Az informatikus, aki lelket adott a scifinek

Valuska László | 2017. január 22. |

Huszonöt év alatt mindössze tizenöt novellát írt a scifi halk zsenije, Ted Chiang, akinek írásaira világszerte az Érkezés című film hívta fel a figyelmet. A műfajon belül persze már sokat ünnepelték, írásaival minden fontos díjat megnyert, akár többször is. Lelket adott a scifinek, ha nagyzolósan, de röviden akarnám összefoglalni írásait. Ted Chiang idén lesz ötven éves, informatikusként diplomázott, 1989-ben az Omniban jelent meg első írása, a Babilon tornya, egyébként az informatika területén műszaki leírások készítéséből él. Olyan keveset ír, hogy lassan ezeket a szövegeit is az életmű részének kell tekinteni. Kevés, ám annál nagyszerűbb elbeszélése van, amiket viszont szétdíjaztak (Hugo, Nebula, Sidewise, Locus), ebből a szempontból óriási novellistával van dolgunk. 2002-ben jelent meg angolul az Életed története és más novellák című gyűjteményes kötete, amit tavaly adott ki az Agave az Érkezés bemutatójához kötve.

Ted Chiang: Érkezés - Életed története és más novellák

Agave Könyvek, Budapest, 2016, 309 oldal, 2958 HUF

 

Chiang szövegei feldolgozásért kiáltanak, de nem azért, amitől ő is félt, hogy az írása csak egy bemelegítés, felvezetés a filmadaptációkhoz, hanem okos, érzelmes és nagyszerű víziói miatt. Írásai általában egy-egy szereplő fejében játszódnak, ilyen szempontból az adaptáció ellen dolgoznak, de mégis pörgős cselekményeket épít. Az Életed történetéből Eric Heisserer írt közel öt év és majdnem száz változat alatt forgatókönyvet, amit a Sicario rendezője, Denis Villeneuve filmesített meg. Chiang viszont sokkal izgalmasabb annál, hogy kizárólag egy sikeres film alapművének szerzőjeként gondoljunk rá.

Régi tartozásomnak teszek eleget, amikor Ted Chiang egészen zseniális scifi novelláskötetét választottam a hét könyvének. Az Érkezés a tavalyi év egyik legmeglepőbb, legkülönösebb és legszebb scifi filmje volt, óriásit ment a mozikban Villeneuve rendezése, amiben Amy Adams és Jeremy Renner játszották a főszerepet. Kevés scifit olvasok, de Chiang magával ragadott.

Chiang igazi humanista, aki bármilyen izgalmas tudományos kérdést is dolgoz fel a mesterséges intelligenciától egy roppant bonyolult matematikai kérdésen át az idegenek nyelvi megismeréséig, mindig az emberekre koncentrál. Ugyanis őt mindenféle problémafelvetésben a megismerés érdekli, annak határai, ahogy például a Bábel tornya című novellájában. Ebben az epikusan látványos történetben az évszázadok óta épülő toronyba Elámból érkezik a Hillalum nevű bányász, hogy a csúcsra érve, a segítségével az ég bejáratát átütve megismerhessék Istent. Chiang a bibliai történetben szinte a Pokoli torony című klasszikus katasztrófafilmet idézi meg a szuperszűk térhasználatával, ami mégis egy vertikális faluvá változik, olyan életközösséggé, aminek a tagjai a felfoghatatlant kergetve építik a tornyot, hátha egyszer a végén felbukkan Isten. A gondolkodásunk határairól szóló gyönyörű és szédületes novella olyan magasra nyújtózik, hogy beleszédülünk, ha lenézünk. És ez a nyitó novella még nem is scifi, bizonyos értelemben egy apokrif.     

Az év sci-fije novelláskötetben érkezik

Az Életed története és más novellák a létező legkülönbözőbb helyekre nyújt betekintést. Egy bábeli torony összeköti a Földet az égbolttal. A miénkhez nagyon hasonlító világban az angyali látogatások a mindennapi élet rémisztő és egyben csodálatos történései. Tudósok felfedeznek egy nem e világi nyelvet, ami alapjaiban változtatja meg a gondolkodásunkat és érzékelésünket az időről és a valóságról.

Egy másik elbeszélésben is foglalkozik Istennel, aki létezik, sőt hol angyali jelenések, hol más formában rendszeresen megmutatja magát. A pokol mint Isten hiánya című írásban komolyan veszi a szerző, hogy Isten létezik, viszont ebből sajnos nem következik, hogy az életünk sokkal megnyugtatóbban zajlana, inkább nyomasztóan melankolikus lesz.

