Malala Juszafzai Nobel-békedíjas pakisztáni emberjogi aktivista új memoárja, a Finding My Way (Kb. Megtalálni a saját utam), egy egyetemista története is, aki kipróbálja a marihuánát, megbukik a vizsgákon és szerelmes lesz, miközben a házasság kérdéseiról elmélkedik és megpróbálja feldolgozni a múltat.
Malala Juszafzai 2012-ben terrorcselekmény áldozata lett: több iskolatársával hazafelé tartott, amikor a buszt, amin utaztak, tálib fegyveresek megtámadták és rálőttek a lányra. Ekkor még csak 15 éves volt. Korábban rendszeresen felszólalt a tálib elnyomás ellen, harcolt az oktatásért, 2014-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. Erről is írt a korábbi, Én vagyok Malala című könyvében.
Depresszió, lázadás, PTSD
A új memorájában az oxfordi és az azt követő éveiről mesél: az egyetem előtt sosem volt távol a szüleitől, és soha nem élt egyedül. Oxfordban küzdött azzal, hogy rájöjjön, ki is ő valójában, mondta az NPR podcastjában.
„Mindig is úgy éreztem, hogy most már be kell váltanom a [Nobel-díjjal] kapcsolatos elvárásokat. A díjat az eddigi munkámért kaptam, de azért is, ami még előttünk áll. Egész életemben azon kell dolgoznom, hogy bebizonyítsam, hogy megérdemeltem” – mondta.
Juszafzai arról is mesélt, hogy ki akarta próbálni, milyen érzés megszegni a szabályokat. Felmászott egy tetőre, ami tilos volt, és kipróbálta a marihuánát, ami PTSD-t váltott ki nála.
„A testem megdermedt, és újraéltem a tálib támadást. Láttam a fegyverest, azt hittem, hogy ez újra megtörténik.
Gyakran beszélek arról, hogy megműtöttek és nagyon gyorsan felépültem, de amikor ez történt, rájöttem, hogy talán mégsem gyógyultam meg teljesen” – idézte fel. Arról is beszélt, hogy a támadás után hét évvel még mindig szorongással és depresszióval küzdött.
Virginia Woolf, kérlek, segíts!
Megosztotta a podcast hallgatóival azt is, hogy szerelmes lett, és az ő kultúrájában ahhoz, hogy két ember együtt lehessen, össze kell házasodniuk. Mégis elbizonytalanodott. Sok lányt látott, akik elvesztették a lehetőséget, hogy befejezzék tanulmányaikat és megvalósítsák álmaikat, hogy orvosok vagy mérnökök legyenek, mert férjhez adták őket:
„A házasság volt az utolsó dolog, amire gondolni akartam. Nem volt menő dolog.
Ha lányként jövőt akartál építeni, akkor a lehető leghosszabb ideig távol akartál maradni a házasságtól.”
Feminista szerzőket kezdett olvasni: „Virginia Woolf, kérlek, segíts, Bell Hooks, megosztanál velem néhány bölcs szót?” – idézte fel ezt az időszakot.
Juszafzai alapítványa, a Malala Fund, továbbra is a lányok oktatásáért küzd világszerte. „Amikor magad is szembesülsz erőszakkal, sérelemmel és traumával, megérted, milyen szörnyű és borzalmas dolog ez” – mondta.
A kötet magyar fordításáról egyelőre nincs hír.
(npr.org)