Tizenhat könyvet tartalmaz az a lista, melyet Hemingway 1934-ben állított össze egy fiatal rajongójának. Flaubert, Stendhal és Dosztojevszkij is helyet kapott az író kedvencei között.
Egy 22 éves fiatalember, Arnold Samuelson 1934 tavaszán csak azért indult útnak Floridába, hogy találkozzon példaképével, Ernest Hemingway-jel. Az író One Trip Across című elbeszélése akkora hatással volt rá, hogy képes volt kétezer mérföldet megtenni, csak azért, hogy tanácsot kérjen bálványától.
Key Westben meg is találta Hemingway házát, kopogtatására pedig maga az író nyitott ajtót. Samuelson annyira megilletődött, hogy egy hang sem jött ki a torkán, az író kérdésére végül mégis elhebegte, hogy annyira tetszett neki a Cosmopolitanben megjelent történet, hogy most itt van és szeretne beszélgetni vele. Hemingway azonban közölte a fiúval, hogy nagyon elfoglalt, viszont másnap délutánra visszavárta. Így is lett.
Samuelson a találkozót felidézve elmesélte, hogy Hemingway eléggé távolságtartó volt, amikor azonban írói tanácsot kért tőle, nagyon készségesnek mutatkozott. Így például a legfontosabbnak azt nevezte, hogy tudjon leállni az írással, és ne írjon túl sokat egyszerre. Az író soha nem írhatja ki magát teljesen, mindig kell tartalékolnia a következő napra. Amikor jól megy az írás, és az író egy izgalmas részhez ér – és már tudja, hogy mi fog a következő lépésben történni –, akkor kell aznapra abbahagyni, és letenni a tollat.
Hemingway szerint ezután a sztorira nem szabad még csak gondolni se, hagyni kell a tudatalattit, hogy elvégezze a maga munkáját. Másnap, egy jó alvás után, immáron kipihenten újra kell írni az előző nap írtakat. Ha elérkezik az író ahhoz a bizonyos izgalmas részhez, onnantól kell folytatnia egészen addig, amíg megint egy kellően érdekfeszítő ponthoz nem érkezik, és így tovább, a végéig.
Az író emellett azt tanácsolta Samuelsonnak, hogy kerülje a kortárs szerzőket, és inkább azokat a klasszikusokat vegye alapul, akiknek művei már kiállták az idő próbáját. Amikor Hemingway a kedvenc olvasmányairól faggatta, a fiatalember Robert Louis Stevenson Emberrablókját, és Henry David Thoreau klasszikusát, a Waldent hozta fel. Amikor Hemingway kérdésére a fiú elárulta, hogy még nem olvasta a Háború és békét, az író csak annyit mondott: „Az egy átkozottul jó könyv. El kell olvasnod”. Ezek után a dolgozószobájába vezette Samuelsont, majd egy papírra listát írt azokról a könyvekről, melyeket szerinte a fiatalembernek feltétlenül el kell olvasnia.
A listán a következő kötetek szerepeltek:
Stephen Crane: The Blue Hotel
Stephen Crane: The Open Boat
Gustave Flaubert: Bovaryné
James Joyce: Dublini emberek
Stendhal: Vörös és fekete
Somerset Maugham: Örök szolgaság
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Thomas Mann: A Buddenbrook ház
George Moore: Hail and Farewell
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
The Oxford Book of English Verse
E.E. Cummings: The Enormous Room
Emily Brontë: Üvöltő szelek
W.H. Hudson: Far Away and Long Ago
Henry James: The American
Hemingway a listával együtt átnyújtotta Samuelsonnak Stephen Crane egyik novellagyűjteményét, és a Búcsú a fegyverektől egyik példányát – utóbbit csak kölcsönbe, mivel abból a kiadásból neki is csak egy volt.
Amikor a fiatalember másnap visszavitte a regényt, Hemingway meglepő kérdéssel fogadta. Az író ugyanis a jövőbeni terveiről faggatta, majd állást ajánlott neki; szüksége volt ugyanis valakire, aki rendben tartja a hajóját, a Pilart. Samuelson végül egy évig állt Hemingway alkalmazásában, tapasztalatairól, élményeiről With Hemingway: A Year in Key West and Cuba címmel könyvet is írt. De nem csak ő: a történetet ugyanis az író is papírra vetette (Monologue to the Maestro: A High Seas Letter), az erről szóló cikk 1934-ben az Esquire-ben jelent meg (az írásért klikk ide).
Forrás: openculture.com
