Dr. Jesús Martín-Fernández nagybátyja hét évvel ezelőtt halt meg agydaganatban, de már a műtét után „elvesztette” az érzelmeit: nem volt önmaga, nem érzett örömöt. Martín-Fernandez küldetésének tekintette, hogy változtasson az agyműtéten átesett páciensek életminőségén.
2023-ban végrehajtotta az első olyan éber agyműtétet, amelyben a saját maga által kifejlesztett, AI-on alapuló a tesztet használta a beteg érzelmeinek azonosítására és megőrzésére. Ehhez azonban sok csatát meg kellett vívnia az akadémikusokkal, és bizonyítania kellett, hogy az eljárás működik. Tapasztalatairól és az eljárásról Mondd, mit érzel – Egy idegsebész naplója címmel írt személyes hangvételű könyvet (itt beleolvashatsz). A Futurotheca nonfiction fesztivál apropóján beszélgettünk vele.
A Futurotheca főtámogatója az Erste, mert ha ismered önmagad és a világot, könnyebb hinni a jövődben. Higgy magadban! Az Erste már hisz benned.
Miért döntött úgy, hogy orvos lesz?
Öt-hatéves korom óta érdekelnek a komplex rendszerek, a bolygók, a zene világa, és emlékszem, ahogy néztem, amint a seregélyek mozgó képeket hoznak létre az égen. És volt még egy dolog, az agy: olyan, mintha mindannyiunknál hasonló lenne, mégis mindenki máshogy gondolkodik, érez, viselkedik. Tudni akartam, hogy ez a háromdimenziós tömeg hogyan képes ilyen különböző személyiségeket létrehozni az emberekben.
Miért fontos, hogy egy agyműtét során ne csak a mozgáshoz és a beszédhez kapcsolódó funkcionális területeket védjék, hanem az érzelmi hálózatokat is feltérképezzék?
Amikor a nagybátyámnál glioblasztómát diagnosztizáltak, és megoperálták, többé nem volt önmaga. Nem élvezte a zenét, nem érzett örömöt, nem reagált az ölelésre. Rájöttem, hogy az idegsebészet nem értékeli eléggé az érzelmi szférát, az empátia képességét.
Tudni akartam, hogyan lehetne a műtét során megvédeni az érzelmeket, hogy a beteg visszatérhessen a normális életéhez.
Tudtam, hogy nemcsak az agy érzelmi hálózatainak megértése lesz nehéz, hanem egy olyan teszt kidolgozása is, amely erre alkalmas. Hosszú út vezetett a célig.
Többször említi a könyvben, hogy nem a daganatot kell operálni, hanem az agyat. Mit jelent ez?
Fontos, hogy az idegtudomány ne arra összpontosítson, hogy hol van a tumor, hanem élőben faggassuk a konnektomot, az agy idegsejtjei között létrejövő kapcsolatok térképét, hogy hol kell abbahagyni a tumor kimetszését. A könyvben is írok arról, hogy a homo sapiens sapiens elméjét alkotó agyi funkciókat nem önálló kontinensként kell értelmezni, hanem inkább olyan városhálózatokként, amelyek egymással összhangban ragyognak föl. Minket az érdekel, hogy a városok közül melyik ház mely lépcsője játszik kulcsszerepet abban, hogy a hálózatok tökéletesen működjenek együtt. Ha ezt megtaláltuk, meg is óvhatjuk a műtét közben. Ehhez kell a teszt.
Miközben éber agyműtétet végzünk, melynek során eltávolítunk egy tumort, négy-öt másodpercig fájdalommentesen elektromosan ingereljük az agyat. Így valós időben kérdezhetjük meg a páciens elméjétől, hogy a szóban forgó terület kritikus-e az arcon tükröződő érzelmek felismerésében.
Így még azokon a területeken is eltávolítottuk a tumort, amelyeket inoperábilisnak tartanak, mert az érzelemkezelés tekintetében kritikusak.
Yolanda volt az első személy, akin sikeres műtétet hajtott végre ezzel a módszerrel 2023-ban. Ön hogyan élte meg ezt a sorsfordító eseményt?
