Mo Yan: Szeszföld, fordította: Kalmár Éva
Noran Libro Kiadó, 2013, 398 oldal, 1900 HUF
Vajon hogyan fordítható Parti Nagy Lajos irodalma? Hogyan értené meg egy külföldi az olyan nagyon is Magyarországra és a magyar nyelvre szabott poénokat, fricskákat, melyekkel az ő szövege van teleszőve? Kellene minden (aktuálpolitikai) szóvicc után egy egyoldalas lábjegyzet? Minden kifacsart közmondás után? Vajon mit mond a „kétharmagyarok” szó egy németnek, angolnak vagy kínainak? Mit ért meg bárki más nem nálunk szocializálódott ember A fagyott kutya lába novelláinak rendszerkritikájából, zseniális humorából vagy csak abból a (Taxidermiából is) jól ismert kifejezésből, mikor az edzésen „tágítóznak”? És hogyan fordítsam le? Vagy akár csak a nevet: Tubiczáné Czézár Rencike? Már itt megakadtam, hiszen ezt a -né formát nemcsak nyelvileg, de kulturálisan is nehéz átültetni.
Ez jár a fejemben, mikor a 2012-es Nobel-díjas Mo Yan egyetlen magyarra fordított regényét olvasom (a kiadó a szerző nevénél az angol átírást használta, a kínai szerzőről szóló cikkeinknél azonban a magyar átírást alkalmaztuk, éppen ezért az íróról szóló anyagainkat a mo_jen tag alatt keressétek - a szerk.). A Szeszföld elején még legszívesebbn aláhúznám a magyartalanságokat, a csacska mondatokat és elküldeném a kiadónak, a fordítónak vagy bárkinek. Fel vagyok háborodva: mik ezek a mondatok? Ez itt most egy poén volt, csak épp magyarul semmi értelme? Aztán olvasok tovább, mintha már megszűnnének ezek az égbekiáltó stilisztikai, szövegszervezési „hibák”, rosszul eltalált, üres metaforák, a szöveg ritmustalansága és az én ezzel együtt kínlódó, akadozó olvasásom. A folyamatos kényszer, hogy fogjam a piros tollat és átjavítsam, kihúzzam, átírjam a regényt. Valamiért biztos vagyok benne, hogy az eredetiben nem lenne ez az érzésem, nem akarnám állandóan a sarokba dobni a könyvet.
A Nobel-bizottság – mint az korábbi írásunkból is kiderült – titkos, mint az az évről-évre változó 15-20 szerzőt tartalmazó lista is, amelyből a díjazottat választják ki. Ez a lista úgy áll össze, hogy a svéd társaság különböző irodalmi szervezeteket, vagy irodalomban jártas személyeket, volt díjazottakat, kritikusokat keres fel levélben. Az ő ajánlásaik alapján állítják össze a fent említett listát, amit az októberben esedékes díjkiosztó előtt már csupán 5 fősre szűkítenek. Ha abból indulok ki, hogy valószínűleg nincsen kínai vagy kínaiul tudó tagja a bizottságnak, akkor ez azt jelenti, hogy a jelölők is fordításban olvasták a regényt, vagyis éppen úgy küzdöttek a kínai kulturális utalások megértésével, mint én.
A nagy küzdelemben elolvasom a fordító utószavát, amiből látszik, hogy elhamarkodottan ítéltem: egy nagyon is jól felkészült „szövegmunkás” ő, aki ráadásul jól érti a kínai szóvicceket, áthallásokat, duplafedelű mondatokat, jártas a kínai irodalomban és nemcsak abban. Megtudom például, hogyan született a Tom Por, a főhős neve, mely egybeolvasva tompor vagyis fenék. Hogy mire utal a gyermekhús-evés a kínai irodalmi kánonban és így tovább. Minden tiszteletem az övé és a vállalkozásé, hogy kínai irodalmat és pláne egy ilyen mértékben a mai kínai világba, közéletbe beágyazott művet lefordított és magyarul hozzáférhetővé tett. Én azonban most visszamegyek a Parti Nagyhoz, jobban megy az nekem.
Szerző: Raffo Kamilla
