Bátran kijelenthetjük, hogy a kortárs magyar gyerekirodalom egyik legfontosabb és legismertebb szereplője, Berg Judit „néhány egérnek” köszönheti hihetetlen népszerűségét. Ezt ő maga mondta kissé önironikusan, de tény, hogy a Rumini-sorozat páratlan belépő volt a gyerekkönyvek világába.
Berg Judittal beszélgettünk az olvasóvá nevelés kérdéseiről és arról, hogy a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum újdonsült elnökeként mennyi új gondolat és terv foglalkoztatja mostanában.
Régóta szó van róla, hogyan lehet olvasóvá nevelni egy gyereket, de te sokat teszel is érte, mennyi időbe kerül ez?
Az olvasóvá nevelésre azt az időt szánom, amikor elmegyek iskolákba, könyvtárakba, gyerekekkel találkozom, beszélgetek, kedvet csinálok a könyvekhez, vagy ellátogatok egy felnőttrendezvényre a szülőknek arról beszélni, milyen könyveket érdemes a gyerekek kezébe adni. Már a 2025-ös őszi naptáramba írom az előjegyzéseket.
Mennyiben változtatta meg az életedet az, hogy elvállaltad nemrégiben a HUBBY elnökségét?
A HUBBY elnöksége annyi munkával jár, hogy tavaly október óta szinte nem írtam semmit. Pedig felosztottuk a munkát Epresi Adrienn-nel, aki az egyesület alelnöke, és nekem a legjobb, legrégebbi barátnőm. Adrienn közgazdász és könyvkiadó, ő az, aki a HUBBY-nak a menedzsmenttel kapcsolatos és stratégiai ügyeit kézben tartja. Most éppen az egyesület gazdasági, pénzügyi alapjait próbáljuk megteremteni és anyagilag stabilizálni, megfelelő támogatást szerezni az Év Gyerekkönyve Díjra és a különböző projektjeinkre, ez zömében Adrienn asztala. Egy teljes állásnyit dolgozik napi szinten, egyelőre önkéntes munkával, ahogy én is.
Az új elnökség hamarosan részletes tervvel áll elő az ötletekről és célokról.
Tovább olvasokAz elnökség is besegít a munkába?
Igen, ők szintén kiveszik a részüket a munkából, szorosan együttműködik a héttagú elnökség. Én is minden folyamatban benne vagyok, onnantól kezdve, hogy megpróbálom behajtani az elmaradt tagdíjakat. Ez rengeteg feladatot ad, de közben ott lebeg előttünk, hogy
valami nagyon-nagyon klassz dolgot csinálunk.
Tényleg azt reméljük, hogy fel fogjuk rázni a szakmát, és valami eddig nem látott aktivitást is be tudunk vinni a közös életbe. Lesznek jó programjaink, bízom benne, hogy képesek leszünk eljuttatni a jó gyerekkönyvek hírét a megfelelő helyekre. Azon is törjük a fejünket, hogyan lehetne például a szülőket edukálni arra, milyen könyveket adjanak a gyerekek kezébe, vagy miért ne adjanak a piciknek kütyüket.
Egyfajta ernyőszervezetként gondoltok a HUBBY-ra?
Pontosan. Vannak már nagyon jó adatbázisok, ezeknek is szeretnénk helyet és teret adni. Ismertté kell válnunk a szülők, könyvtárosok, pedagógusok körében is ahhoz, hogy eszükbe jusson: nálunk lehet adatbázisokat keresni és jó tippeket kapni. Lesznek majd konferenciák, és segítenénk írókat is eljuttatni az iskolákba. Egy olyan komplex rendszer lebeg a szemünk előtt, aminek most kell az alapjait megteremteni. Éppen ezért egyelőre nem túl látványos. Lassan, de nagyon masszív alapokat igyekszünk felépíteni. Ez az évünk leginkább erről szól még.
Mennyire visel meg, hogy nem tudsz dolgozni?
Nagyon. Olyan kétségbeesés vett rajtam erőt, amikor repülővel jöttem haza nemrégiben, hogy még ott a repülőn írtam gyorsan egy novellát. Ilyen szempontból is erős szembesülés ez az életemmel, ami általában arról szól, hogy túlvállalom magamat. Ezért ki fogok jelölni HUBBY-napokat, amikor intézem a vállalásaimat, és lesznek írónapjaim, amikor csak azzal foglalkozom. Egyfolytában kapom a leveleket az olvasóktól, hogy mikor folytatódik ez vagy az a sorozat.
Melyiket folytatnád szívesen?
Nagyon régóta készülök, hogy az Almát és a Driftert folytassam, most már körvonalazódott, hogy a kozmológia, kvantumfizika lesz a középpontban. Több mint egy éve olvasgatok ilyen témájú könyveket, de még nálam is többet olvas a kiadóm és szerkesztőm, Futász Dezső. A Műegyetem Elméleti Fizika Tanszékének egyetemi tanára segít nekünk bizonyos kérdésekben tisztán látni, és sok jó ötletet adott már, mint ahogy az Almánál Polgár Judit volt a szakmai tanácsadó, a Drifternél pedig egy profi hekker. Közben a Most én olvasok-sorozatba is jön majd egy kis Rumini, de még annál is jobban szeretnék nagy Ruminit írni, mert nagyon hiányoznak a kalandok. Várják nagyon az olvasók a Lengemesék befejező részét is.
