December 11-én 17 órakor az Írók Boltjában Ófeigur Sigurðsson Jón története című könyvét mutatja be Dunajcsik Mátyás és Egyed Veronika. A szerző levelet írt az olvasóinak.
Jón, a frissen házasodott izlandi tiszteletes hosszú útra indul a Katla vulkán szomszédságában lévő birtokra, hogy egy új élet reményében előkészítse várandós felesége számára. A fiatal papot azonban még ide is elkíséri rossz híre: azt rebesgetik róla, hogy hitvese első férjét ő ölte meg, s ezért kellett távoznia a kolostorból, ahol korábban tisztséget viselt. Miközben a kitörni készülő vulkán tűzzel és hamuval borítja el a zord és kietlen vidéket, Jón egy partmenti barlangban húzza meg magát, hosszú és szenvedélyes leveleket írva feleségének mindarról, ami közben vele történik. A barlang mélyén megküzd belső démonaival és félelmeivel, minden reményét Istenbe, a szerelembe és születendő gyermekébe helyezve. Ám amikor megjelenik nála Skuli, a bíró, Jón kénytelen szembenézni a múltjával. - Ófeigur Sigursson 1975-ben született Izlandon. A fiatal izlandi költészet és irodalom egyik meghatározó alakja, hat verseskötet és két regény szerzője. Irodalomkritikusként és fordítóként olyan írókkal foglalkozott, mint Georges Bataille, Céline vagy Michel Houellebecq. Második regénye, a Jón története 2011-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.
Reykjavík, december 6.
A Jón megjelent magyarul! Mélységesen örülök ennek, mert mindig úgy találtam, hogy Izland és Magyarország között létezik valami rejtelmes kapcsolat. De mivel ez a kapcsolat rejtelmes, nem tudom teljesen megmagyarázni, hogy pontosan mit is értek ezen, ez csak az én személyes érzésem.
Jón (Jón Steingrímsson) létező személy volt, pap, aki a XVIII. századi Izlandon élt. Tüzes papnak hívták, mert úgy tartották, híres prédikációjával megállította a templom felé tartó lávafolyamot. De egyben rendkívüli író is volt. Önéletrajzában nagy pontossággal ír le minden egyes eseményt, és szokatlanul nyíltan szól érzelmeiről és magánéletéről. Az önéletrajzban van egy hiátus, 1755-1756 tele. Az egyetlen dolog, amit erről a télről megemlít, valami efféle: Azt a telet öcsémmel egy barlangban töltöttük, és ott nagyon nyugodt, jó életünk volt. Csak ennyi, semmi több. Ezt nagyon is rejtélyesnek véltem. Mi történhetett azon a télen, miért nem ír Jón egy szót sem a helyzetéről? Állapotos feleségétől távol, az ország túlsó felén van, nevét gyilkossággal hozták összefüggésbe, egy sziklaüregben kénytelen lakni, és a kortárs források alaposabb vizsgálata alapján 1755/56 tele a legborzasztóbb, legkeményebb tél volt Izland benépesülése óta, gleccser alatti rettenetes vulkánkitöréssel, pusztító árvizekkel, sűrű hamuesővel; a nappalok hónapokig olyan koromsötétek voltak, mint az éjszaka, a legelők használhatatlanná váltak, az állatok elhullottak, a partokat elzárta a tengeri jég, ezért halászni sem lehetett. A kemény fagyról nem is beszélve. Jón barlangja majdnem hogy a vulkán tövében található. És Jón mégis azt írja, hogy nyugodt és jó életet élt a barlangban, és nem akar beszélni arról, hogy mivel foglalatoskodott, vagy hogy mit érzett. Habár egy helyütt megemlíti az Önéletrajz, hogy Jón a barlangban írásba mélyedt, egy német könyvet fordított... A Jón története ennek a télnek a története, levélregény, mely leveleket nálam a feleségének írja, de valódi levelek nem maradtak fenn. A Jón erről a Jón Steingrímsson önéletrajzában található, rejtélyes, üres helyről szól, a tüzes pap érzelmi életének erről a rejtett kamrájáról.
Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ma nem lehetek veletek személyesen (már ha eljött valaki), de mindenekelőtt szeretném köszönetemet kifejezni fordítómnak, Egyed Veronikának, és kiváló kiadómnak, Dunajcsik Mátyásnak.
Alázattal,
Ófeigur
