Már a könyv első mondata remek beszélgetési alapot teremt a jövőkutatáshoz, ugyanis így hangzik: „Itt írja alá, kérem! – mondta a férfi –, és írja oda a dátumot is teljes évszámmal!” És valóban. A jelen egyre csak gyorsuló társadalmában a tavalyi technikai újdonság idén a mindennapjaink részévé vált rutinná vagy akár függőséggé alakulhat. Charles Handy 1932-ben született ír származású gazdaság- és társadalomfilozófus legújabb írásában arra vállalkozott, hogy a jelen haladási-fejlődési irányát alapul véve felvázoljon egy jövőképet, és a második görbe vonalát követve elkalauzoljon benne minket. A szerző – aki 2008-ban hazánkban is tartott előadást – klasszikus történelem és filozófia tanulmányai után a Shell marketingosztályán helyezkedett el, majd 1967-ben társaival megalapította a londoni Business Schoolt. Később több helyen is oktatott, emellett könyveket írt. Na de mi is ez a címben szereplő fogalom, amely mind a világra, mind az egyénre vonatkozó globális fejlődés kulcsa (lehetne)?
Charles Handy: A második görbe – Gondolatok a társadalom megújításáról
Fordította: Németh Ádám, HVG Könyvek, 2016, 222 oldal, 3900 HUF
Egy fektetett S-alakú (szigmoid) görbe az életet írja le: lassan, kísérletezve indulunk, néha megbotlunk, hibázunk, majd egyre jobban növekszünk, végül pedig lefelé haladunk. Handy szerint legszerencsésebb megtalálni még az emelkedő szakasz vége felé – a csúcspont előtt – azt a pontot, amikor egy újabb, második S-görbét indíthatunk. Ez a kulcsa a vállalati, a kapcsolati és a személyes megújulásnak egyaránt. Sajnos többnyire már a lefelé ívelő szakaszban kapunk észbe, és onnan már nagyon keserves az emelkedés. A sokat ismételt biztatás itt is helyénvaló: merjünk álmodni, akarni, kísérletezni!
Fontos gondolatnak tartom és az író is többször kiemeli, hogy a növekedés fokmérője nem a több, hanem a jobb kellene, hogy legyen, hiszen a vállalati és az egyéni siker méretbeli maximumát elérheti, de jobbak folyamatosan lehetünk. Megtudhatjuk, miért örömteli a sharing economy (amiben majdnem minden javunkat kölcsön-, illetve bérbe adhatjuk másoknak) és miért ragaszkodunk a tulajdonláshoz, amikor a bérlés sokkal mobilabb. Olyan örök szervezetirányítási kérdések is felmerülnek, mint például hogyan lehet a dolgozókat elkötelezettebbé tenni (lóhereszervezet), valamint az eredményesség/hatékonyság, bizalom/ellenőrzés sarkalatos témái is (lekvárosfánk-modell). Érinti a társadalom jóléti rendszereit, rámutatva azok jelenlegi hibáira és jövőbeni nehézségeire, foglalkozik a politikusok és a demokratikus rendszerek dilemmáival. Felteszi azokat a kérdéseket, amelyekkel mi is naponta szembesülünk, amikor az iskolarendszer merevsége, az elefántméretű (közszolgálati) szervezetek lomhasága vagy a bérkülönbségek miatti feszültségek miatt bosszankodunk. Amíg a tanulmányi vizsgákon olyan zárt kérdéseket kapunk, amire a történelem már megadta a választ, az életbeli problémáink nyílt kérdésére a válasz még csak meg sem érkezett. Még több életviteli és pénzügyi tudatosságra lesz szükségünk, miközben kapcsolati hálónk az infotainmentnek hála szerteágazóbb, ugyanakkor lazább is. A Handy által vizionált „helyénvaló önzéstől” és a „bizalomra épülő társadalomtól” is még messze vagyunk – a jelenre egyelőre a túlzott mohóság és a „ha működik, ne változtass”-szemlélet jellemző.
A remekül tagolt, szakértői szóhasználatú mű életünk minden területén végigvonulva vázolja a jelent és a belőle kialakuló megújulást, mindezt (szándékosan nem több mint) 15 oldalas, könnyed stílusú, de komoly tartalmú esszékben. A könyvborító matt fekete színe akár a jövő sötétségét, komorságát is jelenthetné, de a teljes ábrát nézve van ok a reményre, amit a felfelé ívelő aranyszínű második görbe jelez. Mindenkiben vannak olyan aranymagvak (képesség, készség, tehetség), melyeket művelve, gondozva saját életét egy új görbére állíthatja – amivel akár a társadalom javát is szolgálhatja.
Szerző: Sándor Betty
