Simon egy meleg srác az USA egy konzervatívabb államában, aranyos, okos, talán még menőnek is mondható haverokkal. A gimis színjátszókörrel éppen az Olivert gyakorolják, amiben Simonnak csak statisztaszerep jutott, bár ő ezt nem bánja – az osztályában és a barátai között sem ő a legfeltűnőbb jelenség. Simon cuki: megzabolázhatatlan lobonca alatt alig lehet észrevenni a kifejező, szürke szemeit; Sufjan Stevenst és Elliott Smith-t hallgat; minden nap megsétáltatja mamlasz, játékos kutyáját.
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Fordította: Weisz Böbe, Libri Könyvkiadó, 2016, 320 oldal, 2999 HUF
Albertalli első regénye minden kliséje ellenére főhőséhez hasonlóan hipszternek tűnik a young adult műfaj jelenlegi felhozatalában: egy olyan történet LMBTQ-emberekről, amiben nem a feloldhatatlan másság tragédiája a legfontosabb üzenet, és ahol a szexuális orientáción túl is van karakterfejlődés. Az írónő honlapja szerint klinikai pszichológusként hét évig dolgozott a gender-normativitás spektrumán kívül eső fiatalokkal, és ez a tapasztalat szinte a Simon minden egyes oldalán tetten érhető. A csetlő-botló elbeszélő egy különösen ártatlan tinédzser értetlenségével és gyakran hullámzó érzelmeivel, szinte már naplószerűen tárja elénk coming out-ja és első szerelme történetét, és ez a stílus a legtöbb esetben meglepően gördülékeny és hihető; mintha az írónő maga is számtalan hasonló történetet hallott volna.
A regény gyenge pontja a közösségi oldalak használata és narratívába illesztése, ami sajnos legtöbbször Hillary Clintont is felülmúlva hozza a haverkodónak szánt, de inkább kínos hangnemet. Maga a konfliktus is a közös, anonim gimis tumblr miatt robban ki, ahol jó gimis szokás szerint a diákok egymásról posztolhatnak mindenféle ciki, vagy éppen szaftos pletykát. Egy Blue álnevű srác kissé sután lírai hangnemű bejegyzésében teszi közzé, hogy meleg; Simon pedig, aki aktívan keresi, hogy kicsoda is ő valójában, és hol is az ő helye a környezetében, a titkos e-mail címéről elkezd Blue-val levelezni. Ezek az e-mailek gyakran elnagyoltak: kissé hihetetlen, hogy két tizenhat éves srác ilyen stílusban kommunikáljon egymással. Az viszont nem meglepő, sőt, tűpontosan felépített, ahogyan Simon (azaz Jacques) egyre gyakoribb levélváltásuk nyomán lassan beleszeret Blue-ba, majd kényszeresen kutatni kezdi az ismerős (és ismeretlen) arcok között.
Az írónő legfőbb erénye, hogy nagyszerűen egyensúlyoz az emberi identitás különböző alkotóelemei között: fontos a szexuális orientáció, de a coming out-para kellős közepén sem tudná az olvasó Simon karakterét egy random meleg srácéval helyettesíteni. Fontosak a baráti kapcsolatok és a szülőkkel való viszony, de egyik sem kizárólagosan meghatározó. Fontos a szerelem is; és bár a történet előrehaladtával néha úgy érezhetjük, hogy a romantikus jelenetekben egy alomnyi kiscica ugrál csillámpónikon a háttérben, ez is jól van így: a Simon az a regény, amit minden elkeseredett, önmagát kereső, a depresszív narratívákból szabadulni akaró tinédzsernek megéri elolvasnia.
Szerző: Füzessy-Bonácz Ágnes
