Mi van, ha akarok valamit, de nem tudom megtenni, ha nem akarom, de muszáj, vagy ha annak ellenére is csinálom, hogy nem akarom? Feldmár András új könyve, az Akarat és odaadás, akaratunk pszichológiáját firtatja. A 2015-ös előadás-sorozatból készült kis kötet az ember központi problémájaként határozza meg az akarattal kapcsolatos bajainkat. A kissé csapongó, de érdekes felvetéseket hordozó szövegekbe sok olyan mondat került, melyet legtöbbünknek érdemes átgondolni és tudatosítani.
Feldmár András: Akarat és odaadás
hvg könyvek, 2015, 84 oldal, 2900 Ft
A könyv két fejezetből áll, ezek az AKARAT és odaadás, illetve az akarat és ODAADÁS címeket viselik, utalva arra, hogy a két egymástól elválaszthatatlan fogalom közül éppen melyikre került a hangsúly. A szövegek között szerepelnek Feldmár kinyilatkoztatott okfejtései – az elhangzott előadás alapján –, illetve dialógusok is helyet kaptak a kötetben, így a hallgatóság által feltett kérdések és a szerző által adott válaszok is olvashatók a könyvben.
Az Akarat és odaadás célja a szabad akarat tételezéséből fakadó pszichés nehézségek feltárása. Feldmár az egzisztencializmus alapgondolatából, és azon belül is sartre-i „szabadságra ítéltetettség” téziséből vezeti le saját elképzeléseit, érdekes módon anélkül, hogy hivatkozna rá. „Mindannyian szabadságra vagyunk ítélve, és egy ember nem lehet nem szabad.” (11.)
Az előadás másik központi témáját a különállás és eggyé olvadás, azaz az önérvényesítés (ágencia) és egységérzés (communion) fogalmainak értelmezése teszi ki. David Bakan elméletét a szerző leginkább a párkapcsolatokra, és azon belül is a szexualitásra hegyezte ki. „A szex fontosabbik része nem az, amikor elkezdődik, hanem amikor vége van. Amikor ketté kell válni az isteni egységből.” (16.)
Feldmár nem először fogalmazza meg, hogy a tartós, jól működő párkapcsolathoz két önazonos, autonóm, szabad emberre van szükség, nem pedig az egymásban való teljes feloldódásra. A totális fúzió és az abszolút különállás helyett, egy szabadabb „mi”-re van szükség, melyben egyik fél sincs alárendelve a másiknak, melyben nincs függés. Ebben a „mi”-ben már mindkét fél elfér, és az odaadás nem azt jelenti, hogy egymásnak adjuk át magunkat, hanem valami nagynak, a „mi”-nek. Ha két ember teljesen eggyé válik, meghal a vágy, és a szexualitás puszta maszturbációvá válik. Ahhoz, hogy a vágy fennmaradjon, meg kell őrizni a két fél függetlenségét és szabadságát.
A szerző arra is buzdít, hogy tanuljuk meg, hogyan kell azt akarni, hogy ne akarjunk. Hogy szabaduljunk meg a rossz, felesleges szokásoktól, melyek csupán illúziók a szabadság igazi valósága mellett. És hogy merjük feltárni a saját vágyainkat, kritizálás helyett fogadjuk el őket, legyenek akár jók, akár rosszak, majd mérjük fel, melyik vágyunk teljesíthető és melyik nem. Adjunk amnesztiát a vágyaknak! Ez segíthet abban, hogy elkerüljük, legyőzzük a belénk nevelt, belénk vésődött szorongást vagy szégyent.
Feldmár András könyve, már csak azért is, mert egy előadás feldolgozott, szerkesztett, írott változata, sokszor csapongó, több gondolatfonalat egyszerre mozgató szöveg, melyből nem olyan könnyű kihámozni a lényeget. Elkalandozások, ad hoc példák, más-más jellegű kérdések zavarják meg a gondolatmenet linearitását, így a lényeget az olvasónak kell leszűrnie a rengetegféle felvetésből. Másrészről viszont a pszichológus mondandójának megvan az az előnye – ami általában Feldmár összes előadására, könyvére jellemző –, hogy egy-egy gondolatébresztő mondatával teljes folyamatokat indít el olvasójának lelkében. Az élet sokszor kacifántosnak, megoldhatatlannak tűnő gordiuszi csomóit képes egy-egy jól irányzott mondattal átvágni, hogy aztán egy teljesen más perspektívából szemlélve közelíthessünk hozzá. Amikor leírja, hogy követhetünk el hibákat, hogy a düh egy természetes, normális reakció, vagy hogy egy párkapcsolat nem mindig csak jó, akkor leveszi a vállunkról azt a belénk rögzült társadalmi nyomást, mellyel gyerekkorunk óta együtt lélegzünk.
Ennek a könyvnek is az a legfőbb erénye, hogy megadja azt a fajta tágasabb nézőpontot, ahol az élet élhetővé válik, ahol nincs szükség az aggódásra, a szégyenkezésre, a szorongásra, vagy a téves elvárások okozta problémákra. A vágyak felvállalása, a görcsös akarás elengedése és az odaadás megtanulása által pedig képesek lehetünk boldog, szeretetteli társas- és párkapcsolatok kialakítására is.
Szerző: Forgách Kinga
