A párhuzamosok a szövegben találkoznak

anslemoo | 2009. március 08. |

A
Szilágyi Zsófia: A továbbélő Móricz

Kalligram Kiadó, 2008, 2800 Ft

A hagyománytisztelet az egyik legönzőbb gesztus lehet, ha a megőrzés, más néven az emlékek önkényes megszerkesztése az értelmezés vágyának alárendelve a megismerő aktuális állapotára reflektál. A múlt feldolgozása ebben az esetben annak kíméletlen életben-tartását jelenti. A szóra bírt – beszélni engedett – hagyomány a jelen értelmezői környezetére vonatkoztatva akkor képes megőrizni múltbeliségét, ha sikeresen artikulálja a két idősík közti különbségből adódó előnyöket, azaz, ha a megidézett „előd” nyomot tud hagyni a megváltozott körülmények ellenére is. Amiből hasznunk származik, azt elolvassuk, hivatkozunk rá, játékba hozzuk egyéb felidézett szövegekkel, ami nem bizonyul relevánsnak, az megy a kukába. Akár valamiféle homályosan öncélú szórakozás, akár a tudomány szigorával megfogalmazott cél vezeti az emlékezőt, a múlt felemlegetése és mozgásba hozatala nem veszélytelen vállalkozás.

Szilágyi Zsófia könyvében azt a Móricz Zsigmondot idézi meg, akit az olvasóközönség és az irodalomkritikusok jó része egyaránt figyelmen kívül hagyott az utóbbi időben. A szöveg megszületésének körülményeiről tett, az írás számos pontján felbukkanó megjegyzések a méltatlanul mellőzött íróról kialakított kép dinamizálására utalnak. Mintha Móricz elveszítette volna a mindenkori kortárs irodalomértésben (olvasásban) betöltött szerepét, vagyis írásainak feldolgozása semmilyen haszonnal nem kecsegtetne, sőt, az író homogén portréja csupán a sokat szapult oktatási rendszerben bizonyulna használhatónak. A problémafelvetés így a megoldásra irányuló kísérlettel párhuzamosan az állításokban megfogalmazott felejtést is megképzi, vagyis A továbbélő Móricz tanulmányai az emlékezés aktusában folyamatosan megidézik a hagyományból lassan kitörölt író képét, komoly feladat elé állítva ezzel az olvasót és a szerzőt egyaránt.

Hiszen ahhoz, hogy a mellőzött szövegeket új megvilágításba helyezve felül lehessen írni a hibásan rögzült – és túlzottan is leegyszerűsített – sémákat, a szerző portréját a mai olvasói igényekhez kell igazítani. Az alkotói pálya módosításai így egyaránt utalhatnak a megőrzésre érdemes és a kidobásra ítélt fogalmakra, amelyek a felejtés és emlékezés kettősségét rejtik magukban. Móricz tehát a felejtés mértékétől függően válik maradandóvá a tanulmányokban, vagyis minél hitelesebb az író marginális helyzetének ábrázolása és az újraolvasás igényének hangsúlyozása, annál látványosabb lesz a végeredmény. Az olvasói szokások megváltozása azonban leginkább a hivatásos olvasókra vonatkozik; több „kiszólás” alapján egyértelműen látszik, hogy a szerző nem tud mit kezdeni a laikus értelmezésekkel, így a könyv üdítő olvasmányossága, a már majdnem szépprózai retorika érvényét veszti. A felülvizsgált Móricz-életmű a kutatói attitűdöt figyelembe véve leginkább a szakmának szól, annak ellenére, hogy a beszédmód élvezetes olvasmánnyá tehetné a szélesebb olvasóközönség számára is.

Az értelmezés személyessé tétele – amely a kötelező elméleti körökön túl enged bepillantást az alkotói műhely titkaiba – határozza meg a szöveg hangvételét. A Móricz-kép értelmezésének tétje ennek köszönhetően jóval nagyobb, mint a szakmai hitelesség vagy a tudományos előmenetel, a szerző saját értékrendjén, olvasási szokásain, személyes preferenciáin keresztül önmaga megértését köti a szöveg hitelességéhez, így végső soron Móricz műveinek újraolvasása Szilágyi Zsófia szövegének folyamatos újraírását is jelenti. A Személyes nyomozás az irodalom történetében című első tematikus egység egy szövevényes családtörténetből kinövő rendhagyó életrajz, amely amellett, hogy kifogástalan felütésnek bizonyul, észrevétlenül is ráhangolja az olvasót a második és harmadik rész szikárabb nyelvezetére. Szerencsére a szerző kevésbé (ál)szemérmes, mint az irodalomtudorok nagy része, így a kéziratban maradt Móricz-írások (naplók, jegyzetek) szóhasználata az eredeti nyers, szókimondó formában került a kötetben szereplő tanulmányokba. Az olvasóközönség számára készített (géppel írt) szövegek elhallgató nyelvét Móricz magán-írásaiban egy frivol, vulgáris beszédmód váltotta fel, amelyben minden önmagát jelöli, így a pina pina, a szopás szopás marad, árnyalva ezzel az íróról kialakított képet. Mindez azért rendkívül fontos, mert az életrajz olvasása leginkább a szövegek felől vezethet eredményre, azaz Móricz életét a szövegbeli megformáltság, a tények narratív közvetítettsége irányából lehet hatékonyan újraalkotni, ehhez pedig elengedhetetlen az önéletírások valódi hangvételének hangsúlyozása.

