Csaplár Vilmos: Edd meg barátodat!
Kalligram Könyvkiadó, 2013, 408 oldal, 3200 HUF
Forradalom, ügynökhálózat, maszekolás, erotikus vonzódás, egy majdnem szerelmi háromszög, mindez szókimondó, realista megközelítésben tálalva. Csaplár Vilmos Edd meg a barátodat! című könyvében egy nő és két férfi, Klári, András és Lali, és az őket körülvevők sorsának alakulását mutatja be a negyvenes évektől a hatvanas évek végéig.
A szövevényes, fordulatos cselekmény során hol Klári, hol András, hol pedig Lali gyermek- és felnőttkorába nyerünk betekintést, nyomon követhetjük eszmélési folyamatukat, olvashatunk tárgyiasult és erotikus kamaszkori vágyálmaikról. Klári, Lali és András élete váratlan, ámde meghatározónak bizonyuló pillanatokban hosszabb-rövidebb időre összekapcsolódik, ugyanakkor a könyv egészét tekintve mindhárman ijesztően magányosak.
Csaplár miközben különleges látleletet rajzol a háború utáni Magyarország mindennapjairól − képet kaphatunk az átkosra jellemző „beszervezési” folyamatokról, a vendéglátóiparban szokványos mutyizásokról és a korabeli prostitúcióról –, az egyéni sorsokat összefonja a történelem viharaival. Filmszerű, szarkasztikus képeken keresztül idézi fel szereplői lelki beállítottságát, életfelfogását leginkább meghatározó momentumokat, körülményeket: többek között Klári családjának a kitelepítéssel járó szörnyű megpróbáltatásait, András édesanyjának megszállott vágyakozását a háborúban eltűnt férje után, Lali szüleinek tekintélyelvű, nem kifejezetten szeretetteljes nevelési módszereit. A történet során változatos kegyetlenségeknek, kemény élethelyzeteknek lehetünk tanúi. A három főszereplő családi viszonyai meglehetősen bizonytalan lábakon állnak, vagy nagyon gyenge férfi- és apamodell áll a rendelkezésükre, vagy egyáltalán nincs ilyen típusú mintájuk, miközben édesanyjukhoz szoros, ambivalens érzésekkel átitatott viszony fűzi őket.
Az író kellő távolságtartással, mégis aprólékos részletekbe menően, kíméletlen őszinteséggel ábrázolja a szereplők emberi gyengeségeit, esendőségüket, sebezhetőségüket, szorongásaikat. Leírásai életszerűek, esetenként a végtelenségig naturalisztikusak, máskor parodisztikusak és talán pont emiatt hősei, vagy még inkább antihősei, első ránézésre nem feltétlenül könnyen szerethetőek.
A szexualitás ábrázolása is fontos szerepet kap a regényben, a vágyról számtalan talán inkább férfi szempontú, de messzemenőkig reális jelenetnek lehetünk tanúi, a testiség a könyv lapjain a birtoklás, agresszió, árulás szimbólumaként is megjelenik.
Ez a metszően ironikus megközelítés és a testi és lelki mélységekbe való alámerülés áthatja a könyv egészét, vegyes érzelmi reakciókat váltva ki az olvasóból, hiszen egyszerre kerülünk nagyon intim kapcsolatba a szereplőkkel, és szemléljük őket mégis kívülről, rendkívül kritikus szemmel.
A történelmi események és egyéni történetük tükrében természetesnek tűnik, hogy a szereplők lelkileg sérülnek, és a legtöbbször el-elveszve tapogatóznak az emberi kapcsolatok szövevényes hálójában, valódi döntéseket nemigen hozva − mert nem is hozhatnak − lassan sodródnak az egyszerre hétköznapi, mégis különös és tragikomikus „befejezés” felé. Ugyanis, bár a végkifejlet már nem csupán sajnálatra méltó, hanem valódi együttérzést is ébreszthet az olvasóban, Csaplár azért itt is Csaplár marad, az utolsó jelenet egyszerre gúnyos és szomorú; kínos, fájdalmas mosolygásra késztet.
Szerző: Krausz Vera