Hol olvasunk a legtöbbet? A buszon, a villamoson, a vonaton utazás közben. Kizárjuk a világot, hogy bezárjuk magunkat egy másikba. Az Utazó Olvasó bemutat minket és olvasmányainkat a tömegközlekedésen. Takács Nóri Juhász Istvánnal kezdte el a mára nagyon népszerűvé váló Facebook-oldalt, ami jelentkezett már Párizsból és a Sziget Fesztiválról is. A képeket az Óbudai Platán Könyvtárban nagyban, előhívva lehet megnézni. Takács Nórit kérdeztük.
Milyen könyvet lehet a legjobban utazás közben olvasni?
Egyszerre több könyvet olvasok. Általában egy nehezebbet, ami koncentrációt igényel - ezt otthon, és egy gördülékenyebben olvashatót. Utazáshoz általában a "könnyebbet" viszem magammal, amibe egyszerű visszatalálni, ha kirángat a külvilág.
A Széll Kálmán tér és a Nyugati között hány oldalt tudsz elolvasni?
Ma direkt úgy mentem, hogy erre tudjak neked válaszolni: hatot. Jó kis párbeszédes rész volt.
Van olyan könyv, amit sok ember kezében láttatok?
Igen, a Trónok harca-sorozat. Az a nyertes az Utazó Olvasón.
Utazás közben miket szoktál olvasni?
Mostanában olvastam egy nagyon jó felnőtteknek szóló mesét: László Zoltán: Egyszer volt, Cormac McCarthytól a Nem vénnek való vidéket vagy nagy kedvencem Romain Gary életrajzát, A virradat ígéretét. Amikor konkrétan túlmentem nem egy megállót, arról Stephen King A köd című kisregénye tehetett.
Honnan jött az ötlet? Mikor kezdtétek el?
Az ötletet egy amerikai fotós lány blogja adta, aki a New York-i metróban fotózza az olvasó embereket. Egy barátnőmmel arról beszélgettünk, hogy is nézne ez ki Magyarországon. Milyen típusú ember, mit olvashat? Egyáltalán, miket olvasnak itthon a járműveken utazó emberek? Kíváncsiságom odáig fajult, hogy megcsináltam az Utazó Olvasó Facebook-oldalát és még aznap baráti ajánlásra megtaláltam Juhász Istvánt, aki hobbifotós.
Így kezdődött pont egy éve, amikor István visszatért a nyaralásból és elindult reggel a munkába: BKV-val
Állandó fotóssal dolgozol? Van-e olyan útvonal, ahol gyakrabban lehet találkozni az utazó olvasó fotósával? Mi alapján döntitek el, milyen útvonalon mozogtok?
Juhász István az állandó fotós. Nincs előre megbeszélt útvonal. Ahova Istvánnak amúgy is mennie kell, ott fotóz. A jövőben tervezünk majd olyan heteket, amikor kifejezetten egy-egy jártra koncentrálunk vagy egy-egy útvonalra. Én csak akkor ugrok be fotózni, ha István pihen, vagy ha külföldön vagyok és nem bírom megállni, hogy ne fotózzam az olvasókat. Általában, aki velem utazik fel van arra készülve, hogy bizony vadászat veszi kezdetét, amint átlépjük egy jármű küszöbét. Van, hogy már eleve alakzatban szállunk fel, így amíg én fotózok a társak lelesik a könyv címét (hunyorognak, tekergetik a nyakukat, koncentrálnak - nagyon vicces) és ha megvan, mint egy profi taktikai team: bólintanak, én egy elégetett tekintettel nyugtázom, ők beírják a könyv címét vagy az elcsípett részletet a telefonjukba, és tovább pásztázzuk a helyszínt, amíg le nem szállunk.
Mit szólnak az emberek, ha észreveszik, hogy fotózzák őket?
Én még nem buktam le, de párszor már leesett a vérnyomásom, amikor azt hittem, hogy észre vettek. Nem szeretném, ha rosszra gondolnának, ezért ijedek meg mindig.
Milyen külföldi városokban fotóztatok?
Eddig Londonban, Párizsban, és Stuttgartban fotóztunk. Ott annyival nehezebb a helyzetünk, hogy többen használnak ekönyolvasót, viszont annyival könnyebb, hogy nagyon gyakran a nyomtatott könyv belső oldala tetején is fel van tüntetve a könyv szerzője és a címe is. Ezt a szép hagyományt javasolnám az itthoni kiadóknak is!
Bele szoktál-e olvasni mások könyvébe a BKV-n, és zavar-e, ha a tiedbe beleolvasnak?
Igen, sajnos bele szoktam olvasni, pedig engem zavar, ha az enyémbe olvasnak. Próbálom ezt szem előtt tartani és legyőzni kíváncsiságom. Még nem nagyon megy.
Mi volt az a könyv, amelyet azután olvastál el, hogy fotón megjelent az Utazó Olvasón?
Amikor elkezdtük, többen is a Pi életét olvasták a fotókon. Ezt a könyvet ezért olvastam el.
Volt-e már olyan, hogy valaki nem engedte felhasználni a fotót? és olyan, aki kimondottan kérte, hogy fotózzák le egy könyvvel?
Olyan még nem volt, aki ott helyben kérte volna, hogy fotózzuk, de olyanok igen, akik levetették a képüket az oldalról. Nagyon érdekes, hogy egyik esetben sem volt szó felháborodásról, inkább egy kérés volt felénk, mert nem tetszett a kép. Amint megjött az email, azonnal cselekedtem és elnézést kértem. Ettől mindig tartok egy kicsit, hogy valaki rossz néven veszi ezt az egészet, pedig mi most már csak azt szeretnénk bemutatni, hogy mennyire jó azoknak, akik olvasnak. Nagyon érdekes, ahogy telt az idő és egyre több kép lett, ezt kellett észrevennünk: teljesen mindegy, hogy mit olvas az ember egy tömegközlekedési szituációban, egyszerűen látni az arcán, hogy ő jól érzi magát. Nem számít a tömeg, szag, kalauz.
