B+
Jorge Amado: Holt-tenger, Ford.:Tavaszy Sándor, Kossuth Kiadó 1960
Már írtam a karácsonyi gyerekkönyvhajsza legszebb szerelmes gyöngyszeméről (ami most szombaton ismét nagyon aktuális lesz a galamblelkűbb olvasók számára). Jorge Amado neve számomra teljesen ismeretlen volt, pedig a fülszöveg tanulsága szerint „világhírű brazil író”. Sajnos csak néhány regénye jelent meg magyarul, annak idején a Világirodalom Remekei mindenki által jól ismert, színes sorozatában, illetve az Európa kiadó gondozásában. Egyik nyájas olvasónk a Flor asszony két férjét ajánlotta figyelmembe, fel is írtam egy post-itre, aztán szembesültem azzal, hogy csak antikváriumban tudom megvenni, elhagytam a post-itet és lemondtam a projektről. (Vonatkozó írásunk: könyvek, amiket újra ki kéne adni.) Aztán elkaptam az influenzát és turkálni kezdtem a könyvespolcon. A Holt-tenger meg pont szemmagasságban volt.
Az apukám mondta egy beszélgetés közben, talán Tolnai Ottó kapcsán, hogy akik az alföldön nőttek fel, vágynak a tenger után, egyrészt, mert a puszta pont olyan, mint a tenger (tényleg pont olyan), másrészt, mert ott valaha tenger volt, és még a csontjaikban érzik, ahogy morajlik (tényleg érzik). Aztán vannak még az álmoskönyvek: tengerrel álmodni félelmet jelen, háborgó tengerrel álmodni a büntetéstől való félelmet, de a tenger sima vizét látni örömet és vigasságot hoz. Jung szerint a tenger az anyát, az anyai őserőt jelképezi. Amado hősei sokszor kategorizálhatatlan, ambivalens érzésekkel küzdenek: az imádat és gyűlölet furcsa keverékének megtestesítője a tenger istenasszonya, az öt nevű Jemanzsá.
A bahiai kikötő lakosai egyszerű emberek. Világuk örömből, félelemből és bánatból áll, ezek állandó váltakozása pedig a tengertől függ. A babonák szirénje számukra élő és lélegző valóság, gyönyörű szerető, aki világraszóló utazásra hívja a megfulladt tengerészeket. Guma, a félvér tengerész számára természetes, hogy egész életét, és halálát is Jemanzsá szolgálatának rendeli. Városi felesége, Lívia azonban retteg a tengerészek végzetétől, félti a férje életét.
A Holt-tenger egy lineáris stílusban elmesélt, egyszerű, mégis megrendítően szép történet. Amado különösebb cicoma nélkül, modorosságoktól mentesen írt, pozíciója pedig a mindent tudó, bölcs mesélőé. Regénye így balladaszerűvé vált, Lívia, Guma és Jemanzsá szerelmi háromszöge tábortűz mellett mesélhető rege. A nyilvánvaló élvezeten sajnos sokat rontott a hebrencs fordítás. Jó lenne Amadot újra kiadni, újrafordítani, de legalábbis újra felfedezni. Következő olvasmánynak a Flor asszony két férjét szánom, csakhogy ez nem bújt el a könyvespolcon (ellenőriztem), ezért a ti véleményeteket kérem, igaza van-e orsianyunak, érdemes-e utánajárni egy kicsit.
