyá olvasták Bram Stoker 1897-es klasszikusát, és alig várják az Alkonyat következő kötetét.
A Dampyr az olasz képregényipar odabaszós válasza a ’98-as Penge mozifilmre. És egyben hadüzenet a Dan Brown-féle bestseller-gyárosoknak is, akik titkos szekták rémtetteivel szórakoztatják az olvasókat, és menetrendszerűen magukra haragítják az egyházat. A Dampyr ugyanis magasan veri a Da Vinci-kódot meg a Pirkadat Kört.
A James Bondnál és Indynél is többet utazó, csajozó, és verekedő szerb vámpírvadász, Harlan Draka történetéte 2000-ben indult világhódító útjára Olaszországból. A százoldalas fumetti (így nevezik a tésztazabálók a strandon, főzés közben, vagy maffiatalálkozók szünetében is kiolvasható, szemtelenül olcsó, ponyva-képregényeket) külföldön már a 101. számnál tart, itthon a decemberi Hungarocomixon kapható lesz a hatodik része is.
.jpg)
A Dampyr-sorozat ötödik kötetében a Ralph Fiennes-arcú főhősnek kivételesen nem vérszívókkal, hanem Prága kísérteteivel, héberül társalgó angyalokkal és természetesen magával a Gólemmel kell szembenéznie. A kötet hangulatilag telitalálat, Prága az egyik legmarkánsabb helyszín a sorozatban, pedig Harlan a korábbi epizódokban megjárta már a balkáni háborút, látott kísérteteket Cornwall ködös tengerpartján, harcolt vámpírokkal elhagyott vidámparkban és a moszkvai Lenin-szobrok temetőjében is.
Maga a főszereplő, Harlan Draka Penge és Jason Bourne szerelemgyereke. Félvámpír, azaz damphyr, akiknek a vére úgy marja szét még a legtáposabb Nosferatu-imitátorokat is, mint az Alienek nyála az űrállomás fémpadlóját. Viszont az amnéziás Bourne-hoz hasonlóan semmit sem tud a múltjáról. Állandó kétségek gyötrik: miért folytatott viszonyt halhatatlan apja egy halandó nővel? Pillanatnyi fellángolás volt csupán, vagy nagyon is tudatos utódnemzés, hogy egy fanatikus szellemirtót szabadíthasson rá a világra, aki majd elintézi helyette az össze rivális vámpírfejedelmet? A történetfolyam a Dampyr 5. részében már egyre inkább az utóbbi változat felé hajlik.
Harlan Draka a társai (Kurjak, a cinikus szerb katona, és Tesla, a halálosan szexi vámpírlány) nélkül érkezik Prágába, hogy felkutassa az Elveszett Léptek Színházának titokzatos lakóját, Caleb Lostot. Aki valójában Camael arkangyal, és Uriellel együtt őrzi az ezoterikus tanokból ismert "Akasha-könyvtárat" (ahol felhalmozták a világegyetem minden tudásanyagát), és arra próbálja felhívni a főhős figyelmét, hogy Prága hamarosan ördögi mesterkedések színhelye lesz. És valóban: az óváros sikátorainak mélyén, egy babajavító műhelyben a gonosz Dr. Comenius azon mesterkedik, hogy életre keltse a város "legnagyobb babáját", a Gólemet (a "puppendoktor" karaktere egyébként egyszerre tiszteleg a német expresszionizmus Dr. Caligarija, és a 80-as évek gyilkos babás horror-gyöngyszeme, a Puppet Master előtt).
A szórakoztatóiparban dolgozó olaszok művészi szinten űzik az ötletlopást, gondoljunk csak Tarantino B-filmes utalásaira, vagy Sergio Leone spagetti-westernjeire, ahol a Vadnyugat tényleg vadabb, mint az éneklős cowboyfilmekben. Nyúlásban és újraértelmezésben a Dampyr írója, Mauro Boselli, és az elegáns fekete-fehér stílusban rajzoló Luca Rossi is igazi profik: mindent belezsúfoltak A kőhíd alattba, ami miatt a sokadik turistaút után is odavagyunk Prágáért, és amiért imádtuk Gustav Meyrink Gólem című regényét (meg a fekete-fehér filmadaptációkat, Paul Wegenerrel a főszerepben). Harlan Draka átsétál a Károly-hídon, kocsmázik Kampa szigetén, belekap a szél a kabátjába az Óváros téren a Tyn-templom előtt, meglátogatja Löw rabbi sírját, és végignézi a marionettbábokkal előadott Don Giovannit (bár gyanús, hogy Luca Rossi a személyes élmények helyett inkább fotók alapján rajzolta meg Prágát, mert határozottan úgy emlékszem, nincs Mozart-szobor a Kampa-szigeten).
A kőhíd alatt sztorija igazából faék egyszerűségű: a hős vámpírvadász élete kockáztatásával megállítja a tomboló Gólemet, és legyőzi az okkultista babakészítőt is. A történet igazi szépsége az apró részletekben rejlik. Néhány képkockán felbukkan például "a prágai Hasfelmetsző Jack", Wenzel Babinsky, aki az 1830-as években elkövetett kegyetlen rablógyilkosságai miatt lett a baltát lóbáló Gonosz őstípusa a cseh színdarabokban. De megemlítik a Daliborka tömlöctorony első foglyát, a szegények mellé álló Kozojedi Dalibor lovagot is, akinek az volt az utolsó kívánsága a kivégzése előtt, hogy eljátszhasson hegedűn egy dalt az odakint sírdogáló szerelmének. Ez 1498-ban történt, de a torony tövében sokan ma is hallani vélik a hegedűszót.
Szintén érdekes folklórelem a képregényben Zrcadlo, a prágai utcákon kóborló "tükörarcú szellem" története: a nevére talán már ő maga sem emlékszik, csak arra, hogy szerelmes volt a Fekete Színház egyik pantomiszínésznőjébe, Lenába. Soha nem lehetett övé a lány, ezért alkut kötött az Ördöggel: megkapta egy híres és jóképű színész arcát a sajátja helyett. Lena annyira megörült a hirtelen felbukkanó macsó udvarlónak, hogy óvatlanul átrohant az úton, és elütötte egy autó. Zrcadlo soha sem kapta vissza az Ördögtől az arcát, így azóta is mindig azzá változik át, akire éppen ránéz (és ezzel a képességével komoly dramaturgiai szerepet kap a képregényben).
A fentiek alapján egyértelmű, hogy A kőhíd alatt az itthoni Dampyr-sorozat legjobbja. Persze csak a német egyetemvárosban, Freiburgban játszódó hatodik kötet után, amiben az alkotók (Mauro Boselli, Maurizio Colombo és Nicola Genzianella) az Indiana Jones-filmek, Lugosi Béla horrorjai, és a lovecrafti Cthulhu-mítosz csápos isteneket imádó kultistái előtt tisztelegnek. A kőhíd alatt kötelező vétel, pláne 990 forintért! (a hatodik kötet ára viszont már 1890 forint)
