B-
Jan Novák: Eddig megvolnánk
Fordította: Beke MártonKalligram, Pozsony, 616 oldal, 3590 Ft
Jan Novák sajátos hidegháborús kalandregényében két kelet-európai szuperhős lélegzetelállítóan izgalmas és gyakorlatilag hihetetlen helyzetekben lövöldözi magát keresztül a vasfüggönyön egészen Amerikáig, hogy aztán dollármilliókban lubickolva révedjenek vissza a daliás időkre, amikor még határokon lopóztak át kékre fagyott lábujjakkal, hátukban ezer géppisztollyal, szénakazlakban bujkáltak, elvtársakat altattak kloroformmal, vagy fegyvereikkel tettek pontot az őket égre-földre kereső állambiztonságisok életére.
John Rambo elbújhat a golyóálló Masin fiúk mögött: afféle kárpótlási jegyei ők a keleti oldalnak, megkésett romantikus hőspótlékok, két vigaszcsók a kommunizmus gyötörte homlokra. Egykori polgára ajándékozta meg velük az utódállamot, az 1970 óta Amerikában élő Jan Novák, Milos Forman forgatókönyv- és életrajzírója, aki valószínűleg nem örülne a felhőtlenül a zavart elméjű vietnami veteránnal való összehasonlításnak.
Novák ugyanis nagyratörőbb szándékkal írta meg 600 oldalas családtörténeti regényét. A kommunizmus hatalmi gépezetének könyörtelen működési mechanizmusát kívánta megmutatni, amelyben lehetetlen élni, és ha mégis muszáj, az ember belenyomorodik: a szándékhoz gyűjtött muníció azonban célt tévesztett, vagy legalábbis a cél elérése előtt, elerőtlenedve lehullott a földre.
A sztori elvileg megtörtént, de persze sokat toldott hozzá az alkotói képzelet. Maga Novák sem tagadja, hogy alaposan kiszínezte a személyes beszélgetésekből leszűrt, valamint anyakönyvi kivonatokból, jegyzőkönyvekből, újságcikkekből, visszaemlékezésekből összekapart valóságot: párbeszédeket csiholt, gondolatokat és vívódásokat teremtett, egyszóval fiktív keretbe ágyazta a rideg dokumentumokat, hogy olvasmányossá és izgalmassá varázsolja az amúgy sem unalmas történetet. A főhősök, Radek és Pepa Masin kommunizmusba vetett hitének végső nyughelye lesz az ötvenes évek Csehszlovákiájának (vagy ahogy gondolatban nevezik, Seggszlovákia vagy Cseszettszlovákia – minő fordítói lelemények!) miazmás posványa, a fiúk megelégelik a kort, melyben az ember végképp elaljasult, és három társukkal megkísérelnek nyugatra disszidálni. Promenád a biztos halálba, gondolja mindenki, ám a megállíthatatlan bátorság, a vakvéletlenek sorozata, és nem utolsósorban a karma hatalma (egy jósnő megjósolta Radeknak, hogy szép kort fog megérni) végül győzelemre segíti a maroknyi csapat több mint ötven százalékát.
A 17 éves korától az újvilági kultúrában szocializálódott Novák témaválasztása, a hangvétel és a stílus zavartalanul simul az Egyesült Államok új s új legendák fabrikálásáért töretlenül lelkesedő közegébe. Mítoszteremtő ugyanis a könyv, még akkor is, ha szívesen eljátszogat a különböző nézőpontokba helyezkedés szubjektivizáló eszközeivel. Novák amerikai szívvel és aggyal ábrázol kelet-európai sorshelyzeteket, s bár helyenként finoman gúnyolódik a Masin fiúk legendáját kiaknázni igyekvő, a hőskultusz eszményének bűvöletében élő amerikai mentalitáson, azért tartja magát a hagyományokhoz. A regény interpretálásában Radek és Pepa, bár gondolkodásuk nem túl bonyolult és nehezen látnak színeket és árnyalatokat az általuk fekete-fehérnek észlelt világban, rokonszenves és hősies fiatalemberek, akik folyamatosan borsot törnek az elvetemült komcsik orra alá - ártatlan, vagy legalábbis kevésbé bűnös áldozataik halálának tényén elegánsan átsiklik a könyv. A velük szemben álló Stb-sek, az elvtársak, a rendszerhű elemek pedig annyira sematikusak, mint egy humortalan Bud Spencer-Terence Hill-film papírmasé rosszfiúi, egy gonosz világ romlott absztrakciói egytől egyig.
Pedig Novák tényleg kimerítő kutatást végezhetett. Buzgón körmöl családfatörténetet, kitér az otthon maradt rokonok és barátok hányattatására, az Állambiztonsági Hivatal rémületes kínzási módszereire, még Sztálin zavaros agyvelejébe is bepillantást enged, s mindezt körmondatok halmozásával (persze nem prousti vagy krasznahorkai értelemben) és a „hát aztán”-szintagma Vonnegutot idéző, állandó ismételgetésével jeleníti meg. A Csehszlovákiában ragadt családtagok kálváriája ellenpontozná a kalandos szökést, és Novák ügyesen tartja fenn a feszültséget a „hátországban” játszódó jelenetekben is, az olvasó rémületbe ejtésénél és a gyűlölet felcsigázásánál többre azonban nem futja. Így lesz az Eddig megvolnánk súlyos dokumentumregény helyett egy izgi, üldözős- futkározós-lövöldözős kalandregény hamisítatlan amerikai hőstípusokkal, amelynek hitelességén úgysem kell törnünk a fejünket. A 20. század egyik legembertelenebb diktatúrájának virágzása pedig puszta kellék marad, háttér, melyre komoran, az Eizenstein-féle Rettegett Iván árnyékához hasonlatosan vetül Sztálin elvtárs torz sziluettje.
