Fotó: Nagy Márton/Margó Irodalmi Fesztivál
Egy közép-európai történetet akartam közép-európai hőssel
– adja meg írói motivációit a Margó első napján Potozky László, akinek – és ebből nem is csinál nagy titkot az Ott Annával folytatott beszélgetésen – Égéstermék című új regénye nem véletlenül idézheti fel az olvasóban az Éles című előző kötetét. Mindkettő ugyanabban az országban játszódik, és bár az országnak van neve, de, mint ahogy mi se nevezzük örökké nevén a saját országunkat, így ez a név sem hangzik itt el. Potozky mindenesetre Romániából, Ukrajnából és Magyarországból gyúrta össze ezt az országot, így lett az Égéstermék „egy közép-kelet-európai levegőjű könyv”.
Potozky László: Égéstermék
Magvető Könyvkiadó, 2017, 168 oldal, 2999 HUF
Több forrásból merített akkor is, amikor kiválasztotta a regény egyik fő helyszínét, egy teret (merthogy a forradalmak általában egy tér köré koncentrálódnak), így az küllemében a Deák teret idézi, az ott található épület a bukaresti parlamentet, ezenkívül pedig megtalálható rajta egy olyan betonkolosszus, amely amúgy Kijevben látható:
Ezek bármelyik kelet-európai országban megtalálhatók, de így együtt nem fordulnak elő.
Potozky hőse egy olyan fiú, aki egy lányt követve keveredik bele a forradalmi eseményekbe, ám akit még az események sodrában is csak saját piti dolgai érdekelnek.
Olyan karakter, akin át tud gyalogolni a történelem
– jellemzi szereplőjét Potozky, akinek viszont fontos volt, hogy hőse igazi kelet-európai alak legyen – ezért is kellett, hogy legyenek álmai. Amúgy meg egy „krónikus unalommal megfertőzött” ember, akivel a forradalom alatt sem történnek igazán nagy dolgok. Potozky az írás előtt rengeteg videót nézett a 2014-es ukrajnai eseményekről, és ennek ismeretében rajzolt egy külső forradalmi ívet regényében. A történelmi tényekkel ugyanakkor szabadon bánt, hiszen nem dokumentarista regényt akart írni. Bár neki nincs forradalmi tapasztalata, de van médiatapasztalata, hiszen bármi is történik a világban, mindig akad olyan, aki egyenesben közvetíti azt a Facebookon. Így aztán nem csoda, ha valakiről, aki benne van a dolgok sűrűjében, de percekig nem válaszol egy üzenetre, azt hiszik, hogy már biztosan halott.
Egy közép-kelet-európai ország fővárosában kitör a forradalom
A nagy visszhangot kiváltó generációs regény, az Éles szerzőjének új könyve egy olyan utópiát mutat be, amely bármikor valósággá válhat: forradalom tör ki a 2010-es években egy közép-kelet-európai ország fővárosában. Potozky László: Égéstermék Magvető Könyvkiadó, 2017, 168 oldal, 2999 HUF Alulnézetből látjuk, hogyan válik egy kívülálló a népfelkelés részesévé, és hogyan gyalogol át rajta a történelem anélkül, hogy azt ő észrevenné.
Ott Anna kérdésére, hogy az Égéstermék esetében miért tartotta fontosnak megvillantani a főhős gyerekkorát, Potozky felidézte, hogy előző könyvénél ezt többen hiányolták, ő viszont akkor azt gondolta, hogy az Éles annyira a jelenben mozgott, hogy nem érezte szükségesnek megalapozni az elbeszélő múltját. Igaz, utólag már relevánsnak érzi ezt az észrevételt.
Az már a beszélgetés elején kiderült, hogy másfél évig írta az Égésterméket, majd utóbb az első változat felét kihúzta. Fontosnak tartja, hogy a prózanyelv funkcionális legyen („se túl sok, se túl kevés”), és a regény egyetlen hordozójaként a nyelvet jelölte meg. Ha az Égésterméket olvasva az az érzésünk, hogy hiányos a tudásunk a forradalomról, az nem véletlen, a bizonytalanságérzet teremtése ugyanis kimondottan írói szándék volt, Potozky viszont ezzel egyidejűleg úgy akar örömet okozni olvasóinak, hogy „semmiképp ne legyen hiányérzetük”. Ha valaki figyelmesen olvassa az Égésterméket, akkor talál benne utalást az Élesre is, hiszen a két regény nemcsak egyazon univerzumban található, de valamennyire reflektál is egymásra. Mi csak annyit mondunk: körömolló.
