A kanadai író és TED-előadó, Neil Pasricha úgy döntött, hogy sokkal többet akar olvasni a saját átlagánál, ami alig több, mint évi öt könyv. Tavaly sikerült évi ötvenre feltornáznia a számot, idén pedig a 100 könyves álomhatárt tűzte ki célul. Pasricha most a Harvard Business Review-ban írta meg, hogyan csinálta
Keress egy helyet az otthonodon belül, ahol olvashatsz!
1998-ban egy Roy Baumeister nevű pszichológus, és kollégái elvégezték a csokis keksz és retek kísérletet. Három csoportra osztották a résztvevőket, és megkérték őket, hogy három órával a kísérlet előtt ne egyenek semmit. Az első csoportnak csokis kekszet és retket is adtak, de meghagyták nekik, hogy csak a retket ehetik meg. A második csoport bármelyik ételt választhatta a kettő közül, míg a harmadiknak egyáltalán nem kínáltak ennivalót. Ezután arra kérték őket, hogy próbáljanak megoldani egy lehetetlen rejtvényt. Arra voltak kíváncsiak, melyik csoport adja fel legelőször. A vesztes természetesen az első csoport lett, akik korábban már minden akaraterejüket elpazarolták arra, hogy képesek legyenek távol maradni a keksztől. Ha a csokis kekszet televízióra cseréljük, egyből érthetővé válik, hogy Pasrichának miért jutott eszébe ez a kísérlet. Ha a könyv (retek) és a csokis keksz (tévé) közül kell választani, nagy valószínűséggel a csokis keksz nyer. Pasricha és a felesége ezért száműzte a tévét az alagsorba, és egy könyvespolcot állítottak a helyére.
Köteleződj el nyilvánosan!
Robert Cialdini arról ír The Psychology of Persuasion című könyvében, hogy amint az ember megtette a tétjeit a lóversenypályán, sokkal magabiztosabbá válik a megtett ló esélyeivel kapcsolatban, mint amikor még csak azon gondolkodik, kire fogadjon. Ahhoz tehát, hogy többet olvassunk, már az is elég, ha regisztrálunk például a Goodreadsen, barátnak jelölünk pár kollégát és frissítjük a profilunkat minden alkalommal, amikor elolvastunk egy könyvet. Vagy az, ha köremailben küldjük el a rövid könyvajánlóinkat, könyvkritikáinkat a barátainknak. Pasricha havonta küld ilyet az ismerőseinek.
Keress néhány megbízható könyvlistát!
Ahelyett, hogy belefulladnál az egy évben megjelenő könyvek tömegébe, keress egy listát, és olvasd el róla a könyveket. Pasricha például Bill Gatesét ajánlja, mi pedig kicsit hazabeszélve a saját ötvenes listánkat. Vagy legalább az első tíz helyezettjét.
Bátran tegyél le egy könyvet!
Ha valami nem tetszik, ne olvasd végig. Pasricha az első öt oldal alapján szokott dönteni, és 3-4 könyvet is félbehagy azelőtt, hogy egyet befejezne.
Mondd le az újság-előfizetéseidet!
Ahelyett, hogy Pasricha tovább fizetné a New York Times és öt magazin éves előfizetői díját, a pénzt inkább könyvekre költi, mert rájött, hogy a felszínes olvasás elveszi az időt és az energiát a mélyebb elmerüléstől. Hiszen ki akarna egy halom poros újságot kerülgetni évtizedek múlva, amikor egy könyvespolcnyi könyvet is kerülgethet.
Cserélgesd a könyvespolcod tartalmát!
Pasricha egy adott héten nagyjából öt új (használt, kölcsönzött, kölcsönkapott) könyvet tesz a polcra, és három-négyet ad tovább. Állítása szerint ezzel is arra veszi rá magát, hogy többet olvasson.
Felejtsd el a könyvolvasót!
Könyveket gyűjteni jó, ráadásul az egész napos képernyőbámulás után felüdülés egy igazi könyvet bámulni.
A tízezer lépéses szabály (kicsit átértelmezve)
Egy barátja egyszer elmesélte neki, hogy Stephen King azt tanácsolta az embereknek, hogy olvassanak napi öt órát. Ez a bizonyos barát annyival kommentálta a dolgot, hogy képtelenség. Aztán egyszer egy maine-i mozipénztárnál állt sorba, amikor felfedezte, hogy épp King várakozik előtte. És mit csinált? Olvasott. Sorban állás közben, a moziban, amíg nem sötétült el a terem, és attól a pillanattól, amikor újra világos lett. Ha a napi tízezer lépés megtétele nem is olyan lehetetlen feladat, akkor Pasricha szerint az sem lehet lehetetlen, hogy minden talált percben olvassunk valamit, hiszen már néhány oldal is számít.
