Meseország mindig is mindenkié volt, csak erről nem tudott mindenki

Egy ultrakonzervatív alapítvány kezdett petíciózni a Labrisz Leszbikus Egyesület által kiadott Meseország mindenkié című mesekönyv ellen, amibe Csehy Zoltán, Tompa Andrea is írt történetet. A hírt felkapta a jobboldali sajtó, írt róla a Magyar Nemzet, a 888.hu és az új felállású Index is. Erre a hullámra ült fel Dúró Dóra, aki egyből ledarálta a könyvet, amit saját bevallása szerint sem tanulmányozott behatóan. A Meseország mindenkié című könyvbe felkért szerzők egy-egy régebbi mesét gondoltak újra, a témák olyan, a mainstreamből kiszorult témákkal foglalkoznak, amelyek az elnyomottakat helyezik a középpontba. Nagy Boldizsárt, a kötet szerkesztőjét kérdeztük a Meseország mindenkié koncepciójáról, és beszélt a Grimm-mesék hatásáról, a Disney-film változásáról és a kötet szakértőcsapatáról.

vl | 2020. október 01. |

A Meseország mindenkié címből következik, hogy Meseország eddig nem volt mindenkié? Kik szorultak eddig ki Meseországból és miért?

Meseország mindig is mindenkié volt, csak erről nem feltétlenül tudott mindenki. Például nehezen jut el az üzenet azokhoz a gyerekekhez, akik csak azzal a néhány klasszikus népmesével és adaptációval találkoznak, amelyeket évtizedek óta használunk, például Magyarországon. Rengeteg olyan népmese és persze műmese létezik, ami kisebbséghez tartozó emberekről és olyan élethelyzetekről szól, mint a családon belüli erőszak, az örökbefogadás vagy a legkisebb, a legelnyomottabb felemelkedése és kifejezetten sok, gyerekeknek szánt történetet találhatunk a férfiakkal egyenjogú nőkről, nemváltókról. A probléma, hogy ezek a történetek is újra meg újra peremre szorultak a történelem során. Arra is gondoltunk a projekt legelején, hogy felkutathatnánk ilyen népmeséket, mondákat, mítoszokat, és azokat rendezhetnénk kötetbe, de végül úgy döntöttünk, izgalmasabb lesz, ha új szövegek születnek mai szerzők tollából, a mai társadalmi helyzetre reflektálva.

Nagy Boldizsár

A mesék meghatározzák gyerekkorunkban a világképünket, ami egyébként nagyon féloldalas: fiúk a főszereplői, akik aktív cselekvők, a céljaikért küzdenek, ha lányok, akkor is passzívak, ha főszereplők, hiszen legfőbb céljuk az, hogy a herceg megérkezzen a fehér lovon. Te milyennek látod a gyerekkorunkat meghatározó mesék világát?

Mint legtöbben, én is ilyen mesékkel találkoztam gyerekkoromban, de mára azért szerencsére jobb a helyzet. A magyar gyerekkönyvpiac nagyon sokszínű, sok merész és nyitott kiadó van, rengeteg olyan gyerekkönyv megjelent már itthon, ami hasonló témákat dolgoz fel, mint amilyenek a Meseország mindenkié című gyűjteményünkben szerepelnek. Sőt, díjakat is kapnak ilyen könyvek: ott van például a Ribizli a világ végén című feminista népmeseantológia, amit Zalka Csenge Virág állított össze vagy Bán Zsófia meséje, a Vagánybagoly és a harmadik Á – avagy mindenki lehet más, amiben az egyik szereplőnek két leszbikus anyukája van. A szülők nagyon jó kis könyvtárat össze tudnak állítani ma mese- és gyerekkönyvekből, de ha valaki a Grimm-Perrault-Benedek Elek vonalon kívül nem igazán nyitott másra, akkor ott valóban egy konzervatív, nem túl színes, patriarchális világkép érvényesül. Érdekes egyébként, hogy neves népmesekutatók, mint például az amerikai Jack Zipes kifejezetten károsnak tartják a Grimm-meséket, nem is mesélik őket a gyerekeiknek, de így van ezzel több feminista híresség is, például Keira Knightley és Kristen Bell. Natalie Portman pedig most jelentette be, hogy gendertudatos meseátiratokat ír. Valóban ráfér egy porolás a klasszikus gyűjteményekre, mert még néhány évvel ezelőtt is megjelent például olyan népmeseantológia itthon, amiben a férj veréssel neveli a feleségét, az após lelkes támogatásával, és a happy end bizony az, hogy az asszony megtanulja a leckét, ezentúl szorgosabban végzi a házimunkát.

