Nagyszabású, ugyanakkor számos problémát felvető életutat és életművet tudhat magáénak az ötven éve elhunyt Sinkó Ervin. Munkásságát írók, történészek, irodalmárok és filozófusok elemzik majd azon a kétnapos konferencián, melyet március 27-28-án rendez a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Budapesten. Mutatjuk, hogy sok más mellett mire lehet számítani:
Szécsi Noémi író - Az 1910-es évek és a Horthy-korszak magyar baloldali női szerepmintáiról
Az egyetemen tanuló Új Nő, a csúf, okoskodó Galilei-körbe járó kékharisnya, az agresszív agitátornő, a népbiztosság idealista munkatársnője, a puritán elvtársnő, a „női mivoltából kivetkőzött kommunista szörnyeteg” – ezek a baloldalon haladó nők különféle szempontokból és korszakokban adott leírásai. Olykor egy hatalmas, tisztán maszkulin misszióban részt vevő segítőkként láthatjuk csak őket, akik a megalkuvó jótékonysági szervezetnek látott feministákat is balról előzik, és akiket női mivoltuk is zavarba ejt. Mások viszont az eltemetett alternatív baloldali hagyományok és nőpolitika elfelejtett harcosai. Meghatározó volt-e társadalmi hátterük, milyen volt, hogyan változott a viszonyuk a női jogok képviseletéhez, mekkora szerepet vittek az „Ügy” sorsát illetően, létezett-e bármi, amiben egyet tudtak érteni az uralkodó konzervatív nőideál céljai közül? Az előadás Sinkó Ervin Optimisták és Tizennégy nap című regényeit támpontul használva kísérli meg bemutatni a baloldal női szerepmintáit Magyarországon az 1910-es évektől a Horthy-korszakig.
Losoncz Alpár filozófus (Újvidéki Egyetem) – Sinkó Ervin 1945 utáni jugoszláviai „szerepeiről”
Arra vállalkozom, hogy megvilágítsam Sinkó visszatérését a háború utáni, titóinak nevezett Jugoszláviába. Kétségtelen, hogy messzemenő reményeket fűzött az új országhoz, amely nemsokára egy különút ösvényein haladt a reál-szocializmus országaihoz képest. Ugyanakkor esszéi, megnyilatkozásai tanúsítják, hogy továbbra is az individualizmus sajátos válfaját képviselte: hogyan lehetett ezen individualizmust társítani a mégiscsak bolsevik útvonalat követő jugoszláv rendszerrel? Sinkó intézményes szerepeket is vállalt az új rendszerben: hovatovább, büszke is volt ezen szerepeire. Nem keveredett-e Sinkó, óhatatlanul is, a többletapológia csapdájába? Nem jegyezte-e el magát a jugoszláv rendszerrel oly mód, hogy egyúttal megkérdőjelezte a „valamikori” messianisztikus forradalmár álláspontját? És egyáltalán milyen módon rendezte át életét, milyen jelentéseket írt hozzá személyiségéhez a jugoszláviai létezés? Módosult-e bármi is a néhai messianisztikus gondolkodó önértelmezésében, vagy egyszerűen Sinkó kényszerű alkut kötött az új hatalommal?
Radics Viktória író – Sinkó és Mirosav Krleža moszkvai naplójegyzeteiről
Az előadásban Sinkó Ervin és Miroslav Krleža moszkvai naplójegyzeteit fogom összehasonlítani. Miroslav Krleža horvát író 1924-ben tett hosszú utazást a Szovjetunióban, amiről cikkek formájában is beszámolt, ezek 1926-ban "Kirándulás Oroszországba" (Izlet u Rusiju) cím alatt jelentek meg szerb-horvát nyelven könyv formában Zágrábban. Sinkó Ervin az 1935--37-es évekről számol be naplójegyzetekkel dúsított emlékirat formájában az "Egy regény regénye" (ami 1953-ban íródott) lapjain. Kérdésem az, hogy a két szemtanú hogyan látja a korabeli Szovjetuniót, és hogyan dolgozzák fel írásos formában a konkrét tapasztalataikat, hogyan ütközik náluk az ideológia az érzékelt valósággal.
