Az Árpád-kor és a török kor után a felvilágosodás korába vezet Lőrinc László 25 szelfi-sorozatának új kötete, amelyet ezúttal is Rátkai Kornél illusztrált. Az új kötetben a török kiűzése utáni 130 év szereplői lépnek az olvasó elé: akad közöttük átutazó művész és betelepülő jobbágy, a népre rátelepülő és a népet felemelő uralkodó, híres feltaláló és gyári munkás, forradalmár és áruló (aki néha egy és ugyanaz a személy).
Kiderül például, miről folytatott kommentháborút Kazinczy és Batsányi, hogyan működött Kempelen Farkas sakkautomatája, milyen praktikákkal védekeztek elődeink a pestis ellen, miért kell Beethoven egyik művét szemüvegben előadni, milyen lelkiállapotban írta Kölcsey a Himnuszt, kik ültek a szabadkőművesek titkos páholyaiban, elmesélhető-e vajon II. Rákóczi Ferenc és II. József élete képregényben (spoiler: igen).
A fejezetek végén található Hogy volt, hogy nem volt... című bejegyzésben fény derül a kommentek igazságtartalmára és a kommentelők személyére, az izgalmas történelmi kor eseményeinek fontos összefüggéseire is. Ezúttal a pestishez kapcsolódó kommentárt mutatjuk meg, a képeken pedig Rákóczi Ferenc és Sieniawska grófnő fiktív csetelését olvashatjátok.
Hogy volt, hogy nem volt...
A Rákóczi-szabadságharc végén, 1709-től 1712-ig pestis dúlt az országban. Míg a harcokban kb. 80 ezer ember esett el, addig a betegségbe ötször annyian, 410 ezren haltak bele, ami a lakosság nagyjából 10%-a volt. (Összehasonlításul: a 2. világháborúban a hazai lakosság 6,5%-a vesztette életét, a koncentrációs táborokban megölt magyar zsidóságot is beleszámolva.)
Magyarországra a betegség török területek felől érkezett, és elsősorban patkányok bolhái terjesztették a kórokozó baktériumokat. A megbetegedés lázzal, orrvérzéssel, imbolygó járással, fejfájással, a végtagok fájdalmával kezdődött, amit nem ritkán félrebeszélés és önkívületi állapot kísért. A betegeket meg lehetett ismerni a testüket ellepő kékesfekete, nagy foltokról: ezek megduzzadt, bevérzett nyirokcsomók voltak főleg hónaljban, combtőnél, nyakon, de a test más pontjain is. Az 1710-re berobbanó járvány miatt a kuruc katonák nem mertek a falvakban megszállni, ezért télen is inkább a szabad ég alatt táboroztak. Ha elhagyott falvat találtak, a házakat elbontották, a törmeléket pedig elégették, így akadályozva meg a fertőzés továbbterjedését.
Az eseményekről szóló kommentek (a Tisza-szigetre menekülő egriek és generálisok, a bujkáló Bercsényi, Rákóczi szolgálóinak halála, szétszéledő katonaság, a hatóságok és az orvosok gyógymódjai) a korabeli valóságot tükrözik. A küszöbön meghaló szolgáló története azonban későbbi. Rákóczi Ferenc törökországi emigrációjában, 1729-ben történt, ahol a bujdosó fejedelem maga is elkapta az újra támadó betegséget, de túlélte. Híres íródeákját, Mikes Kelement viszont 32 évvel később a pestis egy újabb hulláma ragadta el.
A betegség Magyarországra is többször visszatért, nyomai ma is mindenhol láthatók az országban: egy-egy járvány elmúltával a városok hálából szentháromságszobrokat emeltek, tetejükön az Atya, Fiú, Szentlélek ábrázolással, alattuk különböző szentekkel, akiknek fontos szerepet tulajdonítottak a járvány legyőzésében. Csak Pesten, Budán és Óbudán fél tucat ilyen barokk Szentháromság-szobrot állítottak a 18. században, de az ún. Mária-oszlopok is a pestisjárványokra emlékeztetnek. A budai Mátyás-templom elé került szoboregyüttes felállítását az 1691-es pestis után határozták el, de mire elkészült (1706), már jött is az újabb hullám, amitől az emlékmű nem védte meg a budaiakat. Ezért 1713-ban nagyobbat állítottak, ez látható ma is a Várnegyedben, a Szentháromság téren.
A kommentelő lengyel Elżbieta Helena Sieniawska grófnő Rákóczi szerelme volt, egyben összekötője szövetségeseivel, a francia királlyal és az orosz cárral. A szabadságharc idején Rákóczi végig levelezést folytatott a hölggyel, akit „korona nélküli királynőnek” is neveztek a kortársak. Befolyását tehetségének és a legmagasabb lengyel katonai tisztséget betöltő férjének köszönhette. Rákóczi akkor ismerkedett meg a házaspárral, amikor 1701-ben bécsújhelyi börtönéből Lengyelországba menekült, és ők befogadták. Rákóczi is házas volt, de kapcsolatát megszakította a Bécsben maradt feleségével.
