„A tökéletes, háborítatlan boldogság vagy permanens javulás állapotában ábrázolni valakit vagy valamit nagy valószínűséggel bődületes írói kudarc volna“ – vallja Szvoren Edina, aki szerint a komolyabb irodalmak általában a romlásról, a rosszról, a hiányról írnak. Azt a Verseim kapcsán egy korábbi interjúban már elmondta nekünk, hogy tanácstalanul áll az olyan visszajelzések előtt, amelyek szerint a szövegei kíméletlenek vagy nyomasztók lennének. Most ehhez kapcsolódva azt is elárulta, hogy igaza volt-e a kritikusoknak, amikor azt írták, hogy az új novelláiban tudatosan reagált ezekre az értelmezésekre.
Tízek. 2019-ban negyedszerre adják át a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. A Könyvesblogon rendszeresen bemutatjuk a jelölteket, a velük készült mini-interjúkban a díjra jelölt műveikről faggatjuk őket. A Libri irodalmi díjról egy öttagú zsűri dönt (Bálint András, Beck Zoltán, Fullajtár Andrea, Károlyi Csaba, Szilágyi Zsófia), a Libri irodalmi közönségdíjról pedig az olvasók szavazhattak. A Libri-díjak nyerteseit május 15-én hirdetik ki.
A Verseim cím becsapóssága izgalmas keretet ad a novellák olvasásának. Miért ezt választottad a kötet címének, hogyan kapcsolja össze a szövegeket?
Tematikusan is adódott ez a kötetcím, hiszen több szereplő olvas, ír, firkálgat, videókat vesz fel, verseket tud vagy felejt el, ugyanakkor régóta mondom, hogy az írásmódszerem és maguk a kész szövegek a tömörségük, a mondatra rakott súlyok okán sokban hasonlítanak a versre. A Jönnek a verseimben beharangozott költemények pedig a kötetcímmel játékosan magára a kötetre is rámutatnak: megjöttek.
Szvoren Edina: Verseim - Tizenhárom történet
Magvető Könyvkiadó, 2018, 206 oldal, 3299 HUF
Sok olyan novella van, amiben valahogy elromlanak, meghibásodnak a tárgyak, az eszközök, vagy éppen maga az emberi test. Miért fontosak az elrontott dolgok?
A tökéletes, háborítatlan boldogság vagy permanens javulás állapotában ábrázolni valakit vagy valamit nagy valószínűséggel bődületes írói kudarc volna. Az írásaimban esetleg az működhet kicsit másképp, hogy mivel óvakodom nemcsak a pátosztól, a pszichologizálástól és az értekező próza fikcióba emelésétől, hanem maguktól a szó szerint vehető, szereplőim szájába adható szavaktól is, ezek a romlások és meghibásodások más felületeken, a testén és a tárgyakén jelentkeznek. Mivel a szereplőim vagy az elbeszélőim nem értelmeznek, nem a nyelv nyelvén gondolkodnak, és sok esetben tulajdonképpen nem is beszélnek, a tárgyaik, a környezetük és a testük beszél helyettük. A komolyabb irodalmak általában a romlásról írnak, a rosszról, a hiányról, úgyhogy nem hiszem, hogy e tekintetben bármi különleges lenne az írásaimban. Az eszközök viszont természetesen különbözhetnek aszerint, hogy az embert, az őket körülvevő tárgyakat, magát a testet vagy a cselekményt beszéltetjük-e.
Az elrontott dolgok a legfontosabbak
Amikor Szvoren Edina nyolc évvel ezelőtt berobbant az irodalmi köztudatba Pertu című kötetével, az egyik legígéretesebb fiatal epikusként kezdték számon tartani. Azóta még három rövidprózakötete megjelent, és ma már világos, hogy ő az ország egyik legerősebb novellistája. Szövegei mindig kissé...
Több kritikus úgy értelmezett bizonyos szövegeket a kötetben, mintha azok ironikus reakciók lennének a kritikákra, amelyek szerint a novelláid kíméletlenek, sötétek. Volt ilyen szándékod?