29 éves voltam, és nagy nyomás nehezedett rám. A tumor beszűrődött az érzelemszabályozás és -feldolgozás egyik legfontosabb rendszerének mélyére, a cingulumba. A műtőben már nem éreztem a nyomást, teljesen világos volt számomra, hogy mit kell tennem. Nagyon kimerültem, az operáció után két hétig nagyon fáradt voltam.
De Yolanda ma normális életet él, és gondoskodik a gyermekéről. Számomra ez több mint elég.
A könyvben azt írja, hogy a mentora, Hugues Duffau professzor a műtét előtt néhány percig nem szól senkihez, szinte meditatív állapotban készül a beavatkozásra. Önnek van valami rituáléja, amit műtét előtt elvégez?
Duffau minden beteget úgy kezel, mintha az lenne az utolsó dolog, amit az életében tesz. Ez nagyon inspiráló a számomra. Én az operációk előtt zenét hallgatok, Jorge Drexlert uruguayi énekestől és zeneszerzőtől az Al otro lado del río (A folyó túloldalán) című számot. De ez az elmúlt évben ez egy kicsit nehezebb, mert a világ minden részéről jönnek hozzám idegsebészek, diákok és neuropszichológusok, akiknek beszélnem kell az aktuális esetről a műtét előtt.
Ön zeneszerző és karmesteri tanulmányokat is folytat, a kötetben többször hasonlítja az agy harmonikus működését egy szimfonikus zenekarhoz. Hol találkozik a klasszikus zene és az idegsebészet?
A zene is egy komplex, dinamikus rendszer, ahol az egész több, mint az egyes részek összege. Amikor leütjük a zongorán a C-dúr három hangját, az akkord több, mint az egyes különálló hangok. Az agy nagyjából így működik: különböző régiók kapcsolódnak össze a térben, és ebből az összekapcsolódásból komplex funkciók, érzelmek keletkeznek.
Hogyan tud időt szakítani a zeneszerzésre és a karmesteri tanulmányaira?
Azt hiszem, hogy én olyan ember vagyok, aki arra született, hogy alkosson. Szigorúan neveltek, és a fegyelem több időt teremt, többet, mint amennyinek látszik.
A könyve elején saját tapasztalatai alapján ír arról, hogy a fiatalok nem emelhetik fel a hangjukat úgy, ahogy szeretnék. Mit tanácsol azoknak a kutatóknak, akik az árral szemben úsznak?
Néha tényleg őrületes, ahogy a tudomány működik. Olyan, mint a társadalom, minden komplex rendszernek van egyfajta hajlama, hogy ellenezze a változásokat. Nagyon szenvedtem ettől, és néha nehéz volt ezt elviselni és erősnek maradni. A mentorom, Duffau professzor nagyon sokat segített nekem, szerintem ő is átélte ezt a múltban. De túléltük, és minden tanulmányunk bizonyítja, hogy helyes úton járunk.
Néha elgondolkodom azon, hogy mi lehetne az utolsó üzenetem a fiataloknak, ha valami történne velem. Az, hogy kérlek, folytassátok. Megígérem, hogy megéri! Teljesen normális, hogy a régiek azt mondják, hogy ez nem fog működni.
A tudomány legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy csak egy bizonyos ideig vagyunk igazunk.
Ezt meg kell értenünk. Tehát a fiataloknak és azoknak, akik valóban úttörő kutatásokat végeznek, azt tanácsolom, hogy folytassák.
Milyen irányban folytatja tovább a kutatásait? Mi a következő lépés?
Megpróbáljuk komplex módon megérteni az agy dinamikáját, hogy megtudjuk, hogyan keletkezik a tudatosság, a kognitív képességek, a memória vagy az önismeret. A világ minden tájáról származó kollégáimmal együtt létrehozunk egy szervezetet (World Society for Awake Mapping). Három éve még az elutasítással küzdöttem, most pedig olyan idegsebészek is támogatnak, akik 30 évvel idősebbek nálam – és ez tényleg őrület. Ha megtehetem, továbbra is gyarapítani fogom a tudásomat, és egy jobb világot próbálok teremteni.