B
Stephen King: Napnyugta után - elbeszélések
Fordította: Gy. Horváth László, Holbok Zoltán, M. Nagy Miklós, Müller Bernadett, Szántó Judit, Uram TamásEurópa Könyvkiadó, 2010, 466 oldal, 3200 Ft
Gyerekkoromban minden fellelhető könyvet elolvastam Stephen Kingtől. A tízes éveim közepén váratlanul jelentkező új életérzés, a sznobizmus azonban cunamiként söpörte le köteteit a polcomról, hogy Márquez, Kosztolányi vagy Salinger-könyvek ugorjanak a helyükbe. Egy jó ideje ismét nem vagyok sznob, és az tetszik, ami tetszik, és már nem derogál puhafedelű türkizkék borítós könyvet sem a kezembe venni a buszon: eljött az idő, hogy az író új kötetének megismerésére vállalkozzam.
Stephen King megítélése vegyes. Sokan gondolják, hogy borzalmakkal tömött rémálomhajója idestova 20 éve zátonyra futott, és azóta csak kótyavetyéli a tehetségét: a régi King hardcore rajongói odáig sem süllyednek, hogy kezükbe vegyék kilencvenes évektől írott munkáit, vagy ha mégis, csakis az orrfintorgatás és a nyilvános ekézés gyönyörűségéért. Ennek ellenére a káros szenvedélyeiből kikúrált szerző a kétezres években több irodalmi díjat kapott, a szerzőfetisiszták továbbra is kiállnak mellette, az olvasók viszik regényeit, mint a cukrot, s nem halványul régi sikereinek fénye sem. Leheletnyit besározódott mítoszát tehát nem szükséges fényesre suvickolni, és ez nem is áll szándékomban, főleg, hogy a Napnyugta után című novelláskötetéről csak annyit tudok megállapítani, hogy kellemes olvasmány.
Egy „horrorgéniusz” címet birtokló valaki számára brutális jobbhoroggal érhet fel, ha a könyvét lekellemesezik, de ez van: King valóban veszített erejéből, történetei ellaposodtak, feszültségteremtő ereje kilúgozódott. A kötet tizenhárom novellát tartalmaz (plusz az író megszokott jegyzeteit a végén): ha törlöm az infót, hogy a műveket A ragyogás, a Tortúra és a Holtsáv szerzője vetette papírra, képes vagyok élvezni az olvasást, de valami menthetetlenül kiveszett belőlük. Hullámzó színvonalú írásokat rejt a Napnyugta után, volt olyan elbeszélés, amit képtelen voltam röhögcsélés nélkül végignyálazni (A mézeskalács lány feltétlenül ilyen, de az én hibám, olvasás közben folyamatosan egy képzeletbeli kanadai tévéthriller kockái peregtek a szemem előtt), ám King még most is képes szellemes és invenciózus truvájokkal előállni akár A szobakerékpár vagy A bizonyítványosztás délutánja esetében, noha a megírás mikéntje semmiképp sem mérhető alkotói fénykorához. A pokol macskája ugyan az egyik kedvencem, de az harminc évvel ezelőtt született, s ez bizony határozottan érezhető a stílusán.
Többet nem igazán tudok írni a kötetről, annyira nem is akarok. Érdemes elalvás előtt beleolvasgatni, mert van hangulata és számos erénye, de lidércnyomásos rémálmokat senki se ettől reméljen. Úgy látszik, a félelmetesen burjánzó titkokat és a rettegés csúcsfokát manapság már nem Kingtől kell elvárnunk: a Napnyugta után zavartalan, nyugodt éjszaka várható, néhány kósza bárányfelhővel az égen, csak úgy mutatóban.
