(Kép)
Cream címmel jelent meg Murakami Haruki novellája a The New Yorker legújabb számában. Narrátor hőse egy fiatalkori élményét eleveníti fel, amikor is egy lány meghívta egy zongoraestre, de a dolgok nem teljesen úgy alakultak, ahogy a fiú eltervezte, és végül egy parkban kötött ki. A novella hangvétele abszolút jellemző Murakamira, és hiába mutat be egy viszonylag hétköznapi embert és egy ugyancsak hétköznapinak mondható élethelyzetet, a végeredmény a valóságtól mégis kicsit elemelt és filozofikus lett. A novella megjelenése alkalmából Murakami miniinterjút adott a lapnak, ebben pedig elmondta, hogy az évek során rengeteg megmagyarázhatatlan dolog történt vele, és sokszor úgy érezte, hogy ezek az élmények metaforikusan az életéről mondtak el valamit. Alapvetően ez az élménye inspirálta ezt a novellát is.
A kérdés annak kapcsán vetődött fel, hogy a narrátor fiú sosem kap magyarázatot arra, hogy miért alakult teljesen másképp az estéje, mint ahogy azt eltervezte. A cselekmény idején a fiú egy megrekedt élethelyzetben találja magát: a középiskolát már befejezte, az egyetemre azonban még nem vették fel. Napjait a könyvtárban tölti, de nem tanulással, ahogy a szülei hiszik, hanem egymás után falja a klasszikus regényeket. Murakami szerint a hőse életében a könyvek életmentőnek bizonyultak: „Én magam is átmentem hasonló időszakon, és a könyvek rengeteget jelentettek nekem is. Akárcsak a zene és a macskák.”
Bár Murakami hőse sosem jön rá, mi is történt valójában aznap, mégis olyasmivel gazdagodott, ami végigkíséri majd az egész életén, ennek kapcsán pedig az író úgy vélte: néha a helyesen feltett kérdés többet ér, mint a helyes válasz. A kérdésre, hogy a Cream egy készülő novellagyűjtemény részének tekinthető-e, Murakami azt mondta, hogy eddig nem gondolt rá, de most, hogy ez így felvetődött, lehet, hogy egy novella-sorozatot vagy egy regényt ír majd belőle.