Hogyan tudnak a mesék káros előítéleteket, sztereotípiákat szinte láthatatlanul felépíteni? Hiszel abban, hogy azokat a meséket, amelyek több száz éve gyökereznek a kulturális és nyelvi hagyományunkban, át- vagy felül lehet írni? 

Vannak mesekutatók, akik azt állítják, hogy a gyerekek kizárólag bináris felépítésű világot ábrázoló meséket képesek befogadni, ezen túl minden más összezavarja őket. Hogy sokszínűség helyett azt kell egy mesében bemutatni, hogy minden fekete-fehér, jók vannak és gonoszak, a nő párja a férfi, és nem sérülhetnek a rögzült archetípusok, mert azok valamiféle ködös, ősi bölcsességet hordoznak, ami, akár az anyatej, esszenciális táplálék. Az elmélet már ott sántít, hogy a gyerekeknek szánt népmesék már eleve átiratok, felnőttmesék sokadik feldolgozásai: a 19. században, amikor a népmesei gyűjtemények bekerültek a kereskedelmi piacra, azokat nevelési céllal átalakították, hogy a kicsiket ellássák az állítólagosan népi, őstudást hordozó, általános erkölcsi igazságokat hordozó tanítással. A népmeséket még sokan ma is túlmisztifikálják, és miközben sok ilyen történetnek több tíz, több száz verziója létezik, akár egészen ellentétes üzenettel, másfajta világnézettel, szinte szent szövegekként kezelik őket, amiknek tökéletes rendjét nem szabad megbolygatni. Én annak az iskolának az irányába húzok, ami a népmeséket szereti a történeti-szociális kontextusukban értelmezni, és abban hiszek, amit Giorgio Agamben is megfogalmazott, hogy a hatalom mindenkor igyekezett befolyása alá vonni a társadalmi kommunikációt, és a nyelvet használta saját ideológiájának terjesztésére, valamint az önkéntes engedelmesség ösztönzésére. Érdekes megfigyelni a módosuló hatalmi struktúráknak, diskurzusoknak a hatását az európai írott meseirodalomra és gyerekfilmekre, azt, hogy a mese hogyan vált az ellenállás és változás helyévé a történelem során: elég akár csak azt végiggondolni, mennyit változtak a Disney-filmek, az elmúlt 80 év során, mennyivel sokszínűbbek és milyen mások az ábrázolt nemi szerepek (több hercegnőt például már annyira elfoglal a világ megmentése, hogy nincs ideje pasizni sem). Úgy gondolom, hogy a meséknek nagy hatalma van, igen, tehát fontos ellenőrizni a szülőnek, mi az esti mese tartalma, és ha nem is tesz tiltólistára bizonyos történeteket, de beszélgessenek, gondolkodjanak közösen róluk.

A Meseország mindenkié kötetet hogyan állítottátok össze? Mi alapján választottátok ki a meséket és a szerzőket? Milyen szakmai célotok volt?

A szövegek két úton jutottak el hozzánk: volt egy pályázatunk, amire új, amatőr szerzők meséit vártuk és felkértünk ismert, kortárs írókat is. A válogatásnál az egyik szempontunk az volt, hogy a klasszikus történeteket újszerűen, ötletesen dolgozzák fel, kreatív módon, irodalmi szempontból is színvonalasan. A másik fontos elvünk pedig az volt, hogy jelenjen meg minden történetben valamilyen marginalizált csoport vagy ritkán érintett probléma. A kettőt találkoztatni rettenetesen nehéz szerzőként és szerkesztőként is, egy idő után aztán el kellett engednünk azt az elképzelést, hogy a mesék ne legyenek egy kicsit didaktikusak. Ugyanis volt, aminek kifejezetten az állt jól, ez volt az egyik bája. Olvasóként sem zavar mindig, ha egy történetnek aláhúzzák, patetikus módon kiemelik az egyik „tanulságát”, egyébként pedig meg lehet ezt tenni humoros kontextusban, enyhe iróniával is. Ilyen tekintetben tehát hullámzó a könyv. A köteten egy négyfős csapat dolgozott együtt szorosan, a tagok közt akad pedagógus, pszichológus, gender studies-szakon doktorált szakértő is, szakmailag pedig közös célunk volt, hogy egy szép, értékes, igazán sokszínű mesegyűjteményt adjunk ki, ami segít a gyerekeknek elfogadni saját magukat és a tőlük különböző embereket.  

