A mágikus állatok erdei iskolába mennek

Miss Cornfield erdei iskolába viszi az osztályt. A gyerekek vidáman készítik az állatetetőt és sütik a kenyeret, ám jókedvükre árny vetül. Elisa szerint valami átsuhant az erdőn, és valaki leskelődik utánuk. Leander tanácskozni hívja a mágikus állatokat…

Margit Auer
Mágikus állatok iskolája 11. - Vad erdőben
Ford.: Nádori Lídia, Babilon, 2021, 240 oldal
-

A Mágikus állatok iskolája rendkívüli hely. Miss Cornfield osztályában a diákok egymás után kapnak egy-egy mágikus állatot, akivel beszélni tudnak, és aki hűséges társuk lesz. Ráadásul ebben a suliban mindig történik valami izgalmas, és mágikus állatok természetesen minden kalandban benne vannak. Segítenek a gyerekeknek leküzdeni a félelmeiket, megoldani a nehéz helyzeteket, megvalósítani titkos álmaikat. A 11. kötet története az erdei iskolában játszódik.

A Mágikus állatok iskolája című ifjúsági regénysorozatból a világon már 5,5 millió példány kelt el. A regény alapján készült filmet februárban mutatják be hazai mozik.

A szerzőről: Margit Auer korábban újságíróként dolgozott, a Mágikus állatok iskolája sorozat előtt már írt három, gyerekeknek szóló történelmi regényt is. Azért kezdett gyermek- és ifjúsági irodalmat írni, mert három fia rengeteg könyvet hozott haza a könyvtárból. Ezeket elolvasta, és sokszor úgy találta, hogy volna még mit csiszolni rajtuk.

Az illusztrátorról: Nina Dulleck gyerekkora óta rajzol és fest. Pályafutása során sok-sok gyerekkönyvet illusztrált, Németországban és külföldön egyaránt. Számos díjjal büszkélkedhet. 

Margit Auer: Mágikus állatok iskolája 11. - Vad erdőben (részlet)

4. fejezet Indulás!

Hétfő reggel vidám zsivajra ébredt a Winterstein iskola ódon épülete. A parkolóban izgatottan beszélgető gyerekek csoportosultak, csomagjaik nagy kupacba gyűltek.

Franka fekete bringával érkezett, szinte világított rajta a sárga nyereg. Lila dzsekit viselt, Cooper, a patkánya a copfján hintázott.

– Cool, baby! – visított Cooper, elengedte a copfot, és egyenesen a csomaghegy tetején landolt. – Na, ki csinálja utánam?

– Naná, hogy én! – rikkantott Tingo, a csimpánz, és egy ívelt fejesugrással a hátizsákok közé vetette magát.

Vondracsek bácsi a csomagoknak háttal állva hadonászott. Megpróbált rendet tartani.

– Hess onnan, az Siegmann igazgató úr parkolóhelye! – rikácsolt, és integetett, hogy Silas menjen odébb az idétlen gumikrokodiljával. De hiába.

Anthony érkezett, vállán Madonnával. A tengerimalac Vondracsek bácsi lábszára körül futkosott.

– Pimaszság – fújtatott a gondok.

Finjának, mint mindig, most is nehezére esett a búcsúzás. Még egyszer megölelte az anyukáját, és csak akkor engedte el, amikor Sydney, a koala megráncigálta a kabátja ujját.

– Csak négy éjszaka! – figyelmeztette Sydney.

Öt perccel nyolc előtt megérkezett Sityak a tűzoltóautóval. Kicsit még a villogó kék fényt is bekapcsolta!

Elisa félrehúzódva figyelte az osztálytársait.

Milyen jól elvannak a mágikus állataikkal!

Ida a róka hasát csiklandozza, Henry és Leander a füvön hemperegnek. Benni bújócskázik Henriettával. Max feje fölött megállás nélkül köröz Muriel, a bagoly.

– Húha, húha! – huhogott aggodalmasan Muriel. – A hercegnő el fog késni!

Sityak már az összes csomagot betette a tűzoltóautóba, amikor csikorogva bekanyarodott a sarkon Helénék kocsija. Tíz perccel később már Helén hét bőröndje és táskája is megtalálta a helyét a tűzoltóautóban, és Sityak végre indíthatott.

– Puszi, kicsikém! – Helén édesanyja csókot dobott a kislánynak. – Csak hívj fel, ha kell valami! Taxival utánad küldöm! – És dudálva elporzott.

Vondracsek bácsi fejcsóválva nézte a lármás osztályt.

– És ezzel a bandával akar maga kerékpározni? – fordult Miss Cornfield felé. – Ne menjek én is? Maga megy elöl, én leszek a sereghajtó.

