Csaknem harminc évvel a Forrest Gump megjelenése után a hetvenhárom éves Winstom Groom új regénnyel rukkolt elő, ami azért is okozott meglepetést, mert az író már két évtizede nem adott ki fiktív történetet. Történelmi tárgyú könyvei után – az amerikai polgárháborúval, és az első világháborúval is foglalkozott – ezúttal a múlt egy kevésbé ismert, ám annál borzalmasabb szeletéről, a mexikói forradalomról írt.  Az idei év egyik szenzációja, az El Paso a hírhedt és legendás bandita, Pancho Villa félresikerült mozgalmáról, és egy hőssé váló apáról szól, aki mindenáron meg akarja menteni gyermekeit az önjelölt diktátor karmai közül.

Winston Groom: El Paso

Fordította: Lázár Júlia, Tarandus, 2016, 552 oldal, 4990 HUF

 

Az El Paso nem történelmi regény, de valós eseményekre épül, jó néhány figurája pedig tényleg létezett, noha Winstom Groom számos részletet kiszínezett és felfokozott.  A helyszín a huszadik század első évtizedeinek önállósodó Mexikója, amelynek határhoz közeli területeit jelentős befolyással és vagyonnal rendelkező amerikai befektetők vásárolták fel fillérekért. Bár fejlesztették az infrastruktúrát, és munkát adtak a helyieknek is, ez mégis a leigázás egy újabb formája volt, amelyre drasztikus válaszok érkeztek. A forradalom vezéralakja Pancho Villa lett, aki Robin Hoodhoz hasonlóan arra esküdött fel, hogy mindent elvegyen a gazdagoktól és a szegényeknek adja, ha kell, erőszakkal. Valójában mindez csak ürügyül szolgál a lopásra és a gyilkosságokra, amelyek Mexikó-szerte egyre terjedtek, és amelynek igazából nem voltak valódi nyertesei.

Villa első lépésben tehát megszabadult a spanyoloktól, eleinte fenyegetéssel, aztán a fenyegetések beváltásával: elvett tőlük mindent, ha kellett, megölte őket – akik tiltakoztak, azokat mindenképp. Aztán jöttek a latifundók, a gazdag mexikóiak. Akik szövetkeztek a spanyolokkal, tehát nem kerülhették el a sorsukat.

A történet egy bostoni árvaházban kezdődik, ahonnan éppen karácsony előtt egy fogad örökbe egy kilenc éves kisfiút a vasútmágnás, Shaughnessy ezredes és családja. Arthur számára gyökeresen megváltozik az élet, a legszegényebbek sorából alig egy nap alatt Amerika egyik legvagyonosabb családjának életébe csöppen bele. Hamar hozzászokik ehhez az új életmódhoz, elit iskolába jár, és örökbefogadóinak teljes értékű gyermeke lesz, még apja vasúttársaságánál is dolgozni kezd. Felnő, megnősül, gyerekei születnek, már-már beleszürkül egy átlagos üzletember és családapa hétköznapjaiba, amikor egyszer csak nagyot fordul körülötte a világ. Sivatagon és hegyeken át üldözi gyermekei elrablóit, akik egyszerre kegyetlen gonosztevők és hős forradalmárok.

Groom új könyve részben izgalmas kalandregény, részben egy irgalmatlan mészárlás rajza: a több mint ötszáz oldalas mű csöpög a vértől, minden oldalon kegyetlen gyilkosságok, borzalmas balesetek és válogatott kínzások szórakoztatják az olvasót. Noha a mexikói forradalomban valóban több millióan eshettek el, ennyi brutalitást nehéz feldolgozni egyszerre, ráadásul meglehetősen részletesen. A helyzetet az menti, hogy a szerző valószínűleg egy dime-novelnek szánta a művet, amelynek ugyan Magyarországon nincs hagyománya, mégsem teljesen ismeretlen.  A dime-novel egy tizenkilencedik századi irodalmi műfaj, elnevezése arra utal, hogy fillérekért kapható, olcsó kiadvány volt, amely szenzációhajhász, többnyire western témájú történeteket tartalmazott, és papírkötésben árulták az utcán. Ha az El Paso cselekményét ehhez mérten vizsgáljuk, már egy fokkal érthetőbb a sok értelmetlen, igazságtalan mészárlás, és ok nélkül kiontott emberélet, hiszen tekinthető egyfajta műfajparódiának is, Tarantino Aljas nyolcasához hasonlóan.

Majdnem minden férfit és néhány nőt legázoltak lóval, foglyul ejtettek vagy megöltek a szokásos brutalitással: élve megnyúzták, fellógatták, lelőtték, leszúrták, ledöfték, megégették, vágtázó lóhoz kötötték, kútba dobták.

A regény tartja magát a dime-regények felépítéséhez, amelyekben az elfogás-üldözés-megmenekülés hármasa adja a történet szerkezetét. Emellett a westernsémákat is jól beépítette, elkülönül a jó és a rossz oldal, a hatalom katonái (USA) távol maradnak, csakis a helyi hősökön múlik a túlélés. Cowboyok, banditák, elrabolt nők és gyerekek, javasasszony és bikaviadalok: minden adott egy izgalmas történethez.

Az El Paso öt részből áll, ezek területileg is tagolják a cselekményt: az első a Mexikóba tartó utat, a második a sivatagi kalandokat, a harmadik a sierrák, a negyedik a kanyonok, az ötödik pedig a lomák térségét mutatja be. Groom részletesen ábrázolja a dél-amerikai vidéket, és megjeleníti a természet uralhatatlan erőit is, amelynek az emberek éppen annyira ki vannak szolgáltatva, mint egymás jóindulatának. Az író történelmi tudása mellett mélyreható földrajzi ismereteiről is tanúságot tesz, nem is beszélve arról, milyen sokat tud a korban használt technikai vívmányokról, például a vonatok és a kezdetleges repülőgépek használatáról.

A regény javára válik az is, hogy a westernből átvett karakterek nem maradnak sematikusak: Groom összetetten ábrázolja még a legádázabb banditát, Pancho Villát is, aki kiszámíthatatlanságával és különös kegyetlenségével a legváratlanabb pillanatokban és módokon képes ölni, ám udvarias is tud lenni, és még szeretni is képes.

Nagyon jellemző volt Villára, egyik pillanatban könnyedén megölt egy embert, a másikban odaajándékozott egy lovat.

Ellenpontja Arthur Shaughnessy végletekig jó figura, aki elsősorban szeretteiért tanul meg küzdeni. Ahhoz, hogy valódi hőssé váljon, fel kell nőnie, és ki kell lépnie apja árnyékából, valamint tágítania kell komfortzónájának határait is: férfivá kell válnia. A történetben egyébként Pancho Villa mellett feltűnnek más valóban létező személyek is, például Ambrose Bierce, a világhírű író, John Reed, a szocialista újságíró, vagy Tom Mix, a hollywoodi cowboy-mutatványos.

Az El Paso története nézőpontok sokaságából tevődik össze, így minden szereplővel azonosulunk kicsit, legyen az jó vagy rossz, hős vagy bandita. A történelmi források és fiktív elemek egy gazdag, jól megszerkesztett, ugyanakkor véres kalandregényt eredményeztek, amelynek befogadásához kell a gyomor, mert kevés benne az emberség.

Szerző: Forgách Kinga