A kuvaiti emberek szeretnek úgy gondolni az országukra, amely egyfajta szabad szellemi enklávét képez a konzervatív Perzsa-öbölben, és egy olyan menedéket, amely egykor befogadta a száműzött arab írókat. A New York Times beszámolója szerint viszont ezt az imázst egyre nehezebb lesz fenntartaniuk. A konzervatívok nyomására a kormány ugyanis egyre több könyvet tesz indexre, így a tiltólistán már olyan kötetek is megtalálhatók, mint az az enciklopédia, amely Michelangelo Dávid-szobrának képét tartalmazza, vagy épp A kis hableány Disney-verziója. Előbbivel szemben az a kifogás, hogy még egy fügefalevél sem takarja a pőre valóságot, Ariel meg azzal verte ki a biztosítékot, hogy bikinifelsőt visel. „Nem léteznek hidzsábos hableányok” – idézett erre fel a lap egy kuvaiti nőjogi aktivistát.
A kuvaiti kormányzat 2014 óta 4390 könyvet tiltott be, ezek közül több százat csak az idén. Van, amikor a 12 tagú cenzorbizottság megindokolja a döntést (a Why We Write című antológia azért került fel a tiltólistára, mert szerkesztője, Meredith Maran korábban hamisan vádolta az apját molesztálással), de hogy például Maya Angelou memoárja (I Know Why the Caged Bird Sings) miért került hasonló sorsra, rejtély. Az irodalmi díjak sem óvnak meg senkit attól, hogy betiltsák a könyvét: a Nobel-díjas egyiptomi szerző Naguib Mahfouz egyik regénye (angolul: Children of Gebelawi) ugyanúgy a cenzúra áldozatául esett, mint a kolumbiai Nobel-díjas Gabriel García Márquez Száz év magánya (utóbbi egy olyan jelenet miatt, amelyben a feleség pucéran látja a férjét). Különösképp talán nem meglepő, hogy indexre került George Orwell 1984-e is, az már sokkal inkább, hogy csak az egyik arab fordítása – egy másik fordításban engedélyezett.
Az olvasóknak persze nem tetszik a tilalom, többen a közösségi oldalakon posztolták, ahogy könyvtornyot építettek a betiltott kötetekből. Ráadásul a csomagszállításoknak köszönhetően külföldről bármit meg lehet rendelni, a tilalom tehát elsősorban a kuvaiti könyvesboltokat és kiadókat sújtja. Az ország novemberben tartja könyvvásárát, ami a harmadik legnagyobb az arab világban, és talán erre is tekintettel a kormány fontosnak tartotta, hogy gyorsan reagáljon. Közleményükben azt írták, hogy Kuvaitban nincs könyvtilalom, hanem egy olyan könyvcenzúra bizottság működik, amely felülvizsgál minden könyvet. A tájékoztatási miniszter munkatársa ennél konkrétabb volt, ő már arról beszélt, hogy az elmúlt öt évben 208 ezer könyvből 4300-at tiltottak be, „ami azt jelenti, hogy csak 2 százalék került tilalom alá”, magyarázatként pedig hozzátette azt is, hogy a könyvek között vannak olyanok, melyek tiltólistán vannak „az Egyesült Államokban, Európában, Bejrútban és más országokban is”.
A cenzorok döntése időnként ugyanakkor visszafelé sülhet el: a Kuvaitban élő és angolul író iraki Mohamed Ghazi például a Twitteren buzdított vásárlásra, miután a hatóságok betiltották Blue című könyvét. Nem is eredménytelenül: az eladások rögtön meg is duplázódtak. Viszont egy kuvaiti könyvesboltos (aki titkos szekrényben tartja a betiltott könyveket) közhelynek nevezte, hogy a tilalom fellendítené az értékesítést, és a maga részéről sokkal szívesebben tartaná a könyveket a pulton és a polcokon. Ő nem akarja megkockáztatni, hogy megbüntessék, de azt mondja, nem aggódik túlzottan az ellenőrzések miatt: „Mindig ki lehet szúrni őket, amikor bejönnek. Egyből látszik, hogy nem olvasók”.