Tényleg vége lesz?
Volt egy négy évszakos történet, ami lezárult, és aztán elindítottam egy trilógiát, amiben Vilkó elmegy megkeresni az apukáját. Két rész már megvan, bejárta Afrikát, és megtalálta az apukáját, de most szeretnék egy apa-fia részt írni arról, hogyan jönnek haza együtt, hogyan ismerik és tanulják meg egymást újra. Semmiképp nem akarom összecsapni, azt szeretném, hogy a kalandok mellett igazi mélysége is legyen.
Ebbe nekem is bele kell merülnöm lelkileg
azt pedig nem lehet úgy, hogy van napi másfél órám. Ha már kitaláltam, mit írok, akkor annyi is elég.
Bele tudsz állni másfél órára is az írásba?
Ha tudom, hogy mit akarok írni, és ott van a fejemben a sztori, a hangulat, körvonalazódnak a mondatok, akkor én fél órát is kihasználok. Ha írhatok másfél bekezdést, az pont másfél bekezdéssel több, mintha nem írtam volna. De úgy, hogy kitaláljam, beleéljem magam, elkezdjem felépíteni azt a világot, azt nem tudom ilyen töredezett időben megcsinálni.
Az kell az íráshoz, hogy ne hemzsegjen a fejedben minden egyéb dolog?
Ha párhuzamosan gondolkodom két-három történeten, az teljesen jó. Az egerek időnként udvariasan félreállnak, és akkor becsörtet A két kis dínó, meg átrepülnek a lengék, ezzel nincs bajom. Az írást az nehezíti, ha közben HUBBY-ügyben fel kell hívnom nyolc embert, vagy összesítenem kell egy táblázatban az aktív HUBBY-tagok felajánlásait, hogy ki miben segítene szívesen. De ezek is nagyon fontosak, ezért szorul mostanában háttérbe az írás.
Elképesztő önzetlenséget érzek abban, hogy elvállaltad ezt a pozíciót, mert a legnagyobb magyar név vagy a kortárs gyerekirodalomban. Mi az, ami valóban motivál? Hiszen a legdrágább alkotóidődet adod a HUBBY-nak, mindannyiunknak, az egész gyerekirodalomnak.
Nagyon régóta figyeltem ezt a szervezetet, és láttam az erőfeszítést, ami az elmúlt években zajlott nehéz körülmények között, gyakorlatilag két ember munkájának köszönhetően: Szekeres Nikire és Jeney Zolira gondolok. Közben végig az járt a fejemben, hogy ha lenne egy nagyobb összefogás, jobb anyagi helyzet, akkor ez iszonyatosan fontos szervezet lehetne, mint ahogy a világ másik nyolcvanvalahány országában valóban az. Van egy államtól, pártállásoktól és mindentől független nemzetközi szakmai szervezet, aminek a szakemberei világszinten ugyanazért dolgoznak, és hatalmas lehetőség, hogy mi is ide tartozunk.
Nagyon szeretem a hazámat, az anyanyelvemet, a magyar kultúrát, és sokat köszönhetek a magyar gyerekirodalomnak.
A vállára emelt, becsben tart, mára több tízezres olvasótáborom van. A magyar társadalomnak az a szegmense, ami kapcsolatban áll a gyerekirodalommal, sokra tart engem, pozitív visszajelzéseket és rengeteg szeretetet kapok, de anyagilag is megbecsülnek, mert jól élek abból, hogy könyveket írok. Azt gondolom, hogy éppen ezért nekem is vissza kell forgatnom valamit ebbe a rendszerbe.
Nem hiszem, hogy nyugdíjas koromig HUBBY-elnökként szeretnék tevékenykedni, de jelenleg a hírnevem és ismertségem hasznára válik az egyesületnek. Ha Adrienn nem állt volna mellém, akkor nem is jelentkeztem volna, mert azzal tisztában voltam, hogy nem tudom megcsinálni egyedül, mert ez egy szervezet, amit működtetni kell. A HUBBY-nak szüksége volt valakire, aki ismeri a szakmát, de ért a munkaszervezéshez, a pénzügyekhez, jó tárgyaló és emellett kreatív. Én csapongó és indulatos vagyok néha, Adrienn viszont nyugodt és következetes. És végül is csak a jó cél számít: minden gyereknek jár, hogy jó könyveket olvasson és olvasóvá válhasson.
A kortárs magyar gyerekirodalom két meghatározó alakja Berg Judit és Varró Dániel, akik az elmúlt években tovább építették és bővítették azokat a meseuniverzumokat, amelyeket nemcsak a gyerekek fedeznek fel örömmel, hanem a felnőttek is szívesen bolyonganak bennük. Páros interjúnkban generációs hatásokról, olvasói szokásokról és sorozatokról beszélgettünk velük.
