A
ALIENS - Szemfényvesztés & Kísértet
Írta és rajzolta: John Arcudi, Richard Corben, Jay Stephens, Eduardo RissoCarthaphilus, 2009, 96 oldal, 2480 Ft.
2009 egyértelműen a Cartaphilus éve volt képregényfronton: nemcsak kihozták a Watchment és a Sandmant, de olyan, filmekkel is összekapcsolható rétegcuccokhoz jelentettek meg folytatást, mint a Simpson család és az ALIENS (az előző részekről kritika/tartalomismertető itt és itt). Titokban most azt reméljük, a Szemfényvesztés fordítója és beírója, Uray "mano" Márton némi Predátort vagy AVP-t is ki tud majd lobbizni az Alexandra zsebkiadójánál, mire a mozikba kerül Antal Nimród és Pados Gyula Predátora.
Azok közé tartozom, akiknek a David Fincher-féle Végső megoldás: Halál a kedvenc Alien-része, a vallási fanatizmusba fulladt, lepusztult börtönbolygó miatt, na meg amiért a rendező már az első percben kidobta a fenébe a Cameron-féle "Mindig megmenekül a főhős meg a gyerek!"-lezárást. A Szemfényvesztés pont ezt a hangulatot hozza vissza: a helyszín egy űrkorszakból feudalizmusba visszazuhant bolygó, ahol tauntanokra emlékeztető dínókon lovagolnak a rendfenntartók, és fűrészfogas késekkel akarnak Alient ölni, ami hát persze, hogy nem jön össze nekik.
Az író, John Arcudi egyébként az összes mozifilmből is átvette a kötelező Alien-kellékeket, például az űrhajón szolgálatot teljesítő kiborgot, vagy a Ripley-hez hasonló, tökös űrlényvadász nő karakterét, aki itt Newcomen őrmester képében jelenik meg. Arcudiról tudni kell, hogy híresen jól tudja továbbvinni a már bejáratott franchise-ok sztoriját: a 80-as években Conan-képregényekkel kezdte, azóta pedig írt már Robotzsarut, Predátort, Batmant, Hellboyt, és beszállt a Hellboy-történetekben mellékszereplő okkult ügynökökről szóló B.P.R.D.-sorozatba is.
A Szemfényvesztés rajzolója, Richard Corben sárkányos-motoros lemezborítókkal, és a nagy csöcsök-nagy fegyverek-ronda mutánsok szentháromság köré felépül Heavy Metal magazin illusztrációival kezdte a szakmát. Épp ezért furcsa, hogy hipperrealista izomkolosszusok és amazonok helyett bizarr mézeskalács-figurákkal rajzolta tele ezt az Alien képregényt, ahol minden főszereplő úgy néz ki, mint a Húsvét-szigeteki kőszobrok és Gizmó kuszaszemű tesójának szerelemgyerekei.
A kötetben helyet kapott még az argentin képregény-fenegyerek, a 100 Bullets-szel kultstátuszba emelkedő (és nem mellesleg Eisner-díjat is begyűjtő) Eduardo Risso egyrészese is. A Kísértet látszatra nem több a sokadik "őrült sorozatgyilkos mészárolja a kanos tiniket"-történetnél, de a brutális lezárással és a hardcore H.R. Giger-fanok felé kacsintó utolsó oldallal sokkal ütősebbre sikerült a Szemfényvesztésnél. Azért a rózsaszínben tobzódó hajak és dzsekik helyett egy kevésbé harsány színvilág jobban illett volna az Alien-hangulathoz, de ne legyünk telhetetlenek. Várjuk inkább az ALIENS 3. kötetét!
