A hét legfájdalmasabb és egyben legcsodálatosabb mondatát olvastuk a nagy Gulág-könyveket megíró orosz Alekszander Szolcsenyicintől, aki a napokban volt 88 éves, és ennek okán a Spiegelnek nyilatkozott. (Via Paper Cuts)

Az íróról annyit mindenképp illik tudni, hogy 1945-ben letartoztatták hazájában, ezután 11 évig tartották fogva, majd rehabilitálása után megírta az egyik kedvenc orosz szövegünket, az Iván Gyeniszovics egy napját. Az irodalmi Nobel-díjat 1970-ben kapta meg, majd három évre rá megírta a Gulág-szigetcsoport című hatalmas könyvét, ami miatt elkergették az országból.

Az öreg mester az interjúban kicsit beszólt Amerikának, kicsit dicsérte Putyint is, hogy szegény és demoralizált emberek sokaságával kell tennie valamit, de ő mindent megtesz, amit csak lehet.

Az interjúnak a vége a legkeményebb:

Spiegel: Fél a haláltól?
Szolzsenyicin: Nem, nem félek a haláltól már. Fiatal koromat apám korai halála árnyékolta be - 27 évesen meghalt -, és féltem meghalni, mielőtt az irodalmi terveim közül mindegyik valóra vált. De 30 és 40 éves korom között a hozzáállásom a halálhoz eléggé nyugodttá és kiegyensúlyozottá vált. Úgy érzem ez egy természetes, de semmi esetre sem végső mérföldköve az ember létezésének.
Spiegel: Sok szép kreatív évet kívánunk még önnek.
Szolzsenyicin: Nem, nem. Nem kell. Elég volt ez.

Kapcsolódó anyagok:
Szolzsenyicin a Wikipedián
Teljes interjú a Spiegelen