Kapcsolódó cikkek
...
Gyerekirodalom

Meseország mindenkié - Kezdő meseírókat keres a Labrisz

...
Hírek

A gyerekeknek nem a mese káros, hanem az erőszak

Dúró Dóra hétvégén ledarált egy olyan mesekönyvet, amely éppen az elfogadás és a tolerancia jegyében született. A könyvdarálást elítélte mások mellett a MKKE és a HUBBY is.

...
Hírek

Klasszikus meséket írt újra Natalie Portman

A színész-rendező Natalie Portman hamarosan gyerekkönyv-szerzőként debütál: októberben jelenik meg ugyanis az a kötet, amelyben három klasszikus mesét gondolt újra.

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Hírek

Szvoren Edina az ambivalens hatásnak örül

...
Hírek

Babiczky a megszólalás szabadságát fedezte fel Szapphóban

...
Hírek

Itt Az utolsó szerelmes levél első előzetese!

...
Hírek

Filmre vele! - Hat kortárs magyar művet ajánlanak a filmeseknek

...
Hírek

Nem lehet vitatkozni, hogy az áldozatok leszármazottai számára a turul mit jelent

...
Nagy

Spiró György: Azért nem lettem sznob, mert nem mondták meg, mi a jó

...
Hírek

Fábián Janka: Nem dolgom utólag beleavatkozni a történelembe

...
Nagy

Keresztury Tibor: Ebben a könyvben a halálfélelemmel akartam szembenézni

Olvass!
...
Beleolvasó

Máté Péter életét és halálát ellentmondások és rejtélyek övezték

Bauer Barbara archív anyagokból, családtagok, ismerősök, egykori zenésztársak visszaemlékezéseiből dolgozva fikciós regényt írt Máté Péterről, Most élsz címmel. Olvassatok bele!

...
Beleolvasó

Spiró: Mikor szabad ölni?

Új esszékötettel jelentkezik Spiró György. A Hamlethez kapcsolódó erős cím (Mikor szabad ölni?) szellemében az esszék empatikus és okos ajánlatok arról hogyan lehet szabadon gondolkodva élni.

...
Beleolvasó

Ez itt a pszichiátria, az új otthonod

„De ne rémüldözz: nyugi. Minden jel szerint ebben a fejezetben végre megvalósul vágyaidnak netovábbja. A pszichiátria.” Keresztury Tibor új könyvében különböző kórtermeken keresztül leshetünk be az élet fontos pillanataiba. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Less bele a Lars Kepler-krimik sorozatgyilkosának lelkivilágába!

Izgalmas novellát adott közre a skandináv krimi egyik legkedveltebb képviselője, Lars Kepler, aki valójában nem egy személy, hanem egy szerzőpáros, Alexandra Coelho Ahndoril és Alexander Ahndoril. A te sötét labirintusod a sorozatgyilkos, Jurek Walter életébe és sötét lelkivilágába enged betekintést. 

...
Beleolvasó

Nincsen hegedűtok, amibe egy hegedű pontosan illene

Szvoren Edina legújabb írásaiban senki sem csodálkozik, az írások mégis csodálkozásra késztetnek.

...
Beleolvasó

Az Afáziában a Föld már lakhatatlan, de az emberi faj továbbra is előszeretettel harcol

A krimik után ezúttal sci-fivel jelentkezik Baráth Katalin: az Afáziában totális háború van kitörőben, a katasztrófát egy génmódosított szuperkatona és egy veterán hírszerző akadályozhatja meg. Mutatunk egy részt a könyvből!

A hét könyve
Kritika
A regénybeli Kafka mögött felsejlik Borbély Szilárd alakja is
...
Kritika

Az utolsó indiánkönyv érzékeny pillanatfelvétel arról, hol tartunk ma az indiánozásban

Az utolsó indiánkönyv című antológiához a PIM 79 kortárs magyar szerzőt kért fel, hogy prózában vagy versben reflektáljanak arra, mit jelentett nekik az indián egykor, és mit jelent ma, felnőttként.

Polc

A katalán hegyekben teljesen hétköznapi a varázslat

...

Stephen King megmutatja, hogy a szakadozó internet jobban érdekel minket, mint a széthulló világ

...

Cinikusak vagyunk mind, ez köt össze - Gyurcsány és Orbán hatása a kortárs fiatal lírára

...

A banalitások és az apokalipszis közé sodort minket a koronavírus-járvány

...
...

Miért húz be minket még mindig A Szolgálólány meséje? [podcast]

...

AZ ELSŐ: DRAGOMÁN GYÖRGY

...

A mesélés egy szertartás [Mesék Minden Mennyiségben podcast]

...

Nácik, fűzők és self branding - Coco Chanel 20. százada [podcast]