Általánosságban azt elmondhatjuk, hogy Chiang bármelyik novellája könnyedén megfilmesíthető lenne, klasszikus, nagy költségvetésű scifit lehetne forgatni az Értsd meg című írásból, ami a megismerést nem Isten keresése felől, hanem az ember Istenné válása szempontjából kutatja. A főszereplő egy kísérleti hormonkezelés miatt egyre okosabb lesz, mintha a biológiai testben egy mesterséges intelligencia kezdene működni. Úgy válik szuperokossá, hogy felismeri saját határait, illetve tágítja azt. Milyen határai lehetnek a tudásunknak? Mi történik akkor, ha radikálisan ki tudjuk tágítani tudatunkat? Hogyan változik meg az ember azáltal, hogy önmagán túlmutatóan nagy lesz a tudása? Fura kérdések ezek, pedig mindez egy akciódús cyberkrimi valójában, aminek olyan fináléja van, hogy a Mátrix is megirigyelhetné.

Ide kapcsolódik a kötetben olvasható Az emberi tudomány fejlődése, ami a fent már megírt szuperintelligenciának az ellentétes oldalát mutatja be: mi történik akkor, amikor a szuperintelligencia már sokkal okosabb lesz nálunk, embereknél. Ebben tetten érhető Chiang írói nagyszerűsége, hiszen a problémafelvetései annyira egyediek, hogy még a kevésbé sikerült írásai is izgalmasak tudnak lenni. Egy novellagyűjteménybe törvényszerűen kerülnek sikerületlenebb alkotások is. Chiangnál a kevésbé jók sem hagynak nyugtot az olvasóknak, és az Életed története és más novellák hét elbeszélése nem mind különleges, a személyes kedvenceim a Bábel tornya, az Életed története és a Nullával való osztás.

Kötet címadó novellája az Életed története, amiből az Érkezés című mozifilm is készült. A nyelvi megismerés szerepe a filmben is hangsúlyos, a novellában ez sokkal részletesebb, és épp ezért izgalmasabb is, viszont rendkívül rétegzett is, pedig a filmben is érzékenyen közelítenek a családi történethez. A novella nagyszerűsége nem az ufókból következik, hanem a kultúrák találkozásából: hogyan lehet a világunkban (országunkban, kultúránkban) megjelenő idegeneket (ld. migránsok) a kommunikáció segítségével nemcsak megismerni, hanem megérteni is, sőt ebből tanulva bizonyos értelemben izgalmas új változásokat is beindítani. Ritkán látni ennyire nyitott és érzékeny scifit, amiben a nyelv nem csupán egy eszköz, hanem a megismerés és megértés kulcsa is.

A nyelvtudomány mellett a matematikával is foglalkozik Chiang: a matematikusnő rájön, hogy a matematika nem egzakt tudomány, így két szám akkor is lehet egyenlő, ha nem nullával osztjuk. Én már a középiskolai matekórán is inkább olvastam, de így is egy csomó mindent megértettem, annyira érzékletesen ábrázolja, hogyan roppan meg egy ember racionális világképe. Mellesleg újra bizonyítja, milyen érzékenyen képes ábrázolni személyes történeteket, itt konkrétan a tudós házaspár személyes problémáit és a tudományos kérdésekből levezethető tragédiáit.

A kötet politikailag és társadalmilag legaktuálisabb novellája a Szépségvakság: Dokumentumműsor. Bár 2002-es a novella, mégis az őrületes, igazságon túli 2016-os évben vicces olvasni. Amikor a magyar és amerikai mainstream politika is a politikai korrektség végéről beszél, akkor szövegében ezt maxolja ki. A Szépségvakság: Dokumentumműsor egy kevésbé jól összerakott elbeszélés, ami mégis tök izgalmas kérdést jár körbe: mi történik akkor, ha létrehoznának egy anyagot, ami teljesen kiöli az agyunkból a szépség észlelését. Nem tudnánk eldönteni, ki szép és ki nem, sőt ez a kérdés teljesen értelmetlenné is válna.

Egy novelláskötet azért izgalmas, mert sok különböző arcát megmutatja egy szerzőnek, mintha egy portfóliót olvasnánk. Vannak szuper és kevésbé szuper novellái is, de mindegyikre jellemző a rétegzettség, az izgalmas kérdésfeltevés és minden tudományos problémában megbúvó humanizmus. Chiang nem fog többet és gyorsabban írni, de ez nem baj, ne legyünk telhetetlenek. Ha az Érkezés miatt Chiangot felfedezi Hollywood, akkor csak abban bízzunk, hogy nem herélik ki a szövegeit, hanem legalább olyan érzékenyen nyúlnak az írásaihoz, mint Villeneuve tette.

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél