A szerző is meghalt a végén

Valuska László | 2018. szeptember 28. |

A Hollywood Forever temetőben beszélget a Halállal az elbeszélő Szántó Péter novelláskötetében, ami júniusban jelent meg a Könyvhétre. A főhős meghal a végén című kötet megjelenését már nem élte meg a szerző, a kézirat leadása után gyors lefolyású betegség következtében elhunyt. Hogyan beszéljünk egy könyvről, aminek minden novellájában meghal a főhős, de maga az igazi főhős, a szerző is meghalt a végén, mintha csak a saját novellájának a szereplője lenne?

Szántó Péter: A főhös meghal a végén

Pesti Kalligram Kft., 2018, 328 oldal, 3500 HUF

 

Vallások és bizniszmodellek épülnek a kérdésre, hogy mi van a halál után. Szántó ezt megfordítja: a Halált is érdekelheti, hogy mi van az életben. Ahogy a Halál megfogalmazza, ő csak az utolsó pillanatban látja az emberek arcát, de azt soha nem tudja, mi a történetük. Az elbeszélő lecsap a magaslabdára, felajánlja, hogy kismillió sztorin keresztül megmutatja a Halálnak az életet. És nemcsak az elbeszélő, hanem a szerző is elmeséli, ki hogyan él a halál előtt.

Az elmúlt húsz évben egy több több százmillió forint bevételű kommunikációs céget épített fel Szántó Péter, 1996 óta a Noguchi nevű menő pr-ügynökségét vezette, két éve vonult vissza, hogy teljes erővel az írásra koncentráljon. Szántó jogászként végzett, újságírónak tanult, nyolc éven át volt az Élet és Irodalom rovatvezetője, tévékritikákat is írt, de forgatókönyvíróként jegyezte az Angyalbőrben és a Família Kft. című sorozatokat is. Szántó mindig is írt, 19 évesen jelent meg az első novellája a Nők Lapjában, első novelláskötetét a Magvető adta ki 1989-ben Harmadnapos nemzedék címmel.

Szántó Péter az irodalomba tartott vissza, a novelláskötete mellett egy regényen is dolgozott. A főhős meghal a végént csak a szerző halálának nézőpontjából tudtam olvasni. A szerző a szövegeiben játékra hívja a Halált, akinek a főhős forgatókönyvírója szinte a kollégája, ahogy utalást is tesznek rá a kötetben. És ezt a gondolkodást nagyon érezni: Szántó pár pillanat alatt felrajzolja az alapkaraktereket és a kontextust, és bármilyen irányba is indul el, a végén biztos megkapja az olvasó a csattanót, ebben nem ismer kíméletet. Az elbeszélés aktusa még talán a történetnél is fontosabb számára, a halálról minden is az eszébe jutott, fura leírni, de inspirálta. Egészen kevés pátosz vagy érzelmesség van a szövegekben, inkább szórakoztatóan beleáll a játékba, hogy a halállal is bármit meg lehet csinálni. A halállal foglalkozott novelláiban, de végül is ő és szövege győzött a halál felett.

A főhős meghal a végén játékosan provokatív cím, egyben egy súlyos spoiler, amitől minden olvasó vagy néző idegbajt kap, mert ilyen információt elárulni tapintatlanság, kivétel, ha ez is csak egyfajta játék. Régóta azt gondolom, hogy semmit nem érdemes elolvasni vagy megnézni, amit el lehet spoilerezni, mert ha egy csattanónál nincs több egy alkotásban, akkor nem kár érte. Szántó egyszerű szabályt hozott, ami nem kötöttséget, hanem szabadságot adott neki: biztos, hogy valaki meghal minden történet végén, és arra helyezi a hangsúlyt, hogy rövid tárcáiban egy-egy konkrét élethelyzetet mutasson be. És mesélőként mindent megenged magának, az egyik novellában Down-szindrómásokat látunk a náci Németországban, a 18. századi Peruban ugyanúgy felbukkanunk, mint egy olasz autópálya pihenőjében a Bugyika nevű csivavát keresve. A nagy területi, korbeli és nyelvhasználatbeli távolságok egy idő után kevésbé izgalmasak, de meg kell hagyni, hogy amikor már kevésbé működött, akkor egy tökéletes Örkény-egypercest kaptam, amiben Walter Schirra utolsó gondolatát olvashatjuk az Apollo-7 kilövése előtti visszaszámláláskor.

A halálról írt Szántó Péter, de a kötet megjelenését már nem érhette meg

Kép forrásaA főhős meghal a végén címmel jelent meg Szántó Péter elbeszéléskötete a Kalligramnál, de a szerző a szöveg leadása után 2018. április 12-én 67 éves korában elhunyt. Az író, újságíró, kommunikációs szakember Szántó írt a Népszavának, az Élet és Irodalomnak, 1996-ban alapította meg a...

Szántó pedig két dolgot szeret a szövegei alapján: játszani és sztorizni. A kerettörténet szerint az elbeszélő a Hollywood Forever temetőben találkozik a Halállal, hogy vele egy önironikus, helyenként cinikus párbeszédbe lépjen, majd ennek következtében sok-sok történetet meséljen el, amelyekben tényleg mindig meghal valaki. A novelláskötet tehát nehezet vállal, hiszen látszólag a címében lelövi a poént, amit Szántó tudatosan tesz, a halált minden elbeszélésben természetesnek veszi, hogy a halálig vezető útnak a halál adjon drámaiságot, tragikusságot, abszurditást vagy humort. Mert a halál sokféle módon képes értelmezni és jelentéssel megtölteni az életet ebben a kötetben, hiszen van vicces, drámai történet is, sőt olyan is, amikor egy férfi a tüsszentésével akaratlanul is megöli a metrón őt zaklatókat.

Történeteire egyszerre hat Örkény abszurditása és a hollywoodi popkultúra, nagy lendülettel és kedvvel mesél, otthonosan mozog különböző társadalmi vagy történelmi helyzetekben, és a főleg szórakoztató, néhol elgondolkodtató felszín alatt jó értelemben moralizál. A halál a radikális befejezés, ami egyben értelmezési nézőpont is.

Szántó novelláskötete olyan, mint egy jól felépített tévésorozat: egy kerettörténet ölel át sok-sok rövidebb-hosszabb történetet. Ráadásul olyan tévésorozat, ami teljesen önálló korokban, helyszíneken játszódik, mindenféle műfaji és stílusbeli megkötés nélkül. Van valami pofátlanság abban, ahogy minden elvárásnak beint. Az elbeszélések nagyon különböznek egymástól, eltérő időkben, helyszíneken játszódnak, más-más hangon szólalnak meg, mintha a széttartással valamiféle egyetemességet akarna mutatni a szerző. Szántó gyorsan és hatékonyan tud karaktereket és helyzeteket megteremteni, és néhány kivételtől eltekintve ügyesen játszik az állandó szerkezeti csattanóval, a halállal.

A főhős meghal a végén könnyed, játékos, a maga módján sokszor moralizáló, ám szórakoztató elbeszéléskötet, aminek bizarr kontextust ad Szántó Péter halála. A kötet elbeszélője, miközben sok nézőpontból megmutatja a Halálnak, milyen az élet, addig abban bízik, hogy plusz időt nyerhet magának. Egy író számára a megjelent szöveg az örökkévalóságot jelenti, ennél többet nem nyerhet.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!