B
Andy McDermott: Hajsza Atlantiszért
Partvonal Kiadó, 2008, 480 oldal, 2542 Ft
Sem az összeesküvés-elméleteknek, sem a régmúlttal kapcsolatos, a valóságtól túlságosan elrugaszkodott teóriáknak nem vagyok hívője, úgyhogy némi szkepticizmussal álltam neki elolvasni McDermott könyvét. Annak, ami - gyorsan olvasható, izgalmas ám különösebben nem mély ponyvának - viszont teljesen jó.
A főszereplő páros, egy archeológusnő és egy egykori kommandós a maguk mediális őseit meglehetősen nyilvánvaló módon a filmekben kereshetik, kettősük olyan kalandozós csaj-csávó duókra hasonlít, mint pl. a Smaragd románca hősei. Akár a Da Vinci kód hasonló figurakonstellációját is felhozhatnám példaként, de szerencsére ez a páros szimpatikusabb mint Dan Brown bábjai.
Az archeológusnő, szülei kutatását folytatva Atlantisz koordinátái után nyomoz, és ebben anyagilag egy milliárdos és a lánya segíti, akik meg vannak győződve arról, hogy Atlantisz népének leszármazottai a mai napig köztünk élnek. Az exkommandós feladata az archeológusnő testi épségét megóvni, és a pénzéért rendesen megdolgoztatja az a titkos társaság, amely nem szeretné, hogy az elveszett földrész tizenegyezer éves titka napvilágra kerüljön.
A könyv külföldön meglehetősen nagy sikernek bizonyult (a magyar bevételi adatokról gőzöm sincs), 20 nyelvre fordították le és már négy folytatása is készült - nálunk egyelőre még csak ez az első rész jött ki. Fordulatos, egzotikus, dramaturgiájában képregény-szerű kalandregény.