Ennek megfelelően a kötet második része, az összeolvasás szükségszerűségét kiemelő A továbbélő Móricz című fejezet is a szépirodalmi művek önéletrajzi vonatkozásaira helyezi elsőként a hangsúlyt. Kortárs szerzők – avagy az elmúlt huszonöt év – munkái felől olvasni Móricz Zsigmond írásait, vagy éppen ellenkezőleg, a nagy előd szövegeinek irányából átértelmezni a legújabb kori magyar irodalom kiemelkedő műveit nem csak a továbbélés szempontjából tűnik kötelező feladatnak. Az ön-kifejezés vágya, a tapasztalati világ szövegformáló ereje miatt válnak ezek az összevetések valóban termékennyé, hatékony elemzési módszert kínálva a megszilárdult, elavult értelmezések helyett. Móricz parasztábrázolása és Tar Sándor munkásvilága, Nádas Péter megragadhatatlan személyessége, írásainak szexualitása és Móricz naplókba, levelekbe foglalt „valósága”, Grecsó Krisztián, Oravecz Imre, Háy János és Móricz faluja, mint a tapasztalatok közvetíthetetlensége, mind-mind az újraírás vágyával született összevetések, amelyek az írásban tetten érhető Móriczot kutatják, elhomályosítva a nagybajúszú, kedves parasztíró biztonságos képét. Érdekes módon azonban a tanulmányok önmagukban céltalannak, befejezetlennek tűnnek, mintha a kortárs szerző felől értelmezett olvasási stratégiák csupán az aktuálisan összemért alkotók szövegének határain belül lennének alkalmazhatók. Amint Móricz írásain keresztül olvasnánk az utódok műveit, a módszer érvényét veszti.

Ez a kellemetlen értetlenség azonban csupán az első, felületes olvasás erejéig tart, másodjára a szövegek egymást jól kiegészítő részekként funkcionálva olyan egységgé szerveződnek, amely valóban képes megragadni valamit a továbbélő írások alapján körvonalazódó Móriczból. A harmadik, az önmagukban újraolvasott regényeket elemző fejezet – és így a kötet egésze – a második részhez hasonlóan töredékekből épül fel, és talán ebben a fejezetben hangsúlyos leginkább a tanulmányok szerzőjének intenciója, mely a saját Móricz-kép kialakítását célozza. A boldog ember, a Pillangó és Az Isten háta mögött részletes, valamint a Forr a bor, a Légy jó mindhalálig és a Kamaszok érintőleges elemzése egyaránt a személyes érintettségből fakadó értelmezésekhez hasonlóan válogatja a művek lehetséges olvasatai közül azokat, amelyek a továbbélő Móricz narratívának leginkább megfelelnek.

Ez azonban semmilyen megütközést nem kelt, Szilágyi Zsófia érzékeny elemzéseiben minden önkényesnek tűnő párhuzam vagy erőltetett szempontrendszer belesimul abba a nagy narratívába, amely paradox módon éppen a Móricz Zsigmond életéről és műveiről kialakult átfogó értelmezések ellenében született. A felejtés már-már szakrális gesztusában megőrzött író alakja a tanulmányok töredékeiből épül fel, a befogadó igénye és a szerző saját olvasási metódusának értelmező aktusa szerint. Szilágyi Zsófia szövege nem akar mindent tudni Móriczról, nem ír új, átfogó életrajzot és nem kínál egyértelmű kódrendszert, amely segítségével a művek minél pontosabb értelmezése végezhető el. Elismeri ellenben a személyesség megkerülhetetlen jelenlétét, a tudás fragmentum-jellegét és kontextushoz kötött voltát, és olyan nyílt olvasatok lehetőségét veti fel, amelyek töredékességük ellenére is teljesnek hatnak, hiszen ahelyett, hogy a szöveg a befejezettség illúzióját keltené számtalan új értelmezési utat nyit, kérdést és problémát vet fel. Izgalmas és példaértékű vállalkozás.
 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!