Képek forrása: Soft Opening
Mi történik, ha egy korgó gyomrú vombat egy reggel nem az üregében, hanem egy puha ágyban ébred? Nagyjából ez a kiinduló gondolata Linka Zsuzsi és Markó Áron közös mesekönyvének, az angol nyelvű Soft Openingnek. Az alkotópáros közel két évig dolgozott a köteten, amely azt követi végig, hogyan lesz az új környezetében tanácstalanul forgolódó Walter nevű vombatból egy hamburgerimádó kis kalandor, aki elhatározza, hogy létrehozza a saját falatozóját. A kötet – amelyhez egy soundtrack is tartozik – tele van vicces részletekkel és popkulturális utalásokkal: van itt újragondolt Magritte-festmény, mopeden száguldó dinó, multifunkcionális polip, de még egy-egy részlet erejéig David Bowie és Frida Kahlo is tiszteletét teszi a kötet lapjain. Amelyek ráadásul további meglepetéseket is rejtenek, hiszen a látszólag üresen hagyott felületeken uv-lámpával megvilágítva további szövegek, háttérsztorik, kulisszatitkok, kiszólások sejlenek fel. Linka Zsuzsi és Markó Áron közösségi finanszírozással szeretné megjelentetni az angol nyelvű kötetet, és ehhez a Kickstarteren gyűjtik az anyagi fedezetet. De mi adta a Soft Opening kezdő ötletét, hogyan lesz mesehős egy vombatból, és egyáltalán felmerült-e a magyar nyelvű megjelenés gondolata? Linka Zsuzsival interjúztunk.
A Soft Opening ránézésre lehetne egy állatos gyerekkönyv a sokból, viszont aki kezébe vesz egy kis UV-lámpát, annak hamar kiderül, hogy a kötet két síkon mesél, hiszen rengeteg apró részlet, geg és kiegészítő szöveg bukkan fel a látszólag üresen hagyott lapokon. Miből nőtt ki a Soft Opening ötlete, miért pont egy vombat lett a főszereplője, és miért döntöttetek a „láthatatlan tinta” mellett?
Már a legelejétől kezdve egy felnőtteknek is szóló mesekönyvet terveztünk készíteni, eleinte azonban szülői lábjegyzetekben gondolkoztunk, és azt terveztük, hogy ezeket majd tipográfiai eszközökkel különböztetjük meg. A láthatatlan tinta ötlete végül egy angol képregényből származik, amit Áron olvasott, ott nincsen ennyire központi szerepe, mint a Soft Openingben, viszont gondolatébresztőnek tökéletes volt. Mivel ez nem egy széles körben elterjedt technika (úgy tudjuk, hogy nem is igen készült még ilyen mesekönyv!), nagyon sokat kísérleteztünk, mire megtaláltuk a tökéletes papírt és uv-tintát, utóbbit például Angliából kellett megrendelnünk, ugyanis itthon nem érhető el olyan, ami nappali fénynél ne látszódna.
A vombatokat pedig én régóta nagyon kedvelem, elképesztően kerekek, puhák, bájosak, szerethetőek (a fővárosi állatkertben egyébként egy ideig örökbefogadó is voltam!), ráadásul nem is „elcsépeltek”. Emiatt nem is volt kérdés, hogy Walter egy vombat lesz. Itthon sajnos méltánytalanul ismeretlenek, de reméljük, hogy ezen tudunk majd változtatni.
Mesélj egy kicsit a munkafolyamatról, hogyan osztottátok meg egymás között a feladatokat, és milyen technikával dolgoztatok?
Az alaptörténetet közösen találtuk ki, ehhez Áron írt egy 0. verziós szöveget, melyekhez én elkezdtem illusztrációkat készíteni. Azonban nem voltunk elégedettek a szöveggel, ezért Áron azt több ízben újraírta, kigyomlálta belőle a párbeszédeket, és mire kialakult ez a vombat tudatfolyam-monológ, addigra az illusztrációk nagy része már elkészült. Mivel én mindent kézzel rajzoltam (tollal és filctollal), ráadásul nagyon aprólékosan és lassan, ezért az nem volt opció, hogy új illusztrációkat készítsünk az új szöveghez. A szöveget ráadásul nem akartuk túl terjengősre venni (így is elég hosszú lett a mesekönyv), tehát Áront elég sok minden kötötte gúzsba.
Az antropomorf állatok kicsit a Tesz-Vesz Város világát idézik meg, Scarry történetei viszont ritkán kacsintottak ki, miközben ti számos popkulturális utalást csempésztetek a kötetbe – van ezek között kedvencetek, és egyáltalán miért éreztétek fontosnak, hogy adott esetben egy-egy újragondolt festményt vagy popkulturális ikont belerajzoljatok a mesébe?
Nagyon szeretem Richard Scarryt, a hasonlóság nem tudatos, egyszerűen annyira belém ivódott kiskoromban a Tesz-Vesz univerzum, hogy ez akaratlanul is átszűrődik az illusztrációkon. A kulturális, popkulturális utalásokat és a soundtracket is elsősorban a szülők szórakoztatására helyeztük el, remélve, hogy a Soft Opening sokadik olvasásra (hiszen a kedvenc mesekönyveket rongyosra illik lapozgatni) is tartogat majd izgalmas újdonságokat.
Miért döntöttetek úgy, hogy angol nyelven jelenjen meg a történet? Farkas Róbert Első könyvem az univerzumról című kötete eredetileg szintén angolul íródott, és ugyancsak közösségi finanszírozással jelent meg, majd a Kolibri Kiadó karolta fel – szerepel a titkos terveitek között egy esetleges magyar nyelvű megjelenés is?
Már a kezdetektől Kickstarter-kampányt terveztünk, ez a platform pedig főleg a tengerentúlon népszerű, úgyhogy egyértelmű volt, hogy a legnagyobb közönséget egy angol nyelvű könyvvel tudjuk elérni. A Soft Opening ára a másik oka annak, hogy külföldi célcsoportban gondolkoztunk, féltünk, hogy a magyar piacon egy 10 ezer forintos mesekönyvből nem lehet mennyiséget eladni, márpedig a magas előállítási költségek miatt kénytelenek vagyunk ilyen magasan tartani az árat. Nagyon örülnénk neki, ha egyszer magyarul is megjelenhetne, ha sikeres lesz a Kickstarter, akkor feltétlenül elgondolkozunk az itthoni lehetőségeken.
Hogy áll jelenleg a Kickstarter-kampányotok, mi a cél? Ha összegyűlt a kívánt összeg, mik a további terveitek, merre lépnétek tovább?
Jelenleg majdnem 74 százalékon áll a Kickstarter-kampányunk, a kitűzött cél 10 ezer euró, erre még picivel több, mint harminc nap áll rendelkezésünkre. Valójában örülnénk, ha sikerülne ezt jóval túlszárnyalni, mivel az előállítási költségek nagyon magasra rúgnak. Egyelőre a fő cél az internetes kampány népszerűsítése, persze hosszú távon jó lenne bekerülni egy-két könyvesboltba is, de nem az a cél, hogy minden polcon ott virítson egy Soft Opening, azzal is elégedettek lennénk, ha kevesebb helyen, de fókuszáltan lenne elérhető.