Fotó: Németh Dániel/Libri
Gyerekként és szülőként is mindenki olyan iskoláról álmodik, ahol szinte játszva megy a tanulás. A valóság sokszor ezer darabra töri ezeket az álmokat, viszont vannak már olyan kezdeményezések, amelyek igenis azt bizonyítják, hogy a játékosságot nem kell kiölni az oktatásból. A Kolibri és a Pagony csütörtök esti rendezvényén három olyan könyvet mutattak be, amelyek merőben más optikát használnak, és hangvételükben, fogalmazásmódjukban, szemléletükben valami egészen újat tudnak felmutatni.
A szóban forgó kötetek a szó szoros értelmében nem tankönyvek, viszont mindegyik alkalmas arra, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltse az adott tárgy iránt. Az egyik legnagyobb figyelmet kétségkívül a Kolibri gondozásában frissen megjelent Az állatok szerelmi élete keltheti – Kökéndy Ákos, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola tanára példaként elmesélte, hogy egyik nap bevitte az osztályába a könyvet, és már csak arra figyelt fel, hogy a diákok egymás kezéből kapják ki a kötetet.
Katharina Von der Gathen: Az állatok szerelmi élete, ill.: Anke Kuhl
Fordította: Győri Hanna, Kolibri, 2019, 144 oldal, 2999 HUF
A német Katharina von der Gathen és Anke Kuhl szerzőpáros az udvarlástól kezdve a szexualitáson át az utódnevelésig rengeteg képpel és kihajtható lappal vezeti be az olvasót ebbe a meglehetősen specifikus témába (a kihajtható lap például arra kell, hogy szemléltesse, mekkora lehet egy kékbálna pénisze), de a könyvben szó esik a szülői szerepekről, a táplálásról és az állatvilágban tapasztalható homoszexualitásról is. Kökéndy Ákos kiemelte, hogy a kötet „könnyedén, puhán, csodálatos nyelven” magyaráz, és dicsérte a fordító munkáját is (a könyvet Győri Hanna fordította – a szerk.), emellett rendkívül korszerűnek nevezte a kötetet, mivel a szöveg az egészen friss tudományos felfedezésekre is kitér.
Lőrinc László
A 25 szelfi az Árpád-korból szerzője, Lőrinc László fontosnak tartotta, hogy ebben a kötetben elszakadjon a szokásos politikus-centrikus szemlélettől, és sok olyan nőalakot is megjelenített benne, akik amúgy nem feltétlenül kapnak hangsúlyos szerepet a történelemkönyvekben. (ITT bele tudtok lapozni a könyvbe.) Közülük is kiemelte Gizellát, akivel kapcsolatban ritkán kerül szóba, hogy mindössze 12 éves volt, amikor hozzáadták Istvánhoz. Az egyes fejezetek három részből állnak: a szelfi mellett (Gizella és István képe például a félkész nyitrai vár előtt ábrázolja őket) van egy csetszöveg és egy magyarázó-kifejtős rész is. Lőrinc Lászlónak a legnagyobb kihívást a csetszöveg megírása jelentette, részben a szleng gyors változása miatt, éppen ezért itt a diákjai segítségét is igénybe vette („Volt olyan megoldás, amit elsőre nem értettem”, ismerte el a bemutatón.)
Lőrinc László: 25 szelfi az Árpád-korból, ill.: Bertóthy Ágnes, Rátkai Kornél
Kolibri, 2019, 160 oldal, 2999 HUF
Lőrinc László a szelfi-könyvet amúgy nem tartja tankönyvnek (a régi Képes történelem-típusú kötetekhez hasonlította inkább), amihez Kökéndy Ákos is hozzátette, hogy az állatos könyvet sem tartja annak. Ezen a ponton hangzott el az este egyik legfontosabb mondata. Kökéndy Ákos szerint ugyanis manapság a tankönyvek „olyan távolságban vannak, amit a gyerekek nem tudnak átugrani – és erről nem a gyerekek tehetnek”. Viszont ha bizonyos definíciókhoz „nem tudnak közelebb jutni”, akkor bátran a kezükbe lehet adni az ilyen és ehhez hasonló könyveket.
Nényei Pál
A három kötet közül a legismertebb talán Nényei Pálé, akinek Az irodalom visszavág-sorozata már a harmadik kötetnél jár (mi ITT írtunk róla). Az este moderátora, Szekeres Niki kérdésére kifejtette, hogy szerinte manapság rossz helyzetben van az olvasás mestersége, és a művészetfogyasztással is bajok vannak, a könyve viszont épp azt próbálja megfogalmazni, hogy érdemes olvasni, és hogy szerinte hogyan érdemes olvasni.
Nényei Pál: Az irodalom visszavág 3. - A hit fényétől az ész világosságáig, ill.: Baranyai (b) András
Tilos az Á Könyvek, 2019, 584 oldal, 4490 HUF
Nényei Pál kitért arra, mennyire fontosnak tartja a személyiséget a tanításban is. Szerinte a személyiség általában hiányzik a tankönyvek műfajából, pedig „már túlvagyunk az objektivitás illúzióján”, ezt viszont a műfaj nem tudta meglépni. A tudományosság akarása nem tesz jót, ugyanakkor nem kell gyermetegnek lennünk ahhoz, hogy értelmesek legyünk. Kökéndy mindehhez hozzátette, hogy a tanításban nem kell show-nak lennie, viszont a „show-tlanság” rettenetes. Szerinte attól lesz jó mondjuk egy biológiatanár, ha mindaz, amiről beszél, belülről jön, és ehhez nem is kell feltétlenül szórakoztatónak lennie.