Romániai idill, amerikai rémálom

Tweek | 2009. június 15. |

B-
Domnica Radulescu: A trieszti gyors

Athenaeum, 2009, 334 oldal, 2990 Ft.

 


Vakító kék szemű, szőke hajzuhatagba burkolt hősnőnk szájába seprős pillájú szerelme málnaszemeket adogat a Kárpátok fenyveseinek hűvös rejtekén. Túl szép, hogy igaz legyen, ugye? Meg is jegyezném, hogy a mesebeli királykisasszony-külsejű Mona Maria rögtön azután hajtott rá a fiúra, hogy megtudta, az előző barátnője meghalt (nemrég). Az idill egyébként nem is tarthat sokáig: a lány apja egyetemi tanár Bukarestben, és enyhén szólva nem szimpatizál a Ceauşescu-rendszerrel, amit nem is rejt véka alá.

A regény Mona Maria és Mihai szerelmének szárba szökkenésével indul, aztán Mona gyerekkorával folytatódik, innentől kronológiai sorrendben beszéli el az eseményeket a főhős. Van szerelem, meg némi ármány, a szerelmi szálat Mona és Mihai erdei és konyhakerti hancúrozásai képviselik, az ármányt pedig az elnyomó hatalom, ami a legintimebb emberi viszonyokba is beszivárog és megmérgezi azokat. A fiatalok kapcsolatát – és Mona idegrendszerét − az állandó gyanakvás, bizalmatlanság kezdi ki; amikor Monára egy szekus is rászáll, a szülők határoznak: el kell hagynia Romániát.

A nem egészen legális határátlépések meglepően zökkenőmentesen mennek végbe, az USA-ban való letelepedésről nem is beszélve. Mona csakhamar barátokat, lakhelyet, munkát szerez, pár év múlva pedig már egyetemi oktató. Első szerelmét persze a külföldön való beilleszkedés, a házasság és a gyerekek sem feledtetik vele. Szóval diktatúra, disszidálás és külországi letelepedés mind kismiska egy régi szerelemhez képest.

Minden bizonnyal. Nem véletlenül kezdi történetét a főhős a Mihai-jal való összeboronálódással, és vetíti ki vágyait, félelmeit, sóvárgását és szorongását víziókba, lázálmokba. Ezek a látomásszerű, felfokozott lelkiállapotot tükröző szövegrészek a legjobbak a regényben; meseszerűvé, mitikussá avanzsálják a megtévesztett és elválasztott szerelmesek történetét, bizonyítva, hogy még Ceauşescu Romániája is egyfajta aranykorrá válhat – akár az USA-ból nézve is, ahogy a BigMac fűrészporízű a nagynéni kertjéből szedett paradicsomhoz és az otthoni kenyérhez képest, de hát ezt eddig is tudtuk.

Érdekes a női és férfi szerepek felcserélődése a regényben: sokkal több az aktív, erős női karakter, mint a férfi. Mona is igazi túlélő típus, akárcsak sűrűn emlegetett dédanyja, nagyanyja; talán csak apja, a mocskos szájú, éles elméjű, ravasz tanárember figurája lehet emlékezetes számunkra, a férfi főhős, Mihai bárgyú hősszerelmessé degradálódik Mona mellett. A nő szemeli ki és hódítja meg a férfit, próbál szerencsét a nagyvilágban (más kérdés, hogy azért, mert menekül), szel át országhatárokat és óceánt, veti meg a lábát idegen földön és tér vissza hazájába a sosem feledett férfihoz, aki epedő királykisasszonyként (na jó, királyfiként) vár szabadítójára, bár a sárkányt addigra már lyukasra lőtték. Vagy Pénelopéként női Odüsszeuszára; nem teljesen értelmetlen ez a párhuzam, ugyanis az angol nyelvű irodalomban jártas Mona többször említi rajongva Joyce Ulyssesét. Ebből a nézőpontból a logikai baki sem tűnik olyan súlyosnak; egyébként a történet végén a dupla csavar agyoncsapná a koncepciót, hiszen így sem a hatalomnak az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatása, sem az elválasztott szerelmesek tragédiája nem elég hangsúlyos: ha Mihai mindent tudott, akkor miért nem ment, ha évekkel később is, a lány után?

És ha már szóba kerültek a szöveg jelöletlen intertextusai, megállapíthatjuk, hogy azoknak nagyobb szerepe van a regényben, a cselekmény szerveződésében, mint első olvasáskor tűnhet. Mona másik nagy kedvence Hardy Egy tiszta nője; Angel Clare is végletesen, mereven ragaszkodik egyfajta morális értékrendhez, amely alapján megvádolja és elítéli Tesst, és tulajdonképpen A trieszti gyorsban is valami hasonló történik. Mona nem ügyeskedik, látszólag sem hódol be, inkább elszökik, maga mögött hagyja a hazáját és a szerelmét. Mellesleg Mona hosszan tud idézni a klasszikus drámairodalom remekeiből. Kicsit teátrális a főhős, na. Ez nekem kicsit ellenszenves, de ezt leszámítva élvezetes és olvasmányos a könyv.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.