A nyomasztó mondatok könyve

florescu | 2010. július 09. |

A

Herta Müller: A róka volt a vadász

Ford.: Nádori Lídia, Cartaphilus Könyvkiadó, 2010, 276 oldal, 2295 Ft

 

A diktatúrában a szubjektum idejét mérő szerkezet mutatói egy helyben vesztegelnek. Az idő is áldozatul esik a központosításnak. Állami ünnepségek, hangszóróból bömbölő indulók taktusaira vonuló emberek, állandó sorbaállás a boltok előtt (ha éppen van miért), a jólét és a szabadság illúziója, panem et circenses. A diktatúrák uniformizálják az egyént, a Diktatúra uniformizálja a különböző nemzeti közösségeket. A nyelv eufemisztikus panelekkel telítődik, a dialógusokat keretek közé szorítják. A róka volt a vadász – kimondva-kimondatlanul – enciklopédikus érvényű munka, noha egy jól ismert kontextusban tálalja az eseményeket. A helyszín beazonosításával felesleges bíbelődni, a városok, a szereplők, de a minden szobában kifüggesztett diktátor arcképe is szabadon helyettesítgethetők. Herta Müller regénye lebilincselő, de a bilincsek (minimum) nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okoznak. Azaz: ezt a könyvet „nyugodt szívvel” senkinek sem tudom ajánlani.

A regény narrátorának szeme, mint egy kamera pásztázza végig a várost, elidőz egy-két helyszínen, de a cél az, hogy a teljességet rögzítse, hiszen az ábrázolt mikroközösség mindennapjai általános érvénnyel bírnak. Lehet, hogy a szomszédos ország fővárosában nem Alina és Clara napoznak a panelház tetején, és nem Pavel jelenti a Hatalomnak a megfigyelt és „pszichikai nyomás alatt tartott egyén” rezdüléseit, ugyanakkor nem Ilije biztosítja a „nyugati imperializmus offenzívájától reszkető” határvidékeket, de ha a nevek mögé odaképzeljük a pártállami diktatúrát fenntartó, és ezt elszenvedő „szerepeket”, máris tisztábban láthatunk. Már a regény címe arra utal, hogy senki sem feltétlenül az, aminek látszik – ez ugye a tökéletesen megszervezett és kiépített besúgóhálózatok által kordában tartott társadalmakra nézve könnyen torkollik szkepszisbe, paranoiába.

Müller jelen idejű tőmondatai puskalövésként hatnak. A pattogó ütemű narráció tökéletesen megfelel ahhoz, hogy – az ábrázolt közegre jellemző elsődleges intencióhoz hasonlóan – kimerevítse az időt, állapotjelzőket rendelhessen minden apró részlethez, legyen az egy anyajegy, egy pillantás, egy gyári munkástól elkobozott kés vagy egy vércsepp. Müller részletgazdagsága ugyanakkor mitologikus színezetet is kap (pl. a hidegben nem raknak ki székeket a kávéház elé, mert a tél nem ül, a teremtést követően Isten böffentett egyet, ebből lett a sör, stb.). Ami azonban abszolút letaglózott az olvasás közben, az a szimbolikus nyelvezetből, ködösítésből eredő játék, amellyel az olvasó öntudatlanul is egy diktatúra cenzorához lesz hasonlatos: szorosan a szövegre tapasztott szemmel kell kimazsoláznia a betűk közül a láthatóan kódolt jelentést. Az egy-két egyértelmű, vagy legalábbis egyértelműnek tekinthető utalás mellett a leírásokat, az epizódokat, és a morális kiszólásokat is betakarja egy ragacsos máz (mondhatnám "fátyol", de az nem illik ide). Müller szövegeinél nem is elsősorban az okoz élvezetet az olvasás során, hogy belefeledkezzünk a cselekménybe, elgondolkozzunk a karakterek cselekedeteinek okain és okozatain, vagy egyáltalán „megfejtsük” a narratívát: Müller minden mondatával a kifejezés nehézségein túllépő, kódolt, ezért zavarosnak tűnő, de legalább következetesen zavaros nyelvezetre irányítja a figyelmet. Mintha tényleg kísértene a múlt.

A mondatok nem a brutalitás vagy az erőszak miatt nyomasztóak, olvasás közben nem ütéseket kell kiállnunk, hanem meg kell barátkoznunk azzal, hogy (pszichikai értelemben) „kikészülhetünk”. Szándékosan nem foglalkoztam a regény „tartalmával”, hiszen az másod- vagy harmadrendű a közeget aprólékosan bemutató, és a „referenciát” tudatosan elferdítő szólamok mögött. A róka volt a vadász bizonyos értelemben erős idegzetű befogadóknak íródott. (A kötetet Dragomán György utószava zárja.)

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.