Hogy a 2014-es Ebola-járványról születik-e majd regény, azt egyelőre még nem lehet tudni, ám amíg kiderül, a Flavorwire összegyűjtött tíz könyvet járványokról, fájdalomról, szenvedésről. Pestis az irodalomban. Hipochondereknek egyiket sem ajánljuk.

Kezdetnek itt van mindjárt a Dekameron, melyben a Fekete Halál a tizennegyedik századi Firenzében szedi áldozatait. Boccaccio úgy festi le a szörnyű kórt, mintha csak a szerelemről mesélne, bár a szerelmesnek csókot adni sokkal kifizetődőbb, mint a halálnak.

Daniel Defoe A londoni pestis című könyve épp azt adja, amit a címében ígér. Pestist Londonban, méghozzá 1772-ben. A várost bubópestis tizedeli, a járvány pedig minden időben érvényes kérdéseket vet fel. Ha pestis támadja a városod, akkor megkímélve magad a fájdalomtól és a betegség horrorjától, elmenekülsz előle, vagy maradsz, és segítesz másokon? (Esetleg meghalsz.) Defoe munkája számos pestisregényt inspirált, a legfontosabb ezek közül Albert Camus 1947-es munkája.

Ha azt gondolod, hogy az ebolát egy bosszúálló isten küldte ránk, netán ez az emberiség kollektív büntetése az összes bűnért, amit elkövetett, az valószínűleg nagyon utálod majd Camus regényét, A pestist. Ha az ebola miatt elgondolkodsz az élet nagy kérdésein, akkor viszont imádni fogod az algériai járványsztorit, ami valójában a nácikról is szól.

Herman Hesse fogja a címszereplőit, az aszkéta paptanárt, Narziss-t, és a művészi ideált hajszoló Goldmundot, és megmeríti őket a pestissel sújtott középkori Németország szörnyűségeiben. De mi van akkor, ha valaki azt hiszi, pestises vagy, de te tudod, hogy téved?

A legjobb módszer a társadalom törékenységének bizonyítására az ebola. Vagy haogy a Nobel-díjas Jose Saramago képzelte 1997-ben, a Vakság. Ha tudni akarod, hogy milyen, amikor egy modern nagyvárosban üt be a krach, akkor megtaláltad a neked való regényt.

Mary Shelley úttörőnek számító 19 századi sci-fi antiutópiájában, Az utolsó emberben a nemzetközi felelősséget kérdőjelezte meg. Arra volt kíváncsi, vajon Európa és Amerika felelős-e az ebola terjedéséért. Nem biztos, hogy akarjuk hallani a válaszait.

Jack London 1912-es regénye szintén a jövő emberét dobja áldozatuk a szörnyű kórnak. 60 évig pusztított a Vörös Halál A skarlát pestisben (The Scarlet Plague), és mire a történet 2073-ban elkezdődik, csak egy kérdés marad. Mit örököljenek tovább a kultúránkból azok, akik túlélték a borzalmakat.

Alessandro Manzoni háromkötetes történelmi regénye a két évszázaddal korábbi, pestis sújtotta Milánóba kalauzol. A jegyesek monumentális történetében többek között az 1630-as nagy pestis-járvány elevenedik meg, miközben Renzo és Lucia csak egyetlen dolgot szeretne – összeházasodni.

Az elszánt diplomata című John Le Carré-regényben egy nemzetközi összeesküvést sejtenek a világméretű AIDS-járvány mögött. Hogy kinek áll ez érdekében? A kérdés inkább az, kinek nem.

P.D. James könyvében nem egyszerű feladat Az ember gyermekének lenni, főleg, mert egy terméketlenségi hullám miatt már a születésre sem maradt esély. A háttérben csendben tombol a diktatúra, James pedig Defoe és Shelley stílusát elegyíti, és az egyéni valamint társadalmi felelősség kérdését járja körül.

A kétszeres Costa-díjas (vagy ahogy a díj elnyerésének idején hívták, Whitbread-díjas) Jim Crace nem fest túl szép képet Amerikáról. A The Pesthouse-ban szinte az egész ország megfertőződött, ám az betegeket nem karanténba zárják, hanem inkább elkerülik.