Meghalt John Ashbery

.konyvesblog. | 2017. szeptember 04. |

john_ashbery_1.jpg

Életének 90. évében elhunyt a legnagyobb kortárs amerikai költő, John Ashbery, aki költőgenerációkat inspirált, és összezavarta W.H Audent.

Ashbery 1927-ben született a New York-i Rochesterben. Gyerekkorát egy Sodus nevű település almafarmján töltötte, ahol épp annyi hó esett, hogy nyolcévesen ihletet kapjon hópelyhekről és nyulakról szóló első verséhez, a The Battle-höz.  Első verseit középiskolája, a Deerfield Academy lapjában közölte. A Harvardon megismerkedett Kenneth Kochhal és  Frank O’Harával; James Schuylerrel kiegészült kvartettjüket a későbbiekben az avantgárd New York-i iskolaként emlegették, bár Ashbery szerint csak annyi volt a közös bennük, hogy mindannyian New Yorkban éltek. Első kötete, a viszonylag hagyományos verseskötetnek mondható Some Trees 1965-ben jelent meg W.H. Auden előszavával.

1962-es kötete, a The Tennis Court Oath (melynek címe Jacques-Louis David 18. századi festményére >>is<< utal) megjelenésekor egy kritikus azzal vádolta, hogy érzékenység, érzékiség, sőt egyenesen mondatok nélkül hozza létre a verseit. A kötet után Ashbery elgondolkodott azon, érdemes-e folytatni, hiszen senkit sem érdekel a költészete, ám az 1966-os Rivers and Mountains bebizonyította, hogy nagyon is érdemes volt– a National Book Award döntősei közé került.

Ashbery már egészen fiatalon leszámolt a költői konvenciókkal, és líráját inkább a zene és a vizuális művészetek alakították, különösen az absztrakt expresszionista festők. Versei arra kényszerítették az olvasókat, hogy felejtsenek el és gondoljanak újra mindent, ami a költészetről a fejükbe volt, csakúgy, ahogy az absztrakt expresszionisták kérték a festészetről alkotott elképzelések újraértelmezését. A festészet iránti vonzódás nem véletlen, Ashbery festőnek készült és órákat is vett, ám rájött, hogy verset írni sokkal egyszerűbb. Kísérletező versei zavarba ejtették a kortársakat és a kritikusokat, még Auden is összezavarodott az olvastukon. Olyannyira, hogy miután Ashbery A fák című versét (magyarul Gergely Ágnes fordításában olvasható) választotta a Yale Younger Poets Prize nyerteséül, bevallotta, hogy egyetlen szót sem értett belőle - ám ez nem akadályozta meg abban, hogy őt tekintse azon írók egyikének, akik a leginkább formálták költői nyelvét. Joan Didion egyszer csak azért ment el egy Ashbery-felolvasásra, mert meg akarta határozni, hogy pontosan mit is akar mondani a verseivel a költő.

Ashbery tisztában volt azzal, hogy összezavarja az olvasót, egy interjúban egyenesen arról beszélt, hogy ha igét képeznének a nevéből, a „to ashbery” bizonyosan azt jelentené, hogy halálosan összezavarni valakit. Bár a kritikusok szerint lírája elérhetetlen és megfoghatatlan a nagyközönség számára, Ashbery azt akarta, hogy versei minél több emberhez eljussanak, hiszen az egyedüllétről szólnak, a gondolkodás és a következtetések levonásának bonyolultságáról, ily módon pedig elérhetőek mindenki számára. Úgy gondolta, költészete a tudás vagy tudatosság közvetett útjait reprodukálja vagy utánozza, amire a klasszikus mintákat követő költészet nem alkalmas.

Fő művének Self-Portrait in a Convex Mirror című hosszúversét tartják, amit az azonos című, 16. századi Parmigianino-festmény inspirált.
self_portrait.jpg

A művészetkritikusként is elismert Ashbery egybemossa benne a festmény kritikáját a meggyötört, huszadik századi elméről szóló értekezéssel.  A verset Önarckép konvex tükörben címmel Krusovszky Dénes és Lanczkor Gábor fordította magyarra.

Az üveg csakis azt tükrözhette, mit ő látott,
Mely célnak épp elég volt: arcképe
Fölkenve, bebalzsamozva, 180 fokos szögbe vetítve.
Az adott napszak, vagy a fény sűrűsége,
Mely arcához rögzül, eleven
Épségében őrizte meg az érkezés ismétlődő
hullámaiban. A lélek megalapítja magát.
De milyen messze úszhat ki a szemen keresztül,
Hogy még biztonságosan visszaérjen? (in.: Tiszatáj/2017 február; forrás: Krusovszky Dénes/Facebook

Azonos című 1975-ös kötetéért Ashbery megkapta a Pulitzer-díjat, a National Book Awardot és a National Book Critics Circle Awardot is. Életében egyetlen kötete sem jelent meg magyarul.

Forrás: NPR, Guardian

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

...
Zöld

Hányszor kell kórházba kerülni ahhoz, hogy komolyan vegyék egy nő panaszait?

Elinor Cleghorn bátran, olykor brutálisan meséli el a nők gyógyításának történetet az ókortól egészen napjainkig, miközben esettanulmányokon keresztül igencsak szomorú kép rajzolódik ki arról, hogyan hagyták a férfiak évszázadokon keresztül szenvedni a nőket.