Ma 120 éve született J.R.R. Tolkien angol nyelvészprofesszor és író, a huszadik század talán legnagyobb hatású fantasy-világának, mitológiájának megteremtője. A fiatal nyelvész az első világháború alatt, a kórházban lábadozva kezdett el saját maga szórakoztatására mítoszokat és meséket írni, amelyek az angolszász mitológia elemeit és hangulatát magukba olvasztva megteremtették az alapját a Középfölde világának. Szintén ekkor kezdett el „nyelveket gyártani” - munkássága alatt több középföldi nyelvet is kidolgozott, teljes szótárral, részletes nyelvtani szabályokkal, olyannyira, hogy ezek a nyelvek elsajátíthatók és használhatók.
A mesék után elsőként a Hobbit született meg, gyermekei kérésére, majd közel tíz évnyi munka után 1954-ben kiadták a Gyűrűk Ura című regény első részét. (Tolkien mindig is tiltakozott az ellen, hogy regénye trilógia lenne, hiszen csak a kiadó praktikus megfontolásai miatt szabták fel három kötetre.)
A Gyűrűk Ura önmagában is egy remekmű, de valójában csak a Tolkien-jéghegy csúcsa. Az író olyan részletesen és alaposan kidolgozta a meséi helyszínét, nyelveit, szokásait, hátterét, ahogy azóta kevesen, pedig legszívesebben minden fantasyírónak a kezére ütnénk, mielőtt billentyűzethez nyúl, hogy munkálkodjon alaposabban. Tolkiennek még az is sikerült, hogy a tengernyi anyagból megfelelően szelektáljon: a regényeket nem zsúfolja tele fölösleges információkkal és leírásokkal, hagyja, hogy a szépséges szöveg elvarázsoljon minket. Az olvasó pontosan annyit kap meg a tudnivalókból, amennyire szüksége van a történet megértéséhez, a többi ment a függelékbe, vagy a fiókba. Amit még külön szeretünk így utólag is a 120 éves Mesterben, hogy híresen kedves levelező volt, hosszas és megértő történetvezetési, fonológiai és egyéb vitákba bocsátkozott rajongóival- ezt így utólag is nagyon, nagyon hiányoljuk.
Mit olvassunk mindenképp?
Tolkeintől bármit, de aki nem olvasta Gyűrűk urát, szégyellje magát és vegye meg új kiadásban.
Aki még csak a Gyűrűk urát és az ahhoz kapcsolódó könyveket olvasta, ismerkedjen meg a mesékkel (különös tekintettel a szívszorító és gyönyörű Pepecs mester falevele címűre),
aki valami különlegeset szeretne, nézze meg ezt a fakszimile mesekönyvet:
és aki olvasni is lusta, az csak lapozgasson!
