Fekete lelkek

Wostry Ferenc | 2009. október 26. |

A
Jim Thompson: Svindlerek

Agave, Budapest, 2009, 192 oldal, 2480 Ft.

 

 

"The darkness and myself. Everything else was gone. And the little that was left of me was going faster and faster" - Jim Thompson: Savage Night

Gyilkosság. Zsarolás. Incesztus. Rablás. Gyerekbántalmazás. Nemi erőszak. Beteg szex. Pia. Kokó. Szerencsejáték. Árulás. Kurvázás és kurválkodás. Vezérmotívumai Jim Thompsonnak, annak a hard boiled-szerzőnek, aki az ötvenes években a noir Chandler, Hammett és Cain által lefektetett alapjait aláásta, és a krimiirodalomba bevezette a végletesen antipatikus főhősöket.

Figuráinak semmi reménye a megváltásra, bukásra ítélt, sőt már eleve bukott rohadékok, saját patológiás mohóságuk dilettáns rabszolgái. Thompson összes regénye az ő pokolba rántásukról szól. Semmi perspektívájuk, hiányzik belőlük a szuverenitás vagy a nagy gengszterek sötét értékrendszere. Felfelé nyalnak, lefelé rúgnak. Kiszolgáltatottjai a körülményeknek: látszólag biztos terveik, amelyek sosem valami nagy lóvé megszerzéséről szólnak, kivétel nélkül elbuknak.

A klasszikus krimi olvasói sztoikus félhős-kommentátorokhoz vannak szokva, akik kézen fogva vezetik őket végig a korrupció és a hatalommal való visszaélés fertőin. A befogadó illúziók nélkül, melankolikus hangulatban hagyja maga mögött a történetet, amely így persze egy bizonyos morális pozíció elfoglalását biztosítja számára. Thompson szereplői azonban bűzlő patkányhulla módjára tárják fel nekünk belső életüket, egyúttal berántanak minket szolipszista kozmoszukba, amelyet csak és kizárólag az ösztön irányít. Ezeknek a lényeknek még a halál sem jelent megváltást.

Thompson könyvei fekete-mérges vádiratok egy olyan társadalom ellen, amelyben a legalapvetőbb kapcsolatoknak is kapitalizálódnia és kriminalizálódnia kell, sőt, bilincsek ezek a kapcsolatok - mindez hálás termőföldje a szerző a modern valóság szociopolitikai horrorjára adott hollófekete reflexióinak.

Lily Dillon tizennégy évesen szülte meg a fiát. Ahogy erre a prolikörnyezete reagált, az kikezdte az emberségét, a nőiségét, olyan keménnyé tette, mint a gyémánt, és olyan sötétté, mint a kátrány. A gyerekkel együtt aztán otthagyja a putrit, és kurvának, behajtónak, gengsztermacának áll - a fiát végtelen cinizmussal, hidegséggel neveli, és Roy Dillonból anyjához hasonló kiégett ember lesz már huszonéves korára, aki apró csalásokból tartja fenn magát, gyökértelen vándoréletet él, és nem hisz semmiben, legfőképpen a felebarátja jóságában nem. Magának sem ismeri be, hogy egyetlen emberi kapcsolata az anyja, de ez a kapcsolat is gyűlöletre alapszik, meg valami olyasmire, amit egymás előtt is félnek kimondani... Mikor kettejük perverz viszonyának tükörjegét idegen nők törik meg, valakit előbb-utóbb elnyel a lenti sötét, ez biztos...

A Svindlerek nem Thompson legjobb regénye (az a Killer Inside Me, amelynek hatása felér egy aszfalttörő géppel leadott tarkólövéssel), persze ettől még az idén magyar nyelven megjelent valószinűleg legjobb könyv. Rövid, kétszáz oldal sincs, ráadásul olyan gyorsan olvastatja magát, mintha vajból lennének a lapok. A legvége kivételével visszafogott, elemző-klinikai, állandó distanciát tartó fürkészése annak a lyuknak ott, az ember szívének a közepén.