Tovább olvasokÉn is ezt az elvet vallom: „a gyerekek és a gyerekirodalom pártján állok”.
Pontosan. Éppen ezért fontos tárgyalások zajlanak: eddig is a Libri támogatta az Év Gyerekkönyve Díjat, most a Bookline-nal folynak a tárgyalások, melytől anyagi támogatást és komoly marketingerőt remélünk a nyertes könyvek számára. A Líra felajánlotta együttműködését a díjazott könyvek kirakati és könyvesbolti kihelyezésében, a Petőfi Kulturális Ügynökség szoros együttműködést ajánlott a magyar gyerekirodalom külföldi megjelenítésében, a Centrál Média felajánlotta segítségét a díjazott könyvek és a Díj nagyközönséggel való megismertetésében, miközben a Kulturális és Innovációs Minisztériumnál bent van a kérésünk az éves IBBY-tagdíj finanszírozásának támogatására.
Milyen szép lenne, ha a gyerekirodalom hidat képezne a teljesen szétszakadt ideológiák mentén a két part között.
Ezt reméljük. A nemzetközi IBBY-nek ez az egyik szlogenje: „A gyerekirodalom hidat épít” – tényleg ezt próbáljuk itthon is megvalósítani. „Hídépítő munkásnak” álltunk. (nevet)
Bekapcsolódtok a nemzetközi IBBY világába is, utaztok például külföldre?
Igen, megyünk a Prágai Könyvvásárra, mert a város a kicsit szűkebb térség könyves központja szeretne lenni, és nagyon sok mindenki ott lesz a szakmából. Augusztus végén lesz Triesztben a kétévenkénti nagy IBBY-konferencia, amire szintén szeretnénk elmenni.
Én Mexikóban, a Guadalajara Könyvvásáron azzal kezdtem a HUBBY-elnöki tevékenységemet, hogy felvettem a kapcsolatot az ottani IBBY képviselőivel. Ők határozottan azt mondták, hogy szívesen együttműködnek velünk, csak mondjuk meg, mit szeretnénk. Azt nem állítom, hogy kiutaztatunk tíz szerzőt Mexikóba, de gondolkodhatunk valamilyen együttes projektben, akár vándorkiállításban vagy egy közös kiadványban. De egyelőre még ott tartunk, hogy a tavalyi tagsági díjunk sincs befizetve, bár ez ügyben már kérvényeztük a tavalyi díj jelentős mérséklését. Jelenleg nincs pénzünk a tagdíj befizetésére.
Ez mennyi kiadást jelent évente?
Kétezer svájci frankot, ami nagyjából nyolcszázötvenezer forint. Egy jól funkcionáló, egész nemzetet képviselő gyerekkönyves szervezetnél a legtöbb helyen az állam gondolja úgy, hogy fontos neki, és kifizeti a tagdíjat, ezért reménykedünk mi is a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásában.
Úgy hallottam, hogy az Év Gyerekkönyve Díj nevezési feltételei is megváltoztak, amióta te vagy az elnök.
Igen. Szerettük volna, hogy a kiadók előválogatva küldjék be a nevezéseiket. Emeltük a nevezési díjakat, részben azért, hogy a kiadók még nevezés előtt fontolják meg, mely kiadványaikat tartják valóban esélyesnek, másrészt pedig azért, hogy az egyesület ne legyen anyagilag teljesen kiszolgáltatva. Ezzel egy időben lehetővé tettük az alkotók önálló nevezését is a Díjra, ami nagyon népszerű lett. Idén a tavalyinál kevesebb, bár így is bőven elég nevezés érkezett, miközben a tavalyihoz képest jelentősen nőttek a bevételek.
Idén hamarabb kerül sor a shortlisek kihirdetésére és a díjátadóra, de a diákzsűri díjait továbbra is a könyvhéten fogjuk átadni, így lesz egy második hulláma is a legjobb könyvek megmérettetésének. Aztán persze kiemelt könyvként kezeljük az összes shortlistest. Már az idei bolognai katalógusba is bekerülhetnek a tavalyi díjnyertes könyvek, és azokat a PKÜ ki is viszi a magyar standra.
Mit terveztek még a HUBBY-val?
Egyelőre kis költségvetésből, önkéntes munkával készül az új weboldalunk, de nagyon szeretnénk minél előbb egy jól használható, informatív oldalt létrehozni. Szeretnénk jó szakmai programokat kínálni gyerekkönyves szakembereknek, könyvtárosoknak, pedagógusoknak, alkotóknak, de az érdeklődő nagyközönségnek és persze a gyerekeknek is. Jó lenne emelni a gyerekkönyvkritika színvonalát, együttműködni egyetemekkel, oktatási intézményekkel. Egyelőre még erősödünk és az alapokat építgetjük, de bízunk benne, hogy hamarosan az egész szakma fontos kovászává válhatunk. Ehhez azonban sok segítségre és támogatásra van szükségünk, mert hét elszánt ember nem elég ahhoz, hogy változást hozzon. Szerencsére sokan álltak már mellénk, mi pedig
nagyon bizakodók és elszántak vagyunk.
Fotók: Valuska Gábor