Az Amari hét hajtincse című kétnyelvű magyar–angol mesekönyvet az Igazgyöngy Alapítvány adta ki, melynek vezetője, L. Ritók Nóra 25 éve eltökélten küzd a gyerekszegénység felszámolásáért a berettyóújfalui régióban. Ez a szép kiállítású kötet amellett, hogy reményt adhat az ott élő kicsiknek egy jobb életre, a jóságba vetett hitet is erősítheti az olvasókban.
„Egyszer, hetedhét országon túl, ott, ahol a fekete kánya köröz a kék égen, annak a háta mögött volt egy csodálatos erdő – a környéken csak úgy emlegették, hogy a Szuno-erdő, mert a szuno bizony azt jelenti: álom.”
Ritók Nóra művésztanárként a Kelet-Magyarországon élő gyerekek vizuális nevelése mellett lassan, de biztosan, egy negyedszázad alatt – egyre bővülő csapatával együtt – olyan esélyteremtő modellt alkotott, amelyben a (sok)generációs szegénységben élők is megtapasztalhatják saját társadalmi értékeiket. Ennek egyik alapköve a Szuno webshop, amelyben az ott élő felnőtt- és gyerekközösség tagjainak alkotásait, termékeit vásárolhatják meg azok, akik támogatni szeretnék az Igazgyöngy munkáját. Az Amari hét hajtincse is beszerezhető a webáruházban.
Cigány és magyar népmesei elemek
Gáspár Katalin története ötvözi a cigány és a magyar népmesei elemeket, gyönyörű, tiszta képekkel mutatja meg Amari sorsát. Az Amari cigány nyelven azt jelenti: „a mienk”. A szöveg varázslatos mesevilágba kalauzol, főhőse a Szuno-erdő mellett lévő faluba keveredett Amari, a világszép árva, akinek „a haja hosszú volt, mint az országút, fekete, mint a kánya szárnya,
a szeme olyan zöld volt, mint a lapulevél, a szája olyan piros, mint a májusi cseresznye, a hangja pedig olyan édes, mint a tűz körül a muzsikaszó.”
Az árvalányt nagy szeretettel vette körül a közösség, mégis a faluszéli kunyhóban élő, gyermektelen gonosz boszorkány fogadta be, „akinek hatalma volt ég és föld, víz és tűz fölött”, hogy átadhassa neki a mesterségét. Ám a boszorkány mindhiába akarta megtanítani a gonoszságot a lánynak, hiába kínozta és dolgoztatta hajnaltól éjszakáig, Amari eredendő jóságát nem tudta átvarázsolni. A boszorkány szívében így „napról napra sorvadt a szeretet”.
Egy napon megint elküldte a lányt az erdőbe különböző bogyókat gyűjteni, amikből majd rontást hozó főzeteket készíthet, de amit a lány szedett, azokból bizony eddig is csak gyógyító főzetek lettek. Mivel Amari nagyon elfáradt a gyűjtögetésben, lepihent egy kicsit, a boszorkány pedig türelmetlenül utánament, hogy leteremtse. Épp akkor, amikor fölemelte a botját, hogy jól elagyabugyálja a lányt a lustaságáért, megjelent az erdőben Kincsó is, a cigányok királyának hetedik, legkisebb fia, aki titokban már rég kiszemelte magának Amarit.
Kincsó a lány védelmére kelt, de a boszorka éktelen haragra gerjedt, és 77 átkot (cigányul prikézsiát) szórt az erdőre, Amarira és Kincsóra is. Amari haját pedig nyolc tincsre választotta, és hét fa gyökerébe fonta, a nyolcadikat szabadon hagyta. Mindegyik tincsre rettenetes átkot szórt, és bűvös álmot küldött Amari szemére. A boszorkány gonosz varázslatát csak úgy lehetne megtörni, ha valaki kiszabadítaná Amari hajtincseit. Kincsó pedig azt az átkot kapta, hogy ha nem tudja kiszabadítani Amarit az álom fogságából, akkor soha, de soha nem lehet más oldalán boldog. Ettől kezdve, aki belépett a Szuno-erdőbe, azonnal álomba merült – az év egyetlen napját kivéve.
Ez csak az alaphelyzet, amit leírtam, a többit érdemes elolvasni a kötetben, mert akad néhány meglepetés is benne.
Ismerős motívumok
Gáspár Katalin meséje sok ismerős meseelemet idéz fel bennünk a János vitéztől kezdve a Csipkerózsikán át Böszörményi Gyula Álomfogójáig. Szerkezete a klasszikus népmeséket követi, ám a lírai sorok, a képszerű leírások és a sodró erejű történet miatt nem valószínű, hogy a majd’ húszoldalnyi szöveget több részletben is fel lehetne olvasni a gyerekeknek, túlságosan izgalmas ahhoz, hogy csak úgy abba lehessen hagyni. A betűmérettel akár a kezdő olvasók is elboldogulnak már.
Az első mese végén olvasható hét strófa valószínűleg dallamért kiált, mert versként önmagában nehezen értelmezhető vagy élvezhető. Amari titkos tükrébe is belenézhetnek az olvasók, ami a kötet második fejezete, de az nem is mese, hanem inkább a társadalom lelkiismeretének ébresztgetése. Ezt kicsit direktnek éreztem, bár tagadhatatlanul szükséges. Rachel Maltese fordításában angolul is olvasható az egész szöveg, a hét strófa sokkal jobban hangzik angolul, mint magyarul, és amennyire meg tudom ítélni, az egész mese fordítása korrekt, a lírai részek is szépen megszólalnak.
Több mint illusztráció
A kötetet kísérő képek, amelyeket L. Ritók Nóra és művésztanár kollégáinak tanítványai, az Igazgyöngy Művészeti Iskola diákjai rajzoltak-festettek, túlmutatnak önmagukon. A jól felismerhető igazgyöngyös stílusjegyeket mindegyik kép magán hordozza – függetlenül attól, hogy milyen technikával és milyen korú gyerekek készítették. Több olyan szívderítő illusztráció is szerepel a kötetben, amelyet kooperatív munkával alkottak meg a gyerekek. A madarak, fák, házak, dombok, égitestek, a mosolygó emberalakok és a színek mind azt mutatják, hogy minden gyerek egy csoda, és ha lehetőséget, esélyt kapnak arra, hogy ezt megmutathassák, csak úgy árad belőlük a képeiken keresztül az életöröm, az életigenlés és a tehetség.
„Azért dolgozunk, hogy minden gyermek azzá válhasson, ami lehetne”
– ez az Igazgyöngy mottója.
A kötet borítóját (nyitóképünk) Tóth Letícia illusztrációja díszíti, aki nem tudom, hány éves lehet, de az biztos, hogy ha létezik képköltészet, akkor ő egy igazi képköltő. A kötet létrejöttével Amari immár „a mienk” lehet, szívből kívánom, hogy minden Amari azzá válhasson, aki lehetne! Olvassuk, támogassuk, szeressük a mi Amarinkat!