A túlvilági révész egy Chevyn fuvarozza a rábízott utasokat

.konyvesblog. | 2016. szeptember 06. |

„Tom sötétben ébredt.”

Benyák Zoltán (1974) magyar író, novellista, munkáiban keveredik a fantasy, a realizmus és a szürrealizmus. Eleinte írói álnéven, Jonathan Crossként publikált. A 2012-es A háború gyermeke című történelmi regény az első, amit saját nevén jelentet meg, ezt követte az Ars Fatalis, Az idő bolondjai, a Csavargók dala, legutóbb pedig A nagy illúzió.

Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Athenaeum Kiadó, 2016, 367 oldal, 3490 HUF

 

Utóbbi Tom Pastor túlvilági road tripjének története: Tom egy sivatagban tér magához, ahol egy piros telefonfülkébe botlik. A kagyló túloldaláról egy furcsán ismerős hang utasítására elindul, hogy megkeresse a lányát. Útitársa egy fiatal révész, Nina, aki a mitológiából ismert korhadt csónak helyett egy Chevyn fuvarozza a rábízott utasokat.

Tom először nem emlékszik a halálára, sőt, ami azt illeti az életéből sem sokra, de az út során a részletek lassan a helyükre kerülnek. Életében festő volt, összejött egy prostituálttal, és megszületett a kislányuk, Lily. A művész és az örömlány nem igazán tudták a családot eltartani, így mikor az utolsó pennyjük is elfogyott, felkerekedtek, hogy megtalálják Tom remeteként élő apját.

Engem a túlvilági részek sokkal jobban megragadtak, mint a visszaemlékezések; kicsit már belefáradtam a nyűglődő és függő művészek dolgaiba, de ez valószínűleg az egyéni szociális problémám, nem Tom Pastor tehet róla. Különösen élveztem a halál utáni lét szürrealitását, azt, hogy valós és elképzelt helyek és idők keverednek és élnek egymás mellett. Külön értékeltem az itt-ott ügyesen elhintett cameókat (Poe, Dalí).

A regény filozófiai mélységeket is boncolgat. Benyák Zoltán túlvilágának a jelmondata: „Ha elfelednek, meghalsz”. Ez annyit jelent, hogy ha meghal az utolsó személy, aki emlékezik rád, akkor eljön érted a Keselyűember, és felemészt. Különösen az a gondolatmenet fogott meg, hogy Tomot életében az a meggyőződés éltette, hogy a halálban legalább mindenki egyenlő, de itt szembesülnie kellett, hogy ez korántsem igaz. Őt, az ismeretlen festőt, nagyon gyorsan elfelejti a világ, míg a „nagy embereknek” túlvilági életet biztosít a hírnevük. Így nemcsak a jó emberek élnek tovább a nép emlékezetében, hanem a rendkívül gonoszak is. Bár nem találkozunk vele, ez számomra gyakorlatilag azt jelenti, hogy Hitlernek például örök túlvilági lét jutott, és nem kell rettegnie az elmúlástól.

Tom és Nina utazása alatt a helyzet fokozódik. Lily naplóját követve hőseink belépnek Tom egyik festményének a világába, kiderül Nina halálának az oka, és eljutnak egy erdőbe, ahol a halott kis kedvencek laknak. Végül útjaik elválnak, Tom pedig csatlakozik a Fekete Karneválhoz.

Benyák túlvilága egyedi, szürreális, és mégis teljesen hihető. A párbeszédekben találtam pár nagyon jó gondolatot, de néha úgy éreztem, hogy a karaktereknek nincs saját, jellemző hangjuk. Éppen ezért jobban élveztem a leírásokat. Összességében kellemes könyv volt, tele ötletekkel és fordulatokkal. Kicsit Neil Gaiman Amerikai istenekére emlékeztetett a hangulata, aki azt szerette, A nagy illúzióban sem fog csalódni.

Szerző: Sütő Fanni