Míg Roald Dahl élt, kevés zenei adaptáció készült gyerekkönyveiből. Az egyetlen, dalokkal megtámogatott Dahl-mű a Charlie és a csokigyár eredeti moziváltozata volt, Gene Wilderrel a főszerepben, ám az író egyáltalán nem volt elégedett a végeredménnyel. Pedig nagy zenerajongó hírében állt, még a munkára is zenével hangolódott. Azt vallotta, hogy egy nagyszerű zenedarab meghallgatása után egyszerűen képtelenség rossz könyvet írni. Ma már rengeteg, a művei által inspirálta zenés darab létezik, elég csak a Matilda Broadway-feldolgozására, vagy A fantasztikus Róka úr operaváltozatára gondolni. Kellett egy kis idő, míg a zenészek ráébredtek, hogy a gyerekdaraboknak nem kell feltétlenül csöpögősnek, vagy túlzottan biztonsági játéknak lenniük - különösen nem Roald Dahl esetében. Most a Londoni Filharmonikusok vették elő 1983-as verseskötetét, a Dirty Beasts-et, és adaptálták belőle nagyzenekarra a tarajos sülről szóló történetet. A sztori szerint egy mohó kislány nem veszi észre a különbséget egy szikla és egy tarajos sül között, ezért az állat tüskéit a fogorvosnak kell eltávolítani a fenekéből. A darab zeneszerzője,  Ben Wallfisch, Prokofjev Péter és a farkasából merített ihletet, a hallgatóság pedig nagyon élvezte a kész művet.