A Nobel-díjas író rögtön az események sodrába vezeti az olvasót

.konyvesblog. | 2018. augusztus 15. |

A noktürn jelentése éji zene, lírai, akár melankolikus zenedarab. Noktürnök címmel jelent meg az irodalmi Nobel-díjas Kazuo Ishiguro eddig egyetlen novelláskötete, melyet a szerző 2009-ben írt, de csak idén jelent meg magyarul. A könyvben öt egymástól különálló történetet olvashatunk, de sok bennük a közös. A zene mindegyiket áthatja, és a szerző szerint a könyve olyan, „mint egy öt felvonásból álló zenemű”. Ezen nem csodálkozunk, ha a könyv címén túl tudjuk azt is, hogy az író egyben dalszerző is.

Kazuo Ishiguro: Noktürnök

Fordította: Polyák Béla és Todero Anna, Európa Könyvkiadó, 2018, 266 oldal, 3699 HUF

 

A Noktürnök történeteibe belecsöppenünk valahol és kilépünk máshol, mintha véletlenszerűen történne. Nincs felvezetés, egyből a közepére érünk. A novellák mindegyikében ott van a melankólia, mellette megfogalmazódik a harmóniára és a megoldásra való törekvés. Picit sem sietünk, hisz nem is tudjuk merre kellene menni. Nincsenek erős, durva, határozott lépések. Követjük az útkeresést, aminek kiindulópontja a szakmai bizonytalanság és az életben való megrekedtség. A szereplők zeneszerető vagy zenével hivatásosan foglalkozó emberek, illetve a velük kapcsolatban álló, számukra fontos társak, esetleg az őket meg nem értő családtagok.

A kötet címét adó novellában a tehetséges, de sikertelen szaxofonos érvényesülésének akadálya az, hogy ronda. Legalábbis a menedzsere szerint. Ötlete is van, mit lehetne tenni, át kell szabatni az arcát. Mikor a zenészt elhagyja a felesége, meglepő fordulat után rászánja magát a műtétre, ami hosszú hetekre tétlenkedésre, de ezzel együtt gondolkodásra készteti.

Talán a legszebb elbeszélés a könyvben a Malverni dombvidék. Egy idős zenész házaspár érkezik nyaralni a környékre, éppen oda, ahol egy gitáros fiatalember a nővérének kávézójában tölti a nyarat. Kudarcokkal teli hónapok állnak mögötte, a saját dalaira sehol nincs vevő, de ez őt nem tántorítja el a további zenéléstől. A házaspár hölgy tagjának meglepő és bántó viselkedése hívja fel a fiú figyelmét rájuk. Később, már a dombok között jobban megismerik egymást, a házaspár pedig a fiú újabb dalait, miközben egyre többet tudunk meg a pár kapcsolatáról és arról, hogyan vélekednek a jövőről.

A novellák egyszer csak véget érnek, tudjuk, hogy folytatódnak, de csak sejtjük, hogy merre. Nem nyugtalan a befejezés, nincs hiányérzetünk, annak ellenére sem, hogy nincsenek eldöntött helyzetek, pusztán csak egy mély részletet kapunk emberek életéből, vívódásaiból. Évek is eltelnek az elbeszélések között, az egyikben megtudjuk, mi lesz a közeljövőben, míg egy másik történetben észrevesszük, hogy ez már a múlté, miközben teljesen más helyen, más szereplők között vagyunk és a novellák önmagukban megálló külön pillanatfelvételek.

A szerző érdekesen játszik a szereplők egy részével, akik nemcsak egy, hanem több novellában is felbukkannak, így más oldalát is megmutatja a személyiségüknek, ezzel árnyalva az addig megismert jellemvonásaikat. Lindy Gartner az egyik elbeszélésben hiába főszereplő, alig jut szóhoz, férje mutatja be nekünk, míg egy másikban egy fiatal zenész mellett megismerjük gondolatait, ezáltal azt is, hogy milyen könnyen félreismerhető egy ember, főleg ha tele vagyunk előítéletekkel vele szemben.

Nehezen, de észrevehető, hogy van egy szereplő, aki két történetben kerül szóba, mindkettőben alapvetően határozza meg a hangulatot és a többi szereplő életét, de az egyik írásban egyáltalán nincs jelen, a másikban pedig csak a végén, három mondat erejéig.

A novellák a jelenben játszódnak, a zene viszont a múlt század közepére repít vissza. Olvasás közben megismerünk névtelen vagy elfeledett zenészeket és dalokat. Jellemzésük olyan pontos, hogy néha konkrétan halljuk a zenét. Például az egyik elbeszélésben régi Broadway-dalokra táncolnak a szereplők, Irving Berlinre vagy Cole Porterre, egy másik novellában a „One for My Baby”-t és a „By the Time I Get to Phoenix”-et játsszák egy gondolában szerenádként.

Az egész könyvet áthatja a finomság és az aprólékosság. Dönthetünk úgy, hogy a történteken elgondolkodunk, de hagyhatjuk, hogy csak ringasson a könyv bennünket, mint egy szép zenemű.

Szerző: Pálfi Andrea 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!