Miss Cornfield összerezzent. Ha a gondnok elkíséri őket, nem lesz egy perc nyugtuk sem, mert az állatoknak lépten-nyomon szobrosat kell játszaniuk!

– Ez… Ez hihetetlenül kedves magától, Vondracsek úr – felelte, és mély lélegzetet vett. – De itt is biztosan rengeteg a dolga. A többi diák is szomorú lesz, ha a szünetben nem vehet májkrémes szendvicset!

Vondracsek bácsi megvakarta a fejét.

– Hát, ebben van valami, Miss Cornfield. – Azzal eltűnt az épületben, az osztály pedig végre fellélegezhetett.

A tábor kilenc kilométerre volt a várostól. Miss Cornfield haladt elöl, mögötte libasorban a 24 gyerek.

Hamarosan leértek a folyóhoz, amelynek a partján, a széles kerékpárúton végre egymás mellett is tudtak menni.

Silas máris előzni kezdett, éktelen csilingelés közepette.

– Félre az útból, csigák!

Rick rosszul volt.

– Lassíts egy kicsit, haver! – könyörgött a krokodil. Henrietta egy összegyűrt pólón csücsült Benni biciklijének kosarában, és halkan dúdolgatott.

Akadt olyan állat, amelyik inkább a bicikli mellett szaladt. Leandernek például nem jelentett gondot a tempó, hatalmas ugrásokkal követte Henryt. Muriel méltóságteljes szárnycsapásokkal vitorlázott Max feje fölött, és élvezte a nyugalmat odafönt.

– Tu-túú! – Oliver biciklijén a csengőt egy kis, kézzel nyomható duda helyettesítette. Elisa visszacsöngetett neki, és így kiáltott:

– Úgy szól az a duda, mint egy kamion ködkürtje!

Oliver kicsit lelassított, hogy egymás mellett tudjanak menni.

– Minden oké? – kérdezte a lányt.

– Persze – felelte Elisa kurtán, és összepréselte az ajkát. Semmi sem oké! De mit mondhatna Olivernek? Hogy a bátyja házitolvaj? Mit fog akkor gondolni ez a fiú a családjáról?

Madonna, a tengerimalac meggondolatlanságot művelt.

Kihajolt Anthony oldaltáskájából, és így kiáltott:

– Caramba! – Mire Anthony ijedtében nagyot fékezett.

Anna-Léna és Lothar majdnem belerohantak.

– Hoppá-hoppá! – kiáltott Caspar, a kaméleon, mert majdnem az aszfalton kötött ki.

Miss Cornfield azonnal megállt.

– Minden rendben ott hátul?

– Nem történt semmi! – igyekezett megnyugtatni a tanárnőt Anthony.

– Azt azért nem mondanám – szólt Anna-Léna, és Anthony focilabdájára mutatott, amely a fékezés hatására kicsúszott a rögzítő gumipók alól, és egyenesen a folyó felé gurult.

– Semmi gond – szólt Maja, a fóka, s beugrott a vízbe, majd orrára vette a labdát, és nagy ívben kifejelte a partra.

A gyerekek és az állatok megtapsolták.

Így ment ez, kilenc kilométeren keresztül. Csoki elvesztette a kötött sapkáját, Pepperoni megtalálta. Polly flitteres retikülje beakadt a küllők közé. Helénnek folyton meg kellett állnia, mert szomjas volt.

Ennek ellenére dél körül, majdnem pontosan a megbeszélt időben, megérkeztek.

Csöndes volt az erdőszéli tábor. A tágas réten rengeteg hely volt a játékhoz meg egy tűzrakó hely, körülötte vastag fatörzsekkel, amiken ülni lehetett, a luxust néhány napozóágy képviselte. Kicsivel odébb elszórtan faházak álltak, az egyik úgy nézett ki, mint egy alpesi kunyhó. Elisa a levegőbe szimatolt. Csodás fenyőerdőillatot érzett. A legszívesebben azonnal az erdőbe rohant volna.

A gyerekek letették a kerékpárokat, Miss Cornfield pedig Ottónak, az erdei tábor vezetőjének a keresésére indult.

Hamar meg is találta, az irodájában ült.

– Kerékpárral érkeztetek! Ez igen! – Otto kisietett a tanárnő elé a verandára. – Nagyon sportos, nagyon sportos! – Megszemlélte a jövevényeket és a kerékpárokat is. Meglepetten tapasztalta, hogy

a csomagtartókon csak plüssállatokat lát.

Ráadásul nem a megszokott mackókat, hanem koalát, tarajos sült, kengurut…