A végső felfedezésregény

Rusznyák Csaba | 2013. július 07. |

Greg Egan: Diaszpóra, fordította: Huszár András

Ad Astra, 2013, 408 oldal, 3490 HUF

B

A könyv olvasása közben többször is a Toy Story Buzz Lightyearének jelmondata jutott eszembe: „A végtelenbe… és tovább!” Túl azon, hogy a könnyed, bájos családi animációs film mennyire banális asszociáció Greg Egannak a létezés, az evolúció, a felfedezés, a megértés, és úgy általában, az emberiség, a kozmosz témáit mélységes komolysággal, eleganciával és hozzáértéssel vizsgáló hard sci-fijének kontextusában, maga az idézett jelmondat nagyon is idevág. Mert egyfajta ponyvaparódia, persze: a végtelennél nincs „tovább”. De a Diaszpóra esetében Egan olyan évezredeken, időn, téren, dimenziókon, életmódokon és világnézeteken túli elmeutazásra viszi az olvasót, ami a (magamfajta) laikusok számára a hétköznapi, avagy tudományos helyett pusztán sci-fi irodalmi ismeretekkel pallérozott felfogóképesség által behatárolt „végtelen” határait feszegeti.

A távoli jövőben az emberek nagy része kvázi halhatatlan szoftverlényként él virtuális világokban, ún. poliszokban, a valós időnél ezerszer gyorsabb sebességgel. Az evolúció persze nem egyetlen irányba tart a robotika, a génmanipuláció és a digitális létezés külön-külön is korlátlan lehetőségeket biztosító boszorkánykonyháiban. Vannak, akik fizikai alakjukhoz ragaszkodva, robottesteket használva törnek magasabb fejlettségi szintek felé, és vannak, akik megmaradnak húsvér embernek – ők is több csoportra oszlanak, aszerint, hogy mennyire, ha egyáltalán bármennyire, módosítják a génállományukat. Egy távoli, bináris neutroncsillag váratlan katasztrófája azonban, aminek okait a több frakcióra szakadt emberiség legnagyobb húsvér, robot és digitális koponyái sem értik, lakhatatlanná teszi a Földet, és a túlélők szétszélednek a galaxisban, hogy megfejtsék a pusztítás kozmikus rejtélyét.

A Diaszpóra borzalmasan nehezen érthető könyv azoknak, akik az első bekezdésben említett laikusok közé tartoznak – és laikusok alatt itt azokat kell érteni, akik a szakértő Egannal ellentétben nincsenek nyakig súlyos matematikai és kvantummechanikai fogalmakban és elméletekben. A tömény tudományos információ már az első oldalakon gátlások nélkül ömlik, és a szerző sem akkor, sem később nem fárad azzal, hogy bármiféle hígítással, magyarázkodással könnyítse a fejét kapkodó befogadó dolgát. Komoly odafigyelést, gondolkodást, utánajárást igénylő, igazi hard sci-fi a Diaszpóra – ez a legnagyobb erénye, és ez a legnagyobb hátránya is.

Egan 300 oldal alatt laza 2000 éves cselekményen rángatja végig az olvasót, mire eljut arra a pontra, ahol az idő hagyományos mérésének már jelentősége sincs. Ez a definitív felfedezésregény. Hatalmas erejű, tudományos alapossággal megtámogatott szerelmi vallomás egyrészt magához az emberhez, és az ő örök kíváncsiságához, nyughatatlanságához, érteni, felfogni, megismerni akarásához, és az ezáltal indukált leleményességéhez, kitartásához, soha fel nem adásához, a „tovább, és tovább, és tovább” örökkévaló eszméjéhez. Másrészt pedig a világegyetemhez, ami ha tudna, a maga hatalmasságában és komplexitásában csak röhögne ezeken az ambíciókon: mert felfoghatatlan, megérthetetlen, hiába a sokezer éves evolúció, hiába az idegenekkel való találkozás, hiába a halhatatlanság, hiába a fizikai-szellemi korlátok lebontása, az idő, a tér, a dimenziók és a párhuzamos univerzumok szabályszerűségeinek már-már tetszés szerinti áthágása. Az ember mindig csak egy porszem marad a kozmikus gépezetben, a válaszok újabb kérdésekhez vezetnek, és a felfedezés soha, de soha nem ér véget. És pont ez a szépsége az egésznek.

A Diaszpóra cselekményívének őrjítő grandiózusságát, vaskos hard sci-fi voltát azonban végül megszenvedik a karakterek, a sztorivezetés és a stílus. Egan könyvének témái, felvetései, céljai, állomásai lenyűgözőek, de hiányzik mögülük az irodalmi igényesség, a történeti feszesség, sűrűség, és a szereplők embersége, érzelmi oldala is sokkal kevésbé domborodik ki, mint azt a néhány kivételt képező, igen nagyszerű jelenet ígéri (pl. a földi katasztrófa körülményei, hatásai a karakterekre). Ezúttal az erdőtől nem sikerült észrevenni a fát. De hogy az az erdő gyönyörű és hipnotikus erejű, azt nehéz lenne vitatni.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!