Szereted a színes-illatos fűszereket, a különleges fogásokat, apró falatokkal teli tálakat? Kíváncsi vagy, mit esznek a jeges északon, a magas dél-amerikai hegyekben, a marokkói bazárban, a paradicsomi Balin vagy éppen Gyimes eldugott kis falvaiban? Ebből a gyerekkönyvből megtudhatod.
Kalas Györgyi gyerekeknek szóló gasztrotörténeti sorozatának harmadik részében ráadásul találtok három egyszerű receptet, ha szeretnétek otthon is kipróbálni az egzotikus finomságokat!
Kalas Györgyi: Világkóstoló – A gőzgombóctól a sáfrányos palacsintáig (részlet)
MAROKKÓ, AZ ÉDES ÉS SÓS ORSZÁG
Marokkó Észak-Afrikában található, nyugatról az Atlanti-óceán, Északról pedig a Földközi-tenger határolja. Marokkó területén húzódik az Atlasz nevű hegység 4000 méter magas csúcsaival, az ország déli részén pedig már kezdődik a Szahara, Afrika hatalmas sivataga. Nagyon érdekes látvány, ahogy Marokkó sivatagos részén egyszer csak feltűnnek a nagy, havas hegyek! Ritkán lát az ember ilyet! Marokkóban nemcsak a hó és a sivatag találkozik, hanem két kultúra is: míg északon az arab nyelvű népek, délen inkább Afrika egyik őslakos népcsoportja, a berberek élnek.
A berberek egy része ma is nomád életet folytat, ez azt jelenti, hogy nem telepedtek
le városokban, hanem a szabadban élnek az állataikkal. Legfőbb állatuk az egypúpú teve, más néven dromedár, ami remekül alkalmazkodott a sivatagi életmódhoz. Képzeld el, hogy a teve akár több hétig, sőt egy hónapig is kibírja víz nélkül! Ehhez képest az ember olyan meleg helyen, mint a sivatag, pár nap alatt szomjan halna.
Persze a teve akár száz liter vizet is megiszik egyszerre, ha vízhez jut.
A dromedár nagy, kerek patái éppen olyanok, mint egy frizbi: ezekkel könnyen lépked, szinte úszik a homokon. Nagyon erős, akár kétszáz kilót is elbír, így szállításra is használják, a sivatag hajójának is nevezik. De ez a különleges állat nem csak a munkában van a marokkóiak segítségére: a teve tejét, sőt néha a húsát is fogyasztják.
A marokkói konyha hihetetlenül színes, hiszen keverednek benne az afrikai, arab és mediterrán ízek. Marokkóban rengeteg a friss zöldség és gyümölcs, de sok húst, és a tenger közelsége miatt halat is esznek. A marokkóiak szívesen keverik az édes és sós ízeket, a húsokat is gyakran édesen fogyasztják. Számunkra furcsa ételük például a pastilla: ez egy kerek húsos pite, amit tojással és fűszeres csirkehússal töltenek, de a tetejét fahéjjal és porcukorral szórják meg.
KUSZKUSZ
Míg a pastilla egy északi, spanyolos fogás, addig a kuszkusz igazi berber étel. Sokan gabonának hiszik, de valójában ez egy rendkívül apró tésztaféle, még a mi tarhonyánknál is kisebb. A kuszkusz ma már persze többnyire géppel készül, de régen kézzel gyúrták, ami elég fáradságos munka. A búzadarát, amiből a tejbegríz is készül, összekeverték vízzel, majd egy hatalmas szitán fakanállal többször átnyomkodták. Mivel a kuszkusz nagyon kicsi, nem is kell megfőzni, elég csak forró vízzel leönteni, és már kész is! Mindenképpen próbáld ki otthon!
A kuszkuszt ezután bármivel lehet ízesíteni, és érdemes is, mert önmagában nincs sok íze. A marokkóiak szeretik édesen is, aszalt gyümölcsökkel és mandulával, de gyakran eszik hússal vagy főtt zöldséggel, és sokszor magában fogyasztják.
TAGINE (TAZSIN)
A tagine egy jellegzetes mázas cserépedény, amit Marokkóban húsos ételek készítésére használnak. Ezért egy idő után az ilyen edényben készült ételeket is elkezdték tagine-nak hívni. A tagine-t általában a szabadban főzték meg, lassú tűz fölött. Talán most úgy gondolod, hogy fölösleges egy lábasról ennyit beszélni, pedig a tagine tényleg nagyon érdekes edény! A sivatagban ugyanis mindig nagyon kevés a víz, éppen ezért találták ki az itt élő népek ezt a kúpos tetejű fazekat, aminek a csúcsában főzés közben összegyűlik a víz, majd visszacsöpög az ételbe, így nem kell hozzá külön vizet adagolni. Az edénybe általában zöldség, hús, fűszerek és valamilyen édes gyümölcs kerül, amiből finom, sűrű ragu fő.
KENYEREK
Marokkóban járva az ember nem is tud választani a sokféle lapos kenyér közül! Sokszor kint sütik az utcán, és melegen árulják. Van köztük kissé pufók és kerek, de teljesen lapos, négyszögletes is. Többnyire reggelire fogyasztják friss, krémes sajtokkal, mézzel és gyümölcsökkel. A kenyerek mellett nagyon népszerű reggeli a marokkói palacsinta, azaz baghrir. Ezt sáfránnyal ízesítik, és csak az egyik felét sütik meg, így rengeteg apró lyuk lesz rajta. Ezerlyukú palacsintának is hívják.
Tudtad, hogy a sáfrány a világ legdrágább fűszere? Szerencsére egy kevés is elég, hogy szép sárgára színezze az ételt.A marokkói reggelinek fontos eleme még a fekete olivabogyó, ami egyébként a zöld olajbogyónak az érettebb változata. Emiatt sokkal édesebb és puhább is.
A MENTATEA
Marokkóban, mint a legtöbb iszlám, azaz muszlim vallású országban nem fogyasztanak alkoholt. Legtöbbször friss, forró mentateát isznak. Furcsán hangzik, de a forró tea enyhíti az izzadást a nagy melegben.
A zöld teát mindig díszes fémkannában készítik, és friss mentaleveleket adnak hozzá. A család napjában többször teázik, és a mentateát sok cukorral szürcsölve fogyasztják.
A marokkóiak nagyon szeretik az édességet,
az utcán is mindig rengeteg finom süteményt árulnak, például szezámmaggal és mézzel készült sütiket.
A muszlimok minden évben egyszer szigorú böjtöt tartanak, ez a ramadán, aminek időpontja változó. Ilyenkor napkeltétől napnyugtáig egyáltalán nem szabad ételt és italt fogyasztani, még vizet sem! Ez alól csak a gyerekek mentesülnek. Ahogy a nap lenyugszik, felhangzik a müezzin éneke, ami imára hívja az embereket a mecsetbe. Ez jelzi azt is, hogy vége az aznapi böjtnek, amit nagy vacsorával ünnepelnek a családok. Általában hariralevest esznek, ami egy sűrű, csicseriborsóval vagy lencsével és bárányhússal készült paradicsomleves. Ehhez is gyakran édes gyümölcsöt, datolyát vagy fügét csipegetnek. Mielőtt a nap felkel, hajnali négy körül még egyszer eszik a család, majd folytatódik a ramadáni böjt.