34 évvel Michel Foucault halála után megjelent A szexualitás története eddig publikálatlan negyedik része. Foucault a sorozatban az ókori görögöktől egészen a 20. század közepéig vizsgálta a szexualitást A tudás akarása, A gyönyörök gyakorlása és a Törődés önmagunkkal című kötetekben. Ezekhez csatlakozott most a Confessions of the Flesh, vagyis A hús vallomásai. A könyv a 11-14. század közötti keresztény tanait vizsgálja, Foucault azon meggyőződésére alapozva, hogy a szabályok és a doktrínák nagy része az önfegyelemmel foglalkozik, amit az ókor görög és latin filozófusai gyakoroltak.
Foucault a könyv első vázlatát írta meg, amely kiadója, a Gallimard szerint talán az egész munka szíve: elég nagy jelentőséget tulajdonított neki ahhoz, hogy először írja meg. A végrendeletében azonban kijelentette, hogy nem akarja, hogy műve megjelenjen a halála után, és arra figyelmeztette a barátait, hogy nem próbálkozzanak a Kafka-Max Brod-trükkel.
Frédéric Gros francia filozófus az előszóban leírja, hogy a kötetet Foucault kézzel írt és gépelt vázlatából állították össze. A végeredmény három részből áll: az első rész azzal foglalkozik, hogyan helyettesítették az aphrodisia, vagyis a gyönyör ősi fogalmát a keresztény hús fogalmával, a második és a harmadik pedig azzal, mit jelent szűznek és házasnak lenni.
Stuart Elden, a Warwick Egyetem professzora és a Foucault's Last Decade (Foucault utolsó évtizedei) című kötet szerzője arról beszélt, hogy A hús vallomásai sok szempontból a kulcs lehet A szexualitás történetéhez. A kötet korai címe La chair et le corps (A hús és a test) volt, Foucault majdnem a teljes művét ezen a címen írta, majd rájött, hogy a keresztény hagyomány döntő fontosságú kérdéseit sokkal korábbra is visszavezethetők.
A késő hetvenes és a kora nyolcvanas években egyre régebbi történelmi anyagokkal foglalkozott, a negyedik kötet ennek a munkának az eredménye. Foucault a jelen történeteként hivatkozott a művére, ami annak a vizsgálata, hogyan jutottunk el addig, ahol most vagyunk, és hogyan vált lehetségessé az, ami ma magától értetődő. Vizsgálta az őrület és mentális betegségek, az orvostudomány és egészség, a büntetés, a szexualitás témáit. Filozófiai és társadalomtudományi munkássága a korszak egyik legfontosabb gondolkodójává tette, kérdésfeltevései és nézőpontjai egy sor új kutatási irányt jelöltek ki, így az akadémiai életben is megkerülhetetlen figura a mai napig.
Forrás: Guardian
