Miért baj, ha a költészet halott vagy haldoklik, miért nincs ezzel semmi baj, és miért van baj mégis. Ezekre a kérdésekre kereste a választ TEDxDanubián elhangzott előadásában Nyáry Krisztián.
Egy átlagos magyar verseskötet ezernél kevesebb példányban fogy, pedig a versbe sűrített érzelmi tapasztalatot Nyáry szerint nem pótolja semmi. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem a vers van bajban, hanem a hordozóközege, és az is csak az elmúlt ötven évhez képest. A fiatalabb generációk mégis sokkal több eredeti és fontos versszöveggel találkoznak, mint a középgenerációk, hiszen közvetlenül kapják a verset a poétától, nevezzük azt a poétát akár Varró Daninak, akár Kiss Tibinek. Ma már nem divat „elhalt, szomorú arcú költőkért” rajongani, illetve divat, csak például Facebook-on. Nyáry úgy véli, négy lépésben meg lehetne változtatni a fiatalok és a versek kapcsolatát, és ezek legfontosabbika, hogy szakítani kell a kronologikus irodalomoktatással, és minél előbb kortársakat kell a diákok kezébe adni. A másik három lépés kiderül a videóból. Nyáry előadását Saiid Semmire sem képes lap című verse, és közösségi verssor skandálás támogatja